A Jewish News Syndicate május végén kérdezte Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját. Interjú.
Az egyik legrangosabb konzervatív zsidó lap készített interjút Köves Slomó rabbival.
A CPAC Hungary ezen a héten (május 29-30.) kerül megrendezésre Budapesten. A résztvevők nagyon Izrael-barát nyilatkozatokat tettek. Miért gondolja, hogy Izrael ennyire fontos lett a konzervatív mozgalom számára?
Van egy pragmatikus és egy ideológiai ok.
Izrael sok konzervatív számára szimbólum, példa arra, amivé válni szeretnének.
Erős hagyományokkal rendelkező nemzetállam, ugyanakkor modern és sikeres. Emellett nagyon szorosan beágyazódott a zsidó-keresztény értékrendbe és történelembe.
Ez az ideológiai ok. És mivel Izrael egyre nacionalistábbá és konzervatívabbá vált, sok konzervatív számára egyre fontosabbá lett.
Aztán van a pragmatikus ok, amely országonként eltérő. Az Egyesült Államokban a keresztény szavazók száma körülbelül 40 millió. Ez a konzervatív mozgalom nagyon jelentős része. Egy olyan helyen, mint Magyarország, Izrael támogatását az establishment elleni fellépésnek tekintik. Az Európai Unió, vagy a második világháború utáni liberális establishment – mondhatni 1990 után – amely Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök útjában áll, Izrael útjában is áll.
Vannak-e egyedi kihívások, amelyekkel a magyar zsidó közösség szembesül?
Ma Magyarországon egy történelmileg áldott korszakot élünk – a magyar zsidók második aranykorát. Az első aranykor az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után következett be, amikor a zsidók egyenlő jogokat kaptak egészen az első világháborúig.
Ha körülnézünk Európában, nincs más olyan jelentős zsidó közösség, amely ilyen támogatással, ilyen biztonságban és ilyen sok erőforrással rendelkezne. Soha nem hittem volna, hogy ez lehetséges.
Emlékszem, amikor 30 évvel ezelőtt vallásos lettem. Magyarországon nagy probléma volt az antiszemitizmus. Ha kipával a fejemen sétáltam az utcán, az emberek vagy úgy néztek rám, mintha őrült lennék, vagy kiabáltak velem.
Ma Magyarország a legbarátságosabb hely a zsidók számára Európában, mind a helyi zsidók, mind az izraeliek számára.
Naponta nyolc járat indul Izraelből. Becslések szerint 2025-ben 500 000 izraeli turista lesz. A közéletben gyakorlatilag nincs jelen az antiszemitizmus, a hétköznapokben sem igazán, pláne nem fizikai támadások formájában. Pedig egy olyan időszakban vagyunk, amikor Berlinben, Londonban, Párizsban, Amszterdamban naponta vannak zavargások – antiszemita, muszlim vagy szélsőbaloldali tüntetők részéről.
Hogyan magyarázza azt az ellentmondást, hogy Orbán alatt biztonságban él, miközben a nemzetközi média kedvezőtlenül ábrázolja őt, mint szélsőjobboldali autoriter vezetőt?
A második világháború és 1990 után a liberális vagy baloldali politikusok és pártok azzal vádolták jobboldali ellenfeleiket, hogy fasiszták és antiszemiták. És ebben volt igazság.
Ha valaki konzervatív egy olyan országban, mint Magyarország, és példaképet keres az 1920-as és 1930-as évekből, akkor nem fog túl sok olyan konzervatívot találni, aki nem volt antiszemita. Más országokban is hasonló a helyzet.
De ez a történelmi aspektus az utóbbi időben sokkal kevésbé fontos már.
Bár Orbán Viktort az elmúlt 15-20 évben fasizmus és antiszemitizmus vádjával illették, az utóbbi időben már nem hallani a második vádat. Még a leghevesebb ellenzői is inkább azt hangoztatják, hogy Orbán nem demokratikus, illiberális stb., de már nem hallani, hogy antiszemita lenne. Nekik [a baloldalnak] sokkal nagyobb problémájuk van az antiszemitizmussal.
Van valami, amit Orbán tett a zsidó közösség érdekében?
Emlékszem, amikor 2005-ben találkoztam Orbánnal. Fiatal rabbi voltam, és számomra forradalmi volt, hogy találkozhattam a miniszterelnökkel. A közösség tagjai nagyon haragudtak rám. Azt mondták: „Ő antiszemita. Te tisztára mosod, stb.” Akkoriban ellenzékben volt. Nagyon érdekes beszélgetésünk volt. Amikor a jobboldali Magyarország történelmi hátteréről beszéltünk, azt mondta, elszántan törekszik arra, hogy politikai táborát eltávolítsa antiszemita múltjától. Így fogalmazott nekem:
„Ha okos politikai vezető vagy, két lépést előre és egy lépést hátra kell tenned, mert különben előre rohansz, és azt látod, hogy nincsenek már mögötted.”
Nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz. Nem tudom, ő maga gondolta-e így. Nem csak a politikai szinten láthatunk változást, de a társadalom szintjén is változás tapasztalható. Éves közvélemény-kutatásunk azt mutatja, hogy a baloldalon sokkal több antiszemita van, mint a jobboldalon. Tehát nagy változás történt. Ez lassú, határozott lépésekkel ment végbe – akár Izrael mellett való kiállással, akár a polgári és büntetőjogi törvénykönyv megváltoztatásával, hogy szigorúan büntessék az antiszemita támadásokat.
Hogyan jellemezné a zsidókról kialakult közvéleményt Magyarországon?
Amikor gyerek voltam, a tipikus magyar paraszt szemében a zsidók kommunisták voltak, a kommunisták pedig zsidók – az 1920-as évektől a második világháború utáni sztálini rezsimig, amelyet egy magyar zsidó, Rákosi [Mátyás] vezetett.
Ez azt jelentette, hogy ha valaki jobboldali volt, vagy magyar nacionalista, akkor semmiképpen sem viszonyult pozitívan a zsidókhoz. Ez mára megváltozott, és a zsidókat ma sokkal inkább a vallásuk, és Izrael alapján azonosítják.
És szerintem így sokkal egészségesebb a zsidókról kialakult kép.
Van még egy dolog, amit szeretnék megemlíteni, és az az, hogy mi fog történni, ha Orbán elveszíti a hatalmát. Orbán az elmúlt 15 évben először áll valódi kihívás előtt. A semmiből megjelent egy új párt, egy ellenzéki párt, a Tisza, amelynek vezetője egy korábbi fideszes. Néhány felmérés szerint az ellenzék vezet, és nem csak néhány ponttal. Nem tudom, mi fog történni. Természetesen ezt a folyamatot is zsidó szemszögből nézem, és
az elmúlt 35 évben az a különleges, hogy ez az első alkalom, amikor a nagy pártok közötti versenyben a zsidók és az antiszemitizmus nem politikai kérdés.
Magyarországon, amennyire emlékszem, az 1990-es első szabad választások óta négyévente valahogy mindig politikai téma volt, hogy ki antiszemita, és mi a helyzet a zsidókkal, akár a jobboldalon, akár a baloldalon. Ez táplálta az antiszemitizmust és a zsidó közösség bizonytalanságát. Most először nem ez a téma. Ez nagyon pozitív fejlemény.
K: Növekszik a magyarországi zsidó közösség?
V: Határozottan. A COVID után eltartott egy ideig, mire az emberek újra kapcsolatba léptek egymással, és eljöttek az eseményekre. Most, az elmúlt évben, ez tényleg felgyorsult.
Szeptemberben megnyitunk egy jesivát Magyarországon, ami egy közös projekt az osztrák közösséggel.
Az osztrák Chábád közösség négy évvel ezelőtt nyitotta meg egy jesivát, és körülbelül másfél éve fordultak hozzánk azzal, hogy Magyarországra szeretnének költözni. Ausztriában problémáik vannak az antiszemitizmussal, valamint azzal, hogy nem tudnak elegendő finanszírozást szerezni a jesivához és a megfelelő infrastruktúrához.
Az elmúlt másfél évben intenzíven dolgoztunk ezen. Sikerült elérnünk, hogy módosítsák a felsőoktatási törvényt. A jesiva diákjai még a középiskola befejezése előtt részt vehetnek egyetemi akkreditált zsidó tanulmányok programunkban. Így kormányzati támogatást kaphatunk számukra.
Találtunk egy gyönyörű helyet Magyarország és Ausztria határán; egy nyolc hektáros területet. Négy vagy öt épület áll rajta. 25 évvel ezelőtt még szálloda volt. Most már évek óta elhagyatott. Bécstől egy órányi autóútra, Budapesttől szintén egy órányi autóútra található. Azt hiszem, az Osztrák-Magyar Jesiva nevet fogja viselni.
A közösség növekedése szempontjából sikerül megszólítani olyan szekuláris magyar zsidókat, akik érdeklődni kezdtek a zsidó hagyományok iránt?
