A Bloomberg szerint Törökország jelenleg tárgyalásokat folytat Szaúd-Arábiával és Pakisztánnal a két ország meglévő kölcsönös védelmi szövetségéhez való csatlakozásról.
A Bloomberg múlt pénteken arról számolt be, hogy Törökországgal a tárgyalások „előrehaladott szakaszban” vannak, és hogy a megállapodás „nagyon valószínű”.
Izrael aggódhat az alakuló muszlim NATO miatt
A Stratégiai Kölcsönös Védelmi Megállapodást 2025 szeptemberében Rijádban írt alá Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg és Sehbáz Saríf pakisztáni miniszterelnök.
A paktum formalizálta a két ország közötti régóta fennálló biztonsági kapcsolatot, és tartalmazott egy kollektív védelmi záradékot, amely hasonló a NATO 5. cikkelyéhez. A megállapodást a dohai sikertelen izraeli csapás nyomán véglegesítették, amelynek célja a Hamász magas rangú vezetőinek megölése volt, ami sok arab vezetőt felháborított. A Közel-Keleten és Dél-Ázsiában tapasztalható feszültségek ellenére a szaúdi és pakisztáni tisztviselők hangsúlyozták, hogy a megállapodás védelmi jellegű, és nem céloz meg konkrét országokat.
Ha véglegesítik, Törökország csatlakozása kiterjesztené a paktumot az eredeti kétoldalú keretén túlra, és egy jelentős regionális katonai hatalmat vonna be a megállapodásba, ezzel egy „muszlim NATO”-hoz hasonló potenciális szövetséget hozva létre.
Több forrásból származó jelentések szerint az Ankarával folytatott tárgyalások előrehaladott szakaszban vannak, bár a kulcsfontosságú részletek továbbra sem tisztázottak. A csatlakozási szöveg tervezetét még nem hozták nyilvánosságra, és egyelőre nem tudni, hogy Törökország azonos kötelezettségeket vállalna-e a kölcsönös védelmi záradék értelmében, vagy szerepét további rendelkezésekkel alakítanák ki.
Miért lenne döntő Törökország csatlakozása?
Mindhárom országnak átfedő stratégiai érdekei vannak, és a védelmi együttműködés története megelőzi a pakisztáni-szaúdi megállapodást. Szaúd-Arábia és Pakisztán régóta szoros katonai kapcsolatokat ápol, beleértve a kiképzési és tanácsadói megállapodásokat, míg Törökország az elmúlt években mélyítette el védelmi kapcsolatait mindkét állammal.
Ami megkülönbözteti a jelenlegi tárgyalásokat a három ország közötti történelmi együttműködéstől, az az erőfeszítés, hogy ezeket a kapcsolatokat kölcsönös védelmi keretrendszerben formalizálják. Minden ország kiegészítő erőforrásokat hozna egy ilyen megállapodásba:
- Szaúd-Arábia jelentős pénzügyi forrásokkal és regionális diplomáciai súllyal járul hozzá, mint az arab világ legnagyobb gazdasága.
- Pakisztán stratégiai mélységet biztosít hatalmas katonai, rakéta- és nukleáris elrettentő erejével.
- Törökország jelentős hagyományos katonai erővel, műveleti tapasztalattal és gyorsan bővülő védelmi iparral járul hozzá a sikerhez.
Ezek a képességek együttesen egy strukturáltabb és összehangoltabb biztonsági blokkot alkothatnak, mint a meglévő kétoldalú szaúdi-pakisztáni megállapodás.
Törökország állítólagos érdeklődése kérdéseket vet fel a NATO-n belüli pozíciójával kapcsolatban is. A szövetség második legnagyobb állandó hadseregeként Ankara egyre inkább stratégiai autonómiára és diverzifikált biztonsági partnerségekre törekszik. Mindezt akkor, amikor Ankara tárgyalásokat folytat Washingtonnal az F-35 programhoz való esetleges visszatérésről. Ez a lépés állítólag Izrael ellenállásába ütközött, mivel szélesebb körű aggodalmak merültek fel Törökország regionális pozíciójával kapcsolatban.
Bár egy különálló védelmi paktumban való részvétel nem sértené automatikusan a NATO-kötelezettségeket, bonyolíthatná Törökország kapcsolatát a nyugati szövetségesekkel, és újabb réteggel bonyolíthatná a már amúgy is feszült kapcsolatait a szövetség egyes részeivel.
Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, Törökország esetleges belépése a szaúdi-pakisztáni védelmi paktumba figyelemre méltó fejleményt jelentene a regionális biztonsági architektúrában.
- 18:00
2020. december 18. - 14:002023. szeptember 25.
- 12:372019. február 20.
