„Ez a civilizáció tarthatatlan” – a jó élet nyomában az ökológiai válság idején

A ökológiai válság nemcsak a klímáról szól.

Az 50 perc legújabb adásában Szalai Kálmán vendégei, Takács-Sánta András humánökológus és Nagy Orsolya pszichológus nem kertelnek: „Ez a civilizáció tarthatatlan” – mondja András, aki szerint a válság egyben esély is egy jobb világ felépítésére. Orsolya pedig arról beszél, hogy az ökológiai válság következtében létrejövő ökogyász és a klímaszorongás mellett a cselekvésből fakadó öröm is hatalmas erő lehet.

Három út a jövő felé

Az 50 perc stúdiójában ezúttal a klímaválság és a fenntartható jövő került terítékre. Takács-Sánta András szerint az ökológiai válság sokkal több, mint a felmelegedés: fajkihalások, talajpusztulás, légszennyezés – mind egyetlen, mélyebb probléma, a civilizációs válság tünetei. „Ez a civilizáció tarthatatlan” – mondja, hozzátéve, hogy a főáram inkább toldozgatni-foldozgatni akarja a rendszert, ahelyett, hogy alapjaiban változtatna.

András könyvében, a Világelejében három hozzáállást vázol fel:

Ragaszkodás a régihez – a megszokott élet fenntartása apró módosításokkal.
Katasztrofizmus – az összeomlás elkerülhetetlennek vétele.
Cselekvő remény – a válság lehetőség új, akár jobb világ felépítésére.

Ez utóbbi út mindenki számára nyitva áll, hiszen „minden napi döntésünkkel alakítjuk a jövőt”.

A magyar zsidó nő, aki a semmiből építette fel a CEDEK Szeretetszolgálatot

Szilágyi Nóra vezetésével a CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat zsidó és nem zsidó rászorulóknak egyaránt segít.

Az ökológiai válság és az öko-bűntudat

Nagy Orsolya pszichológus szerint Magyarországon a klímaválság inkább indirekt módon hat a mindennapokra, mégis egyre többen érzik a klímaszorongást, öko-gyászt vagy öko-bűntudatot. „Ezekben az érzelmekben rengeteg energia rejlik, amit át lehet fordítani cselekvésbe” – mondja. A közösségek kulcsszerepet játszanak: megtartó erőt adnak, gyakorlati tudást osztanak meg, és segítenek a lelki terhek feldolgozásában.

A Neshama Tv Takács-Sánta Andrással és Nagy Orsolyával készült adása itt tekinthető meg:

„Ez a civilizáció tarthatatlan”

Vajon mit tanít a zsidó hagyomány és a pszichológia az ökológiai összeomlás korában? Mi köze van a klímaválságnak a lelki egészségünkhöz, a közösségi élethez és a hálához? Az Ötven perc legújabb adásában Szalai Kálmán vendégei, Takács-Sánta András humánökológus és Nagy Orsolya pszichológus nem kertelnek a témában.

Közösségek és helyi demokrácia

András szerint a kiút egyik kulcsa a hatalom decentralizálása, a helyi és részvételi demokrácia erősítése. Példaként említi a közösségi költségvetést, ahol a lakosok dönthetnek a települési források egy részének felhasználásáról. „Amikor helyi közösségek hálózatba szerveződnek, az már valódi erő” – hangsúlyozza. Orsolya ehhez hozzáteszi: a helyi döntéshozás élménye csökkenti a kiszolgáltatottság érzését, és erősíti az összetartozást.

Hála, spiritualitás és a zsidó hagyomány

A beszélgetésben Szalai Kálmán felveti: a hálát könnyebb megélni, ha a világot teremtett valóságnak tekintjük. A zsidó hagyományban minden falat étel, minden korty víz előtt elhangzik az áldás, kifejezve, hogy „nem magunknak, hanem a Teremtőnek köszönhetjük”. András ehhez kapcsolódva három „újrakapcsolódást” nevez meg: egymáshoz, a természethez és a transzcendenshez. Utóbbit szerinte nem csak vallásos módon lehet megélni, de az spirituális dimenzió tudatosítása könnyebb kiutat adhat a válságból.

Mesterséges intelligencia és a Mindenható – egy rabbi és kutató beszélgetése

Mit kezd a mesterséges intelligenciával a zsidó vallásetika?

Gyakorlatból fakadó remény

A humánökológus saját programjairól is beszél: a Kisközösségi Program és az Új Koma Háló célja, hogy országszerte létrejöjjenek helyi öko-csoportok. Az oldalukon, a kiutak.hu-n már több mint 120 konkrét cselekvési tipp várja az érdeklődőket, a komposztálástól a közösségi közlekedésig. „Ha szorongsz a jövő miatt, találd meg a társaidat, és tegyetek valamit együtt” – biztatja a nézőket.

Emberhez méltó élet a válságban

A beszélgetés végére világossá válik: a válság nem csak veszély, hanem döntési lehetőség. Lehet rettegésben élni – vagy hálában. Orsolya szerint az, aki elkezd más szemmel tekinteni a természetre és a közösségre, előbb-utóbb egészen evidensnek érzi majd, hogy a választásait a jövő iránti felelősség vezesse. A kérdés már csak az: készek vagyunk-e mi magunk is „helyi hőssé” válni?