Fő célközönségünk mindenképpen a magyar zsidók, akik 95%-ban szekulárisak. És igen, látom, hogy egyre többen térnek vissza. Nyilvánvaló, hogy ez hosszú időt vesz igénybe – az embereknek meg kell változtatniuk szokásaikat, értékeiket, életmódjukat és prioritásaikat.
De hogy egy példát mondjak: megnyitottam a zsinagógámat Óbudán – korábban tévéstúdió volt, és 15 évvel ezelőtt visszaalakítottuk zsinagógává. Aztán 12 évvel ezelőtt elkezdtem minden reggel 6:30-kor minjant tartani, és akkor még nevettek rajtam. Azt mondták: ‘Ki jönne Óbudára egy 6:30-as imára?’.
Ma pedig, báruch Hásem [hála az Örökkévalónak], minden nap van reggeli minjánunk, és minden reggel 10-15 ember jön el.
Problémát jelent, hogy a fiatalabb magyar zsidók máshova mennek munkalehetőségeket keresni?
Azt mondanám, hogy ez 10 évvel ezelőtt, 2010 és 2015 között volt valódi probléma, amikor Magyarország gazdasága nehéz helyzetben volt, és nem voltak munkalehetőségek. Ez mára megváltozott. A középiskolánkban és a közösségben is azt látom, hogy sokkal kevesebb gyerek megy külföldre tanulni. Azok pedig, akik elmennek, vissza akarnak jönni.
A JNS legutóbb 2023-ban járt itt, a tizedik budapesti zsinagóga, az Ohel Eszter Imaház újranyitásakor. Nyitottak azóta másikat is?
Azóta nem nyitottunk, de jelenleg
két további zsinagógán dolgozunk.
Remélem, egy-két éven belül készen állunk a XV. kerületi zsinagóga megnyitására. Ez egy régi zsinagóga Budapest külvárosában, amelyet az 1920-as években építettek. Államosították és átadták a Nemzeti Könyvtárnak, amely raktárként használta. Megállapodást kötöttünk a Nemzeti Könyvtárral, és jelentős összeget fizettünk, hogy kiköltözzenek. A kormány most fogad el egy törvényt, amelynek értelmében a zsinagóga tulajdonjoga ránk száll. Hasonló projektünk van a XVIII. kerületben is, szintén egy olyan épületben, amely a második világháború előtt zsinagóga volt.
Budapesten fordított sorrendben dolgozunk. Először létrehozunk egy zsinagógát, majd köré építjük a közösséget. Az Ohel Eszternek már megvan a saját közössége.
Nincs konfliktusa azzal, hogy egy antiszemita történelmű országban él?
Ez egy nagyon összetett kapcsolat. A feleségem izraeli, ám édesanyja jemeni, az apja lengyel származású. A gyerekeim otthon héberül beszélnek, tehát identitásuk elsősorban izraeli, zsidó. De számomra fontos, hogy magyar vagyok, és elsősorban zsidó. Erről sokat szoktunk beszélni a gyerekeimmel, hiszen ez egy belső feszültségekkel teli identitás, mert ez az ország nemcsak a zsidó szenvedéstörténet egyik színtere, hanem egy olyan ország is, ahol a zsidóság kulcsszerepet vállalt a modern társadalom megteremtésében. A 19. századról beszélek.
A zsidók nagyon fontosak voltak Magyarország számára, és Magyarország is nagyon fontos volt a zsidók számára.
Ugyanakkor a 20-as, 30-as évek, majd a holokauszt egy nagy szégyenfolt. Egy árulás története. Örülök, hogy az elmúlt néhány évben a zsidó-magyar kapcsolatokban egyfajta megbékélés látszik.
Mi, zsidók, 3 000 éves történelmünk során megtanultuk, hogy soha nem vagyunk teljesen otthon, ha nem Izraelben vagyunk. És még spirituálisabb kifejezéssel élve: ha nem a Tóra és a jiddiskeit (értsd zsidóság, jellemzően a vallási törvények megtartására használt jiddis szó — a szerk.) „birodalmában” vagyunk.
Milyen reményei vannak a magyarországi zsidó közösség jövőjével kapcsolatban?
A végső, teljes megváltás – ez minden zsidó reménye és hite szerte a világon. De ez természetesen nem csak rajtunk múlik. Azt remélem, hogy a magyarországi zsidó közösség erősebb lesz, továbbra is biztonságban élhet, életerős, boldog és pozitív energiával teli marad. Az igazi reményem az, hogy megéljük azoknak a második és harmadik generációját, akik most térnek vissza, és akik már zsidó identitással születnek, és a zsidóság számukra természetes lesz.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
