Azok a médiumok és aktivisták, akik Izraelt „népirtással” vádolják és a zsidó államot következetesen démonizálják, nem moshatják le a felelősséget magukról a manchesteri zsinagóga elleni támadáshoz hasonló esetek kapcsán. Aki gyűlöletet szít, ne lepődjön meg, ha az erőszakba torkollik. Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztőjének véleménycikke az egyre növekvő antiszemitizmusról.
A világ döbbenten figyelte, amikor jom kipur napján a manchesteri Heaton Park Hebrew Congregation előtt egy autó a zsidó hívek közé hajtott, majd a támadó késsel esett nekik. Két ember életét vesztette, többen megsebesültek. A brit rendőrség belföldi terrorcselekményként kezeli az esetet. A merénylő, a 35 éves, szír származású Jihad al-Shamie, „Szabad Palesztinát!” kiáltva indult gyilkolni.
Ez nem légüres térben történt.
Az elmúlt két évben – az október 7-i Hamász-mészárlás óta – Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is elszabadult az antiszemitizmus.
A „palesztin ügy” nevében elkövetett erőszak mára mindennapossá vált: izraeli diplomaták meggyilkolása Washingtonban, egy túszokért tartott rendezvény felgyújtása Boulderben, ahol egy holokauszt-túlélő vesztette életét, vagy Josh Shapiro pennsylvaniai kormányzó otthonának felgyújtása pészah idején.
Mindegyik elkövető ugyanazzal a jelszóval indult útnak: „Szabad Palesztinát!” Csakhogy ez a jelszó nem a békéről szól. Nem egy palesztin államról Izrael mellett, hanem Izrael helyett. Az „intifáda globalizálása” – ahogyan azt egyre több nyugati aktivista, politikus és médiaszereplő is hangoztatja – valójában nem más, mint felhívás a zsidók elleni erőszak világméretű kiterjesztésére.
A modern vérvád mainstreammé válása
A média, az ENSZ és a „progresszív” politikai körök az elmúlt évben előszeretettel használták a „népirtás” kifejezést Izraelre.
Ezzel nemcsak egy groteszk történelmi hazugságot tettek normává, hanem új életet leheltek a klasszikus antiszemita toposzokba is.
Az Izraeli Védelmi Erők háborúját – amely a Hamász terrorgépezetének felszámolását célozza – a nyugati sajtó háborús bűnként tálalja. Miközben a Hamász civilek mögé bújik, saját népét éhezteti, és kórházak alól indít rakétákat, a nyugati média mégis „áldozatként” mutatja be.
A „népirtás” vádja nem más, mint kísérlet Izrael önvédelmi jogának delegitimálására – és a zsidók morális egyenértékűsítése a nácikkal.
Aki ezt a narratívát terjeszti, az nem a békét szolgálja, hanem az antiszemita gyűlöletet.
A manchesteri támadás – akárcsak a washingtoni és coloradói gyilkosságok – nem a semmiből jöttek. Ezek a merényletek annak a légkörnek a közvetlen következményei, amelyben az „intifáda globalizálása” jelszó elfogadott politikai állásfoglalássá vált.
Aki a zsidó állam elpusztítását követeli, az nem „kritizálja” Izraelt – hanem a zsidók ellen uszít. Aki vérvádakat ismétel, az nem a palesztin civilek szenvedése miatt aggódik – hanem igazolni próbálja a zsidók elleni erőszakot.
Terrorizmus jutalmazása
Keir Starmer brit miniszterelnök és más nyugati vezetők elítélték a manchesteri támadást. De ez kevés – és képmutató.
Ugyanaz a brit kormány volt az, amely – Franciaországgal, Kanadával és Ausztráliával együtt – elismerte a palesztin államot, miközben a Hamász továbbra is fogva tartja az október 7-én elrabolt izraeli túszokat. Ezzel a lépéssel nem a békét, hanem a terrorizmust jutalmazták.
A politikai üzenet világos: a holokauszt óta legnagyobb zsidó tömeggyilkosság elkövetői gyakorlatilag elértek valamit.
Az a gondolat, hogy el lehet választani a zsidó állam elleni gyűlöletet a zsidók elleni gyűlölettől, mára teljesen tarthatatlan. A „Szabad Palesztina” jelszóval elkövetett bűncselekmények, a zsinagógák elleni támadások és a mindennapossá váló antiszemita atrocitások mind ugyanabból a forrásból táplálkoznak: abból a propagandából, amely Izraelt démonizálja, a zsidókat pedig kollektíven bűnösnek állítja be.
A manchesteri vérengzés nem egy elszigetelt őrült tette volt. Az „intifáda globalizálása” pontosan erről szól: hogy a zsidók elleni terror ne ismerjen határokat.
És amíg a nyugati média, az egyetemi kampuszok és a politikai elit egy része továbbra is teret ad a gyűlölet retorikájának, addig a zsidó vér folyása sem fog megszűnni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.