A Brandeis Center jogi következményekre hivatkozva figyelmeztette a hollywoodi filmipart Izrael bojkottja ellen.
Egy jelentős amerikai zsidó polgárjogi szervezet közvetlenül szembeszállt a hollywoodi filmiparral, és erőteljes jogi figyelmeztetést küldött a nagy stúdióknak, tehetségügynökségeknek és produkciós cégeknek, hogy ne vegyenek részt az izraeli színészek, filmkészítők és tartalmak egyre növekvő bojkottjában.
Figyelmeztetés Hollywoodnak
Mint ismert, az Izrael bojkottálását szorgalmazó BDS-mozgalom egyre nagyobb teret nyer a hollywoodi színészek és hírességek közt. Rory Lancman, a Brandeis Center vállalati kezdeményezésekért felelős igazgatója és vezető jogtanácsosa kifejtette, hogy az izraeliek feketelistára helyezésének minden kísérletét az amerikai törvények megsértésének tekinti.
„Az izraelieknek az Egyesült Államokban való tevékenységekben való részvételét megakadályozó erőfeszítéseket nemzeti származáson alapuló illegális diszkriminációnak tekintjük”
– nyilatkozta Lancman a JFeednek. „Ha megtagadják az izraeliektől a részvétel lehetőségét… az nemzeti származáson alapuló diszkrimináció.”
A központ levele közvetlenül figyelmeztette a filmipar vezetőit, hogy a bojkott végrehajtása az amerikai szövetségi törvények, valamint olyan államok törvényei, mint Kalifornia és New York, alapján „felelősségre vonhatóságot” vonna maga után.
„A levél lényege az volt, hogy közöltük velük, hogy ez a bojkott törvénytelen, és ha részt vesznek benne, akkor potenciálisan jogi eljárás indulhat ellenük”
– pontosította Lancman, hangsúlyozva, hogy a szervezet aktívan figyelemmel kíséri a feketelista bevezetésének bármilyen jelét.
A bojkott pusztító hatása az amerikai és izraeli filmiparra
Lancman felvázolta a bojkott súlyos következményeit a különböző érdekelt felekre nézve.
A bojkott „pusztító” hatással lenne az izraeli filmiparra, mivel gyakorlatilag lezárná az amerikai piacot és a jelentős együttműködési lehetőségeket. A második érintett fél maga az amerikai filmipar lenne, amelyre a bojkott szintén negatív hatást gyakorolna, mivel az amerikai piac elveszítené az izraeli produkciós cégekkel és tehetségekkel való együttműködésből származó „értéket” és kreativitást. Az utolsó helyen az amerikai fogyasztók állnak, akiknek megtagadnák a lehetőséget, hogy elismert izraeli tartalmakat (például a sikeres izraeli Fauda című sorozatot) nézhessék.
Lancman hangsúlyozta, hogy a levél célja az, hogy a stúdióknak „tartást” adjon, hogy ellenálljanak a híresség aktivisták nyomásának, akik az izraeli művészekkel való együttműködés megszüntetését követelhetik.
„Nem akarjuk, hogy egy amerikai stúdió… kénytelen legyen megtagadni az izraeli filmkészítőkkel való együttműködést [vagy] szerződéskötést… csak azért, hogy Javier Bardem boldog legyen”
– mondta.
A BDS és a burkolt diszkrimináció
Lancman a BDS-mozgalmat „különösen gonosz és antiszemita mozgalomnak” nevezte, amely „tiszteletre méltó látszat” mögé próbálja rejteni a diszkriminációt.
Elismerte, hogy nehéz bizonyítani a diszkriminációt, ha azt csendben hajtják végre, például amikor egy hollywoodi stúdió egyszerűen úgy dönt, hogy egy izraeli tehetségeket bevonó projekt „nem éri meg a fáradságot”. Lancman azonban azzal érvelt, hogy a Brandeis Center jogi beavatkozása elengedhetetlen a helyzet megváltoztatásához:
„Mindannyiunknak hangosan kell felszólalnunk… és egy kicsit meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, hogy ne azt mondjuk:
»nem érdemes felidegesíteni Javier Bardemet«, hanem azt, hogy »nem érdemes perbe keveredni«.”
