Több mint egy évtizede vér és tűz pusztítja Nigéria vidékeit. Keresztény falvak tűnnek el a föld színéről, templomok égnek porig, asszonyokat és lányokat rabolnak el, családokat mészárolnak le – mindezt „Allah nevében”.
A dzsihadista terror, amelyet Nigéria területén a Boko Haram, az Iszlám Állam és a muszlim fuláni terroristák képviselnek, vallási alapon irtja a keresztényeket. És a világ? Hallgat. A nyugati sajtó, amely minden „iszlámellenes” megjegyzést botránynak tekint, évek óta nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a Fekete-Afrikában keresztény vér folyik patakokban.
Lassan megtörik a csend a nigériai népirtás körül
A számok önmagukért beszélnek.
2009 óta több mint százezer keresztényt öltek meg Nigériában, és tizennyolcezer templomot égettek fel.
A támadások mintázata mindig ugyanaz: fegyveresek betörnek a faluba, lemészárolják a férfiakat, elhurcolják az asszonyokat, felgyújtják a templomot.
Ez nem „etnikai konfliktus”, nem „földkérdés”, hanem vallási népirtás.
A cél világos: eltörölni a kereszténységet Nigériából. És mindeközben a Nyugat – amely annyit beszél az emberi jogokról – némán, sőt kényelmesen nézi végig a mészárlást. Valami azonban megváltozott. Az elmúlt hetekben a hallgatás fala megrepedt. A közösségi médiában felháborodás hulláma söpört végig, amerikai és kanadai politikusok hangot adtak a felháborodásuknak, és – talán először – ismert nyugati médiaszemélyiségek is megszólaltak. Szeptember 26-án az amerikai tévés Bill Maher élő adásban kimondta, amit sokan féltek kimondani:
„Nigériában szisztematikusan gyilkolják a keresztényeket. Több mint 100 000 halott, 18 000 templom felégetve. Szó szerint ki akarják irtani egy egész ország keresztény lakosságát.”
Maher azt is hozzátette: a mainstream média azért hallgat, mert a valóság nem illik bele a „haladó” narratívába.
Pár nap alatt kijelentései vírusként terjedtek, afrikai újságírók, aktivisták és lelkészek ezrei osztották meg, „bűnnek az afrikai nép és az emberi jogok ellen” nevezve a nyugati csendet.
A politika is ébredezik
Az amerikai kongresszusban új törvényjavaslat született, amely „valódi következményekkel” fenyegeti Nigériát, ha a kormány tovább tétlenkedik. Szeptemberben Marco Rubio szenátor levelet írt a külügyminiszternek, amelyben követeli: az Egyesült Államok újra sorolja Nigériát a vallásszabadságot megsértő országok közé. A keresztény világban sokakat megrendített Charlie Kirk amerikai kommentátor meggyilkolása – halála mintha végre felrázta volna azokat is, akik addig hallgattak. A kérdés most egyre hangosabban zúg:
Miért nem számít az afrikai keresztények élete a „jogvédők” és „haladók” számára?
A közösségi média megtörte a monopóliumot
Afrikai újságírók, helyi keresztények és a diaszpóra tagjai milliós nézettségű bejegyzésekkel töltötték meg a közösségi hálókat. A „Breaking the Blackout” – azaz Törjük meg a sötétséget – kampány hónapok óta hívja fel a figyelmet arra, hogy
Afrikában keresztényeket irtanak ki, miközben a világ más ügyekkel van elfoglalva.
Ezek a történetek végre emberi arcot adnak az áldozatoknak: fiatal lányoknak, akiket elhurcoltak; pásztoroknak, akik az utolsó pillanatig védték templomaikat.
A kényelmetlen igazság
A hallgatás oka egyértelmű: a Nyugat nem akar szembenézni a saját kettős mércéjével. A modern nyugati értelmezésben az elnyomó mindig a „fehér ember”, a „gyarmatosító”, a „keresztény civilizáció”.
De Nigériában nem a Nyugat gyilkol, hanem a dzsihadizmus.
Beismerni ezt azt jelentené, hogy az iszlám radikalizmus még mindig valós és halálos fenyegetés, nem csupán történelmi maradvány. Ezért hallgatnak. Mert ez az igazság kényelmetlen azoknak, akik a világot egyszerű ideológiai sablonokban akarják látni.
A Nyugat erkölcsi válsága
A nyugati emberi jogi diskurzus mára kiüresedett. A „Never again” jelszava – amely a holokauszt után erkölcsi alapvetéssé vált – ma nem vonatkozik a fekete keresztényekre.
A progresszív világ sokkal hangosabb, ha Izrael ellen kell tüntetni, mint amikor afrikai hívők ezreinek lemészárlásáról van szó.
Ez a válogatott empátia árulás a liberalizmus eredeti eszméje ellen. A valódi emberi jogvédelem nem ideológiai kérdés, hanem az emberi élet és hit védelme – bárhol, bármilyen színű és vallású emberről legyen is szó.
Vallási háború, nem politikai vita
A nigériai keresztények elleni támadások nem a gyarmati múltból fakadnak, hanem
egy vallási hódító ideológiából, amely összeköti a Boko Haramot Nigériában a Hamásszal Gázában, az Al-Shabaab-bal Szomáliában és az ISIS-szel Irakban.
Aki ezt kimondja, tudja: a dzsihadista fenyegetés nem múlt el – terjed. Afrika ma az új frontvonal: Burkina Fasótól Mozambikig keresztény közösségek égnek porig, miközben a világ hallgat. Aki hallgat, az részesévé válik a bűnnek. A Nyugat nem állhat tovább a közöny oldalán. A nigériai tragédia morális próbatétel: megmutatja, hiszünk-e még abban, hogy minden ember élete értékes – vagy csak akkor, ha a szenvedés politikailag hasznos. Az „emberi jogok” ma túl gyakran ideológiai jelszóvá silányult.
Az igazi liberalizmus viszont nem fél kimondani: a keresztény vér is számít.
Az elmúlt hetek felháborodása talán csak a kezdet. De a nigériai családok számára, akik elvesztették szeretteiket, otthonaikat, templomaikat, ez az első alkalom, hogy a világ végre meghallja a hangjukat. A kérdés az: akar-e a világ tenni is valamit, vagy megint csak együttérző szavakban merül ki minden? A csend évtizedei után már nem elég hallani. Most cselekedni kell.
A véleménycikk szerzője Maia Roston, az írás teljes egészében a Visegrad24.com oldalon jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
