„Én voltam az első, aki elhagyta a bombahelyiséget, és a bunker felé vettem az irányt – rájöttem, hogy ott maradni egyenlő lett volna a halállal.” Drámai visszaemlékezéseket osztottak meg a 2023. október 7-i brutális mészárlás hősei, akik életüket kockáztatták mások megmentéséért.
Így emlékszik vissza október 7-ére A., egy fiatal tartalékos őrmester, aki a Dél-Izrael ellen intézett terrortámadás első óráiban döntött úgy, hogy cselekszik – és ezzel életeket mentett.
Október 7-én A. őrmester egy szempillantás alatt hozta meg a döntést: elsőként hagyta el a tűz alatt álló óvóhelyet, hogy eljusson egy közeli bunkerbe. Ott – a háború első, kaotikus napjaiban – azonnal kulcsfontosságú információk továbbításába kezdett, amit azóta is rendületlenül folytat.
„Tudtam, hogy el kell hagynunk a bunkert”
„Egyszerűen éreztem, hogy mennünk kell” – meséli A., aki az október 7-i támadás során szolgált a hadseregben. „Ránéztem a többiekre, és azt mondtam: fiúk, nem maradhatunk itt. Ki kell jutnunk. Nem volt nálunk elég lőszer, és tudtam, hogy perceken belül ideérnek. Kockázatos volt, de nem volt más lehetőség.” Mint később kiderült, döntése életet mentett.
A bunker elhagyása után mindössze 200 méterre voltak a terroristák.
„Amint kiértünk, elkezdődött a lövöldözés. Hallottam, ahogy sorozatokat adnak le az AK–47-esekkel, egy rakéta pedig közvetlen mellettem csapódott be. A légnyomás hátralökött. Futás közben azt kiabáltam: fussatok, ne nézzetek hátra!” – idézi fel.
„De amint elértük az új bunkerhelyiséget, folytattuk az információk továbbítását. Tudom, mennyire fontos az, hogy beszélek arabul – amit hallok, az életeket menthet. Ilyenkor minden másodperc számít.”
A. a szolgálat és a harctéri trauma után csatlakozott a Masa El HaOfek programhoz, amely gyökeresen megváltoztatta az életét.
A traumából jövőtervezés
A nemzeti tragédiák és pusztító háborúk árnyékában felnövő fiatal izraeliek elviselhetetlen árat fizetnek. A 2023. október 7-i terrortámadás óta több ezer fiatal izraeli kényszerül lemondani megszokott terveiről: a leszerelés utáni utazásokról, a karrierépítésről, továbbtanulásról. Helyette gyászolnak, újabb és újabb tartalékos behívókat kapnak, és kénytelenek félretenni saját álmaikat.
Erre a helyzetre reagál a Masa El HaOfek („Utazás a horizont felé”) nevű kezdeményezés, amelyet Ram Rothberg, az izraeli haditengerészet egykori parancsnoka és Alan Freeman társadalmi aktivista hívtak életre.
A nonprofit szervezet célja, hogy a háborúból hazatért tartalékos fiatalok újra kapcsolatba kerülhessenek önmagukkal, célokat találjanak és jövőt építsenek.
A két és fél hónapos intenzív program keretében a résztvevők egyéni coachingban részesülnek, workshopokon vesznek részt, megismerkednek vezető izraeli cégekkel és egyetemi lehetőségekkel. A program a Védelmi Minisztérium támogatásával működik.
„Ők szolgáltak nekünk. Most rajtunk a sor, hogy mi szolgáljuk őket” – fogalmazott Ram Rothberg.
„A program húzott ki a depresszióból”
A. is a Masa El HaOfek résztvevője lett.
„Újra láttam, hogy az élet több, mint háború. Segítettek lecsendesíteni a fejemben zúgó zajt” – mondja.
A program révén most már elsőéves hallgató a Haifai Egyetemen, információs rendszerek szakon. „A program lehetőséget adott arra, hogy pszichometriai vizsga nélkül kerüljek be – ez óriási ajándék volt.”
De nem csak az oktatásban lépett előre. A támadás napján, miközben élet-halál harcot vívott a túlélésért, egy gondolat kapaszkodóként jelent meg: „Egy nőre gondoltam – arra, akit még nem ismertem, de akinek egyszer majd odaadnám a lelkemet.” – fejtette ki A.
Három hónappal a program vége után megismerte jövendőbeli menyasszonyát. Ma könyvet ír, dokumentumfilmet forgat – és úgy érzi, végre ismét önmaga lehet.
A program egyik mentora, Max Kaplansky szintén tartalékos tiszt. A 30 éves férfi október 7-én csatlakozott az elit egységek bevetéséhez. Feleségét és kétéves kislányát hagyta hátra. Ma a Masa El HaOfek mentora a gázai határ mentén élő fiatalok között.
„Ezek a fiatalok gyakran elveszettek. Nincsenek terveik, csak a túlélés hajtja őket” – mondja Kaplansky. A heti két csoportfoglalkozás és az egyéni ülések mellett rendszeres találkozókat szerveznek üzleti vezetőkkel, munkáltatókkal. A „Egy nap az életemből” nevű programrészen keresztül a fiatalok belekóstolhatnak különböző szakmák mindennapjaiba – akár egy kiberbiztonsági szakértő vagy orvos napját követve.
„Ez a projekt sokkal többről szól, mint karrierépítés” – hangsúlyozza Max.
„Ez társadalomépítés. A cél, hogy Izraelben egy olyan generáció nőjön fel, amely nemcsak saját boldogulását találja meg, hanem aktívan hozzájárul az ország jövőjéhez.”
„A szívem még mindig a háborúban van”
Kaplansky, akárcsak mentoráltjai, maga is hordozza a háború terhét. „Az ember egyik harcból a másikba csöppen. A feje fölött mindig ott lebeg a bizonytalanság. Ez megingatja a lelket.
Még akkor is, amikor már hazatértem, a szívem a háborúban és a túszokkal maradt.”
Az önkéntes munka, a segítségnyújtás azonban újraértelmezte számára a normalitást. „Ez a program értelmet ad. Kihúz a túlélőüzemmódból. Már több tucat tartalékosnak segítettünk visszanyerni az önbizalmát és lelki békéjét.”
Egyik mentoráltja – egy 20 éves nő, aki október 7-én hősiességről tett tanúbizonyságot – csendes, félénk fiatal volt, amikor csatlakozott. Ma már nyilvánosan beszél a tapasztalatairól. „Azt mondta: ha nem lett volna ez a program, nem tudom, hogyan tudtam volna továbblépni.”
Közösség, amely visszahoz az életbe
A Masa El HaOfek egyszerre jelent lelki újraépítést, közösségi élményt, és konkrét útmutatást a jövőhöz. Mindez olyan időszakban, amikor a háború árnyéka Izrael minden polgárát sújtja – különösen azokat, akik a fronton álltak.
A. története csak egy a sok közül – de mindegyik történet egy új kezdet.
„Az ember nem azért marad életben, hogy túléljen. Hanem hogy éljen, szolgáljon, és reményt adjon másoknak is.”
