Robin Friedman ügyvéd és közösségszervező véleménycikke arról, mit jelent 2025-ben zsidóként a személyes biztonság és a nyílt identitás között választani.
A szerző egy régóta tervezett olaszországi utazásra készülve nemrég elővette két nyakláncát: a Dávid-csillagot és az izraeli túszok azonosító jelvényét, amelyet 2023. október 7. óta visel. Ám mielőtt becsukta a bőröndjét, több zsidó barátja is feltett egy egyszerű, mégis sokatmondó kérdést: „Ezeket fogod viselni Európában?”
Miért kellene bárkinek a saját biztonsága és az identitása között választania?
Ez a kérdés egyszerre szívszorító, érthető – és mélyen igazságtalan. Miért kellene bárkinek a saját biztonsága és az identitása között választania?
2025-ben azonban sok zsidó számára pontosan ez a kényszerhelyzet vált mindennapossá.
Az idei nyár számos olyan incidenssel szolgált, amelyek fájdalmasan rávilágítanak arra, milyen kockázattal jár ma, ha valaki láthatóan zsidóként jelenik meg Európa közterületein. Velencében egy amerikai zsidó házaspárt sarokba szorítottak és szóban megtámadtak. A svájci Alpokban brit zsidó turisták autóját rongálták meg, „Free Palestine” feliratot fújva rá. Bécsben pedig egy Uber-sofőr egyszerűen kitette az autójából az utasait – pusztán azért, mert zsidók voltak.
Ezek az esetek egyetlen súlyos következtetésben sűríthetők össze: ha láthatóan zsidó vagy, nem lehetsz biztos a saját biztonságodban.
És a félelem már nem áll meg Európa határainál sem.
Az amerikai valóság sem ad menedéket
Október 7. óta az amerikai zsidók mindennapi döntései is a félelem árnyékában születnek. Szülők azon töprengenek, vajon viseljen-e gyermekük Dávid-csillagot az iskolában, vagy inkább rejtse el a pólója alatt. Megkérdezzék-e az új tanártól, biztonságos-e ma láthatóan zsidónak lenni – különösen akkor, ha a tanár közösségi médiája a „globalizáljuk az intifádát” jelszót terjeszti, amelyet sokan Izrael, sőt a zsidók elleni erőszakra való buzdításként értelmeznek.
Gondoljunk bele: 2025-ben amerikai szülők kérdezik meg, biztonságos-e a gyerekeknek zsidónak látszani egy állami iskolában.
Nem az 1940-es évek Európájában.
Nem egy teokratikus diktatúrában.
Hanem az Egyesült Államokban.
A hétköznapi zsidó egyetemisták – akik gyakran nem is tartoznak zsidó szervezetekhez – ma már attól is fenyegetve érezhetik magukat, hogy egy apró Dávid-csillag lóg a nyakukban. A láthatóság maga lett a kockázat.
Az Anti-Defamation League és a World Union of Jewish Students friss globális felmérése szerint a zsidó diákok közel 20%-a ismer olyat, akit fizikailag bántalmaztak az egyetemen, és a diákok 80%-a rejti el zsidó identitását biztonsági megfontolásból. Úgy érzik, hogy a biztonságot választják – valójában viszont a hallgatást kényszerítik rájuk.
Ez nem elméleti félelem.
Október 7-én az illinoisi Skokie városában – egy békés külvárosban – 12–15 éves zsidó gyerekek csoportjára támadtak rá: antiszemita sértésekkel, gélgolyós játékfegyverrel, és elkergették őket a pályáról. Egy gyermeket el is találtak. A rendőrség gyűlölet-bűncselekménynek minősítette az esetet.
Ez az Egyesült Államok. Nem háborús övezet, nem radikális diktatúra. És mégis: zsidó gyerekeket támadtak meg pusztán azért, mert zsidók.
A közösség dilemmája: viselni a Dávid-csillagot vagy elrejteni?
A Mothers Against College Antisemitism (MACA) augusztusi bejegyzése – amely azt kérdezte, viseljék-e a gyerekek a Dávid-csillagot – több száz megosztó, szenvedélyes reakciót váltott ki.
Egyes szülők ragaszkodtak a nyílt identitáshoz. Mások félelemből tiltották meg a szimbólum viselését. Sokan pedig a helyzettől függő óvatosságot hangsúlyozták.
A vita egy megosztott közösséget tükröz: büszkeség és félelem között.
A mai zsidók dilemmája – viselni a csillagot vagy sem – nem stíluskérdés. Ez a zsidó biztonság, méltóság és társadalmi jelenlét állapotáról szól.
Mert amikor valaki azt kérdezi:
„Biztonságos ezt viselni?”
valójában azt kérdezi:
„Félelem nélkül lehetek az, aki vagyok?”
Egy olyan országban, amely a vallás- és véleményszabadságra épül, erre a kérdésre csak egyetlen válasz lehetne: igen.
Az a tény, hogy ma már nem ez a válasz – önmagában amerikai tragédia.
A zsidó identitás nem teher, hanem ajándék
Minden bizonytalanság ellenére van valami, ami nem változik: a zsidó identitás nem teher, hanem ajándék.
És ezzel az ajándékkal együtt jár a felelősség, hogy láthatóak maradjunk – és jelenlétünkkel szűkítsük a távolságot és az előítéleteket.
2025-ben Dávid-csillagot viselni egy amerikai vagy európai nagyvárosban, vagy egy egyetemi campuson már nem pusztán hitbeli gesztus.
Hanem bátorság, kiállás és annak a kimondása, hogy nem fogunk eltűnni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 19:00
2024. szeptember 23. - 06:132024. június 12.
- 12:00
2025. november 15.
