A héten Szíriában végrehajtott határozott izraeli katonai akció egy üzenet az egész világnak: lehetséges beavatkozni, amikor népirtás vagy tömegmészárlás történik — írja szerkesztőségi véleménycikkében a The Jerusalem Post.
A világ politikai elemzői és kormánytisztviselői valószínűleg kapkodva nyitották meg a Wikipédiát vagy kérdezték a ChatGPT-t: „kik azok a drúzok?”, amikor hírt kaptak arról, hogy Izrael bombázza Szíriát.
Talán egy titkos zsidó szekta vagy egy renegát szövetséges Szíria belsejében? – gondolhatták. Meglepődve tapasztalhatták, hogy a drúzok nem zsidók, és nem izraeliek – leszámítva azt a nem mellékes tényt, hogy Izraelben él ezen, az iszlámon nyugvó, de attól jelentősen eltérő vallás követőinek mintegy 15%-a.
Izraelben azonban senkinek nem kellett magyarázni, kik a drúzok, és milyen jelentős – bár sokszor alábecsült – szerepet játszanak az izraeli társadalomban.
Izrael mostani, a szíriai Sweida városában ostrom alatt álló drúz közösség védelmében végrehajtott légicsapása jelzésértékű lépés volt: helyreállítani a megbecsülést.
Ahogyan az előző hónapban végrehajtott, Irán nukleáris képességeit célzó, villámgyors izraeli támadás is meglepte a világot, úgy a szerdai szíriai beavatkozás is egy olyan pillanat volt, amelyre minden izraeli büszke lehet: a zsidó állam az erkölcs és az igazság oldalán állt.
A drúzok elleni támadás és Izrael válasza
A szíriai kormányerők ugyanis kedden hatoltak be Sweidába, abba a drúz többségű városba, ahol az összesen mintegy egymillió drúz 70%-a él, azzal az állítással, hogy a helyi drúz vezetőkkel kötött tűzszünet betartatására érkeztek, miután korábban helyi beduin törzsekkel vívott összecsapások több mint 100 ember életét követelték.
Szemtanúk és különböző beszámolók szerint azonban a kormányerők valójában a beduinok oldalára álltak, és véres mészárlásba kezdtek a drúz harcosok és civilek ellen.
Az izraeli drúz közösség kétségbeesetten próbált a határon átkelve segítséget nyújtani a rokonoknak, és felszólították Izraelt, hogy lépjen közbe.
Izrael válaszolt – úgy, ahogy kellett. Célba vette a damaszkuszi katonai főparancsnokság komplexumának bejáratát, valamint a szíriai elnöki palota környékét is. Az üzenet egyértelmű volt Ahmed al-Sharaa szíriai elnök számára: állítsa le a drúzok elleni támadásokat.
„Nem fogjuk megengedni, hogy a szíriai radikális iszlamista rezsim terrorizálja a drúzokat”
– állt Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Izrael Katz védelmi miniszter közös közleményében.
„Ha a rezsim bántja a drúzokat, akkor mi is bántani fogjuk a rezsimet. Elkötelezettek vagyunk izraeli drúz testvéreink felé, hogy mindent megtegyünk a szíriai drúzok biztonságának megőrzése érdekében.”
Egység az igazság mentén
A Gázában zajló háború és a még fogságban lévő túszok kérdése mélyen megosztja az izraeli társadalmat – de Szíria ügyében nincs politikai megosztottság. Nem volt kétség az indítékokat illetően: Izrael morálisan helyes dolgot tett.
Jichák Herzog államelnök szerdán így fogalmazott:
„Izrael nem nézheti tétlenül, ha akár csak a lehetősége is fennáll egy dzsihadista fenyegetésnek a határain túl. És Izrael nem nézheti tétlenül, ha szövetségeseinket – és az izraeli drúz közösség családtagjait – szörnyű mészárlás veszélye fenyegeti.”
Nemzetközi reakciók és ellentmondások
Nem meglepő módon a nemzetközi porondon nem volt teljes egyetértés Izrael példamutató beavatkozásával kapcsolatban.
Az Egyesült Államok – amely az új szíriai vezetést, Ahmed al-Sharaa-t „mérsékelt békepartnerként” próbálja pozicionálni – ahelyett, hogy elismerte volna Izrael fellépését, inkább „aggodalmának” adott hangot és felszólította Izraelt, hogy hagyjon fel a hadművelettel.
Marco Rubio külügyminiszter szerint az amerikai kormány „nagyon aggódik” a harcok miatt – ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy Izrael megakadályozta a drúz civilek lemészárlását.
Sheikh Muwafaq Tarif, az izraeli drúz közösség szellemi vezetője csütörtökön úgy nyilatkozott: a drúzok nem bíznak Sharaa-ban.
„Hiba volt feloldani az amerikai szankciókat – nem változott semmi”
– mondta Tarif, utalva Sharaa dzsihadista múltjára.
Ha az Egyesült Államok továbbra is az Ábraham-egyezmények lehetséges partnerének tekinti Sharaa-t, az súlyos feszültséget okozhat Washington és Jeruzsálem között. Izrael ugyanis – érthetően – rendkívül óvatos a Szíriával való kapcsolatok újraépítését illetően.
Éppen ezért a világ diplomáciai köreiben már világos: Izrael korábbi figyelmeztetései Sharaa felé a drúzok védelméről nem üres fenyegetések voltak.
Izrael Szíriában mutatott lépése azt mutatja meg a világnak, hogy igenis lehetséges beavatkozni, amikor népirtás vagy tömegmészárlás zajlik. És van, amikor nem csak lehet, hanem kötelesség is.
Ki azok a drúzok?A drúzok, vagy drúz közösség egy etno-vallási csoport, amely a közel-keleti térségben él, főként Szíriában, Libanonban és Izraelben, kisebb számban Jordániában is. A drúz vallás egy iszlám gyökerű, de attól jelentősen eltérő hitrendszerű zárt vallás, amely a 11. században alakult ki. Hitükben elemek találhatók az iszlámon túl a neoplatonizmusból, a gnoszticizmusból és más filozófiai rendszerekből is. A drúz vallás a fatimida kalifa, al-Hakim bi-Amr Allah uralkodása idején jött létre 11. században Egyiptomban. A vallás hirdetője, al-Darazi, után kapták a „drúz” nevet (bár a drúzok maguk nem használják ezt a nevet önmagukra, hanem inkább „Muwahhidun” = „az Egység követői”-ként referálnak vallásukra. A vallás hamar zárt közösséggé vált: nem térítenek, és a kívülállók nem vehetik fel a vallást. A hiten belül is különbséget tesznek a „beavatottak” és az „egyszerű hívők” között. Ma világszerte körülbelül 1,2–1,5 millió drúz él, elsősorban a Közel-Keleten. A legnagyobb közösség Szíriában található, ahol mintegy 700–800 ezer fő él, főként az ország déli részén, a drúz többségű Sweida tartományban. Libanonban körülbelül 250 ezer drúz él, ahol a vallási közösségek közötti hatalommegosztás révén politikai súlyuk is jelentős. Izraelben mintegy 150 ezer drúz él, főként Galileában, a Kármel-hegység környékén és a Golán-fennsíkon; itt a közösség jól integrálódott, a férfiak kötelező katonai szolgálatot is teljesítenek. Jordániában hozzávetőleg 30–40 ezer drúz él. Ezen kívül kisebb diaszpóraközösségek találhatók az Egyesült Államokban, Kanadában, Venezuelában és Nyugat-Európában is. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
