A Nyugat intellektuális elitje újabb történelmi mélypontra süllyedt.
Az izraeli Weizmann Tudományos Intézetet ért iráni rakétatámadás után, amelyben az egész világot megváltoztató tudományos áttörések lettek porrá, a nyugati elit inkább az iráni atomprogramon dolgozó tudósok védelmére sietett.
Súlyos veszteségek
A történet egy ballisztikus rakétával kezdődött, amely eltalálta a Tel-Avivtól délkeletre fekvő Weizmann Intézetet. Két másik támadás a Ben Gurion Egyetemet érte, súlyos károkat okozva a Negev sivatagban működő egyetemen. A Tel-Avivi Egyetem is megsérült, miközben a Technion is figyelmeztetést kapott Teherántól.
A fizikai károk több száz millió dollára tehetők, de a tudományos veszteség ennél is súlyosabb. A Weizmann Intézet legalább 40 laborja semmisült meg, további 20 súlyosan megsérült. Évtizedes kutatások, Nobel-díjas projektek, gyógyászati áttörések lettek porrá.
Elment a maradék eszük?
És mit reagál erre a Nyugat? Nemzetközi felháborodás? Irán elleni szankciók? Épp ellenkezőleg.
Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Szociológiai Társaság felfüggesztette az Izraeli Szociológiai Társaság tagságát, épp a rabati fórum előtt.
Indoklás: szolidaritás az iráni kutatókkal, „az Iráni Szociológiai Társaság kérésére”. Eközben Belgiumból kiindulva 4500 akadémikus követeli, hogy az EU zárja ki Izraelt a Horizon kutatási programból, miközben egyetlen szó nem esik az iráni rakétákról.
Akadémiai tisztogatás
A Nature tudományos folyóirat címlapon követeli az iráni tudósok védelmét. Nem a Weizmann munkatársait, nem azokat, akik szklerózis multiplex gyógyszert, prenatális diagnosztikai módszert vagy épp az idegrendszeri betegségek megértését szolgáló technikákat fejlesztettek.
Hanem azokat, akik az emberiség veszélyeztetésére irányuló atomfegyverek előállításán dolgoznak.
Chamovitz, az izraeli Rektori Szövetség elnöke kétszintű pusztítást említ: az első a laboratóriumok és kutatások fizikai megsemmisítése, a második a morális, amit a Nyugat értelmisége okoz – „akadémiai kiközösítéssel”. És valóban: miközben Izrael gyógyít, Irán fegyvert épít, mégis utóbbi élvezi a progresszív világ szimpátiáját.
Morális mazochizmus
Minden történet mögött emberek vannak. Oren Schuldiner, a Weizmann sejtbiológiai tanszékvezetője több ezer genetikai mintát veszített el, amiket skizofrénia és autizmus kutatására használt. A teljes szárny, ahol dolgozott, összeomlott.
Tizenhét év munkája lett semmivé.
Ezzel szemben a Nyugat részéről nemhogy szolidaritás nincs, de egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek Izrael elszigetelését, kutatási együttműködések felfüggesztését, és a zsidó állam tudományos eredményeinek negligálását sürgetik. Mindez annak nevében, hogy meg kell „védeni az iráni kutatókat”. Azokat a kutatókat, akik épp azon dolgoznak, hogy az egész világot fenyegető atomfegyverhez juttassák a teokratikus rezsimet.
A valóság tehát az, hogy miközben izraeli egyetemeken emberek életét megmentő kutatások válnak semmivé, a Nyugat azon siránkozik, hogy iráni atomtudósok „veszélyben vannak”.
Ez nem szolidaritás – ez morális mazochizmus.
Az ilyen reakciók nemcsak visszataszítóak, hanem veszélyesek is: mert miközben Teherán fegyverkezik, a szabad világ önként és boldogan vakítja meg magát.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
