Avi, Yosef-Haim Ohana édesapja megrendítő vallomásban idézte fel fia fogságának borzalmait. Elmondása szerint a Hamász terroristái olyan brutális kínzásokat alkalmaztak, hogy fia időnként már azt sem bánta volna, ha nem éli túl.
Az izraeli túsz édesapja a Ynetnek adott interjúban arról is beszélt, hogy a fogvatartók egy késsel akarták levágni fia kezét, miután elveszítették a bilincsei kulcsát.
Az izraeli túsz visszatérése „természetfeletti csoda”
A 25 éves Yosef-Haim Ohana két nappal ezelőtt térhetett vissza Kiryat-Malakhi-i otthonába, miután hat héttel korábban kiszabadult a Gázában töltött – felfoghatatlanul hosszú – 738 napos fogságából.
Édesapja szerint fia hazatérése egyenesen „természetfeletti csoda”.
„Hálát adunk Istennek, és köszönjük Izrael népének, akik két éven át imádkoztak érte. A katonáknak, akik életüket kockáztatták, hogy visszahozzák – mindannyiuknak örök hálával tartozom” – mondta Avi.
A család és a kisváros lakói érzelmekkel teli fogadtatásban részesítették a fiatal férfit.
„Kirjat-Malakhi kicsi, de nagyon összetartó város. Olyan volt, mintha újra oxigén került volna a közösségbe”
– mesélte az édesapa. Fia hosszú percekig meg sem tudott szólalni, amikor újra belépett a házukba. „Megdermedt. Nem hitte el, hogy tényleg otthon van. Csak sírt.”
A trauma nyomai azonban még mindig mélyek. „Volt, amikor a fogság alatt már nem érdekelte, hogy életben marad-e. Azt mondta, a fájdalom és a kínzás olyan elviselhetetlen volt, hogy egyedül az tartotta benne a lelket: egyszer még viszontláthatja a családját.”
Majdnem levágták a kezét – mert elveszett a bilincs kulcsa
Avi a fia elrablásának első óráiról mesélte el a legmegrázóbb részleteket.
Elmondása szerint a terroristák október 7-én egy „nehéz brit bilincset” tettek Yosef-Haim kezére, majd Gázába hurcolták.A bilincs kulcsa később elveszett, így két teljes napig nem tudták levenni róla.
„A keze teljesen bedagadt, a vérkeringés leállt. A fájdalom elviselhetetlen volt” – idézte fel az apa.
Ekkor – Avi szerint – a Hamász egyik tagja közölte a fiatal férfival, hogy „nincs más lehetőség, le kell vágni a kezét” és egy vágókéssel közeledtek hozzá.
„A fiam azt mondta: Apa, becsuktam a szemem, és könyörögtem Istennek, hogy vigyen el, mielőtt ezt megteszik. Inkább meghaltam volna.”
Végül egy másik terrorista érkezett egy kulcscsomóval, amelynek egyik kulcsa működött – így sikerült kinyitni a bilincset. Csakhogy a támadó előtte dühében leborotválta Yosef-Haim teljes haját, a fejbőrét is durván felsértve.
Lassan gyógyul – és támogatásra van szükségük
Kiszabadítása után Yosef-Haim három hetet töltött rehabilitáción az Egyesült Államokban. Apja szerint csendre, távolságra és időre volt szüksége ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon a felépülés útján. Most barátai – a hadseregből, a munkahelyéről és az iskolából – próbálják támogatni, miközben igyekszik visszaszokni a normális élethez.
A család azonban súlyos anyagi gondokkal küzd. Avi szerint fia hosszú ideig nem lesz munkaképes, ezért közösségi adománygyűjtés kampányt indítottak számára.
„Elváltunk, mindketten albérletben élünk. A fiamnak saját térre van szüksége, és nem tudjuk, mikor tud majd újra dolgozni.”
Avi élesen bírálta a kormány döntését, amely elutasította a korábbi túszok számára javasolt négymillió sékeles (körübelül 460 millió forint) állami támogatást.
„Ez fáj. Ezek civilek, nem katonák, akiket harc közben ejtettek foglyul. Két év fogság után a legkevesebb, amit az állam adhatna nekik, az egy otthon. Ez lenne a minimum – egyszerűen ez a helyes.”
