Elhunyt Dick Cheney, az amerikai konzervatív politika egyik legbefolyásosabb alakja, aki George W. Bush elnök oldalán két cikluson át szolgált az Egyesült Államok alelnökeként, és kulcsszerepet játszott az iraki háború előkészítésében. 84 éves volt. A család közlése szerint Cheney tüdőgyulladás és szív- és érrendszeri betegségek szövődményeiben hunyt el hétfőn.
„Dick Cheney évtizedeken át szolgálta nemzetünket – a Fehér Ház kabinetfőnökeként, kongresszusi képviselőként, védelmi miniszterként és alelnökként” – írta a család közleménye.
„Egy nagyszerű és jó ember volt, aki gyermekeinek és unokáinak megtanította a hazaszeretetet, a bátorságot, a becsületet.”
A hatalom embere a háttérben
Cheney a washingtoni politika veteránja volt, aki két Bush elnök mellett is szolgált. Az idősebb Bush idején ő irányította a Pentagon munkáját a Kuvait felszabadítását eredményező Öböl-háborúban, majd egy évtizeddel később az ifjabb Bush alatt minden korábbinál nagyobb befolyást szerzett a Fehér Házban.
Alelnökként gyakorlatilag a kormányzat „ügyvezető igazgatója” volt: a külpolitikától az energiaügyekig minden kulcsfontosságú döntésnél ott volt, gyakran maga irányította az elnöki tanácskozásokat.
Cheney az amerikai történelem egyik leghatalmasabb alelnökeként vonult be a történelembe – egyszerre tisztelték és bírálták, mint aki a „háttérből mozgatja a szálakat”.
A 9/11 utáni korszak kemény embere
2001. szeptember 11-én Cheney a Fehér Házban tartózkodott, amikor a terrortámadások elérték az Egyesült Államokat. A „situation room” mélyéről irányította a válságkezelést, és ő adta ki a parancsot: ha szükséges, lőjék le az eltérített repülőgépeket.
A támadások után ő lett a „terrorizmus elleni háború” egyik fő szervezője, aki a biztonságot mindenek fölé helyezte.
Védelmezte a szigorú kihallgatási módszereket és a titkosszolgálatok megerősített jogosítványait – amit kritikusai túlkapásnak neveztek, ő viszont a nemzet védelmének szükséges eszközeként értékelt.
Irak és a bukás árnyéka
Cheney az iraki háború legelszántabb híve volt, hangoztatva, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereket rejteget és kapcsolatban áll az al-Kaidával.
A háború után kiderült, hogy ezek az állítások téves hírszerzési információkon alapultak, és Cheney politikai súlya fokozatosan megkopott.
Ennek ellenére soha nem bánta meg döntéseit. „Akkor helyes volt, és most is hiszem, hogy helyes volt” – mondta később.
A Bush–Cheney-tengely és a hatalom ára
Cheney és Bush között sajátos megállapodás született: az alelnök lemondott minden személyes ambícióról, cserébe hatalmas befolyást kapott a döntéshozatalban.
Bush a későbbiekben is méltatta hűségét és politikai súlyát: „Történelmünk egyik legkiválóbb közszolgájaként fog rá emlékezni az utókor – hazafi volt, aki minden poszton becsülettel és komolyan szolgált.”
Az évek során azonban Cheney egyre inkább a keményvonalas háttéremberként vált ismertté, akit a sajtó gyakran nevezett „Machiavellinek”. Saját maga is ironikusan megjegyezte: „Én vagyok az a gonosz zseni a sarokban, akit sosem látnak kijönni a lyukából? Egészen jól működik ez így.”
Szembefordulás Trump-pal
Nyugdíjba vonulása után Cheney a Republikánus Párt populista fordulatának egyik legélesebb kritikusa lett. Donald Trump elnöksége idején többször is figyelmeztetett: a párt letért a hagyományos konzervativizmus útjáról.
A 2021. január 6-i Capitolium-ostrom után Cheney kemény hangon ítélte el Trumpot, akit „a köztársaságra leselkedő legnagyobb fenyegetésnek” nevezett. Lánya, Liz Cheney szintén vállalta a politikai következményeket, amikor szembefordult a pártvezetéssel.
Cheney utolsó éveiben politikai irányváltásának szimbolikus jeleként bejelentette, hogy a 2024-es választáson a demokrata Kamala Harrisre szavaz.
Szívátültetéssel a végsőkig
Cheney öt szívrohamot élt túl, és 2012-ben szívátültetésen esett át. „Minden nap mosollyal az arcomon ébredek, hálásan, hogy kaptam még egy napot” – mondta 2013-ban.
Felesége, Lynne, és két lánya, Liz és Mary gyászolják.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.





