Nyílt levélben válaszolt Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija Frölich Róbert neológ országos főrabbi által megfogalmazott vádakra.
Köves Slomó vezető rabbi a válaszát Facebook oldalán közölte, melyet változtatás és kommentár nélkül osztunk meg.
Válasz Frölich Róbertnek
Fröhlich Róbert, a Dohány utca-i zsinagóga rabbija egy Fb kommentben arra kért, hogy válaszoljak pontról pontra az általa 2 napja, mellesleg nem kicsit sértő stílusban írt, és a szombat.hu-n publikált vádcsokorra. Ezt szívesen megteszem, de előbb megragadom az alkalmat, hogy jelezzem, a jövőben célravezetőbbnek tartanám, ha személyesen keresne meg, ha kérdése van. Kivéve persze, ha az a cél, hogy nyilvánosan összesározzon. Mindenesetre számomra egy magánbeszélgetés mindig komfortosabb, mint megrágalmazottként válaszolni a nyilvánosság előtt.
Tehát Robi! Kb. 35 éve ismerjük egymást, bizonyára megvan a számom. Nyugodtan hívj fel, én is ezt tenném, ha kérdésem lenne feléd.
És akkor a lényegre térve.
A Chabad Lubavics mozgalom egy 250 éves, legitim ága az ortodox zsidóságnak, amelynek lényegét 2 pontban lehet röviden összefoglalni:
- A chabad a zsidó filozófia és kabbala tanítására, valamint az elmélyült istenszolgálatra teszi hangsúlyt, és
- Sok más ortodox irányzattól eltérően nem csak az ortodox zsidók, hanem a zsidó nép minden tagját a „nyáj részének” tekinti, és sokat tesz a tanításukért, közösségi élethez való visszavezetésükért.
E kettőség szellemében a mozgalom utolsó vezetője, Menachem Scheersohn rabbi, a „lubavicsi Rebbe”, a világ számos pontjára elküldte híveit, hogy a Holokauszt után romokban heverő zsidó élet újjáépítéséhez mindenütt hozzájáruljanak.
Így érkezett 1989-ben Budapestre Oberlander Báruch rabbi is, akit én 1991-ben ismertem meg. Én egy tipikus pesti zsidó családba születettem, ahol szüleimnek sajnos nem adatott zsidó nevelés a holokauszt traumái miatt. 1990-ben, 11 évesen kezdtem a származásom után érdeklődni, és egy fiatal, Frölich Robi nevű neológ rabbi vasárnapi óráira kezdtem járni Újpestre. Egy évvel később megismertem Oberlander rabbit, aminek nagyon megörültem, mert sok más magyar zsidó fiatalhoz hasonlóan úgy éreztem, hogy tőle és feleségétől Rebbecen Batshevától hiteles tanítást és zsidóság élményt kapok. Az ő segítségükkel kerültem ennek az irányzatnak a rabbiiskoláiba, jesiváiba Izraelben, Amerikában és Franciaországban, ahol összesen több mint 10 évet töltöttem, eközben a magyarországi tevékenységükbe is bekapcsolódva.
Oberlander rabbi munkásságát vegyes érzelmekkel fogadta az akkori Mazsihisz vezetése. Voltak, akik örültek neki, így lett pl. Talmudtanár a neológ Rabbiképzőben, ahol később én is helyettesítettem egy éven át, így van szerencsém a katedráról is ismerni a mai neológ rabbik jelentős részét.
Mások viszont egyre fokozódó irigységgel figyelték tevékenységét.
A vegyes fogadtatás jó példája az 1996-ban magyar fordításban megjelent imakönyv, aminek a legtöbben örültek, hiszen végre volt egy imakönyv, amit a héberül nem tudók is érthettek, de voltak persze olyanok, akiket frusztrált, hogy egy fiatal „amerikás rabbi” megcsinálta azt, amit ők is megtehettek volna…
Az irigység és a gyűlölet akkor kezdett igazán fokozódni, amikor Oberlander rabbi híveinek száma megnőtt, és egyre több fiatal – köztük magam is – kezdett részt venni a chabad magyarországi munkájában. Majd a közösség elkezdett intézményesülni.
Értelmezésem szerint sokak számára frusztráló lehetett:
1) Oberlander látványos sikere 2) a Mazsihisz hegemóniájának megtörése. Jogos volt a félelem attól, hogy a „zsidó közösségek piacán” is megjelenik a több szereplős piacgazdaság.
Oberlander rabbi és a Chabad közösség kérte a felvételét a Mazsihiszbe a 90-es években, de elutasította az a szervezet, amely „minden magyar zsidó képviselőjeként” definiálta magát. Nem maradt más választás, mint saját egyház alapítása. Így jött létre az EMIH. Az egyházalapítás célja őszinte és egyértelmű volt: a magyar jogszabályi keretek között megteremteni azt az infrastruktúrát, amelyben a mozgalom oktatási, szociális és hitéleti intézményei működni tudnak. A megalapításkor a status quo nevet választottuk, mert a történelmi magyar irányzatok közül ez hasonlított a legjobban a felfogásunkhoz, és azt gondoltuk nem lenne helyes „Chabad” hitközségnek nevezni, ugyanis tagjaink és jövőbeni tagjaink nem-Chabad ortodox zsidók, hanem az identitásuk feltárásának útján valahol tartó, többnyire szekuláris zsidók.
A Mazsihisz számára azonban ez azonnali veszélyt jelentett.
Ha van még egy zsidó egyház akkor lehet, hogy meg kell majd osztani a magyar zsidóságnak járó támogatásokat, járadékokat. Vége a hegemóniának.
Miután a Mazsihiszen belüli létezésből ki lettünk zárva, nem maradt más választás, mint önálló hitközségként érvényesülni. 21 éve alakult az EMIH, és az azóta elért eredményeinkre azt gondolom méltán lehetünk büszkék. A teljesség igénye nélkül:
– Közel 10 új zsinagógát nyitottunk. Ezek közül több olyat, amely évtizedeken keresztül „parlagon hevert”.
– Az elmúlt 5 évben becslésem szerint megháromszoroztuk a budapesti rendszeres zsinagógába járók számát.
– Két iskolánk és óvodánk van, amelyekben több mint 200 gyermeket oktatunk nap mint nap, identitást, zsidóságot tanítva, közösséget, otthont nyújtva számukra. A gyerekek között volt nem egy neológ rabbi gyermeke is, aminek mi nagyon örültünk.
– Szociális intézményeinkben külön hangsúlyt helyezünk a közösség idősei és túlélői ellátására.
– Több magyar fiatalt avattunk rabbivá hosszas jesivai tanulmányok elvégzése után.
– Ifjúsági szervezetünkbe (Cteen Hungary) százával járnak lelkes zsidó fiatalok.
– Az antiszemitizmus elleni küzdelem céljából megalapított Tett és védelem alapítvány több törvénymódosítással, rendszeres monitoringgal, több mint 100 jogeset jogvitelével szolgálta a közösséget az elmúlt 15 évben.
Robi, kérlek, hidd el, hogy eredményeink felsorolásával nem más hitközségek elismerésre méltó eredményeit akarom kicsinyíteni.
Tevékenységünkhöz természetesen forrásokra is szükség van. Az EMIH konszolidált éves költségvetése 4-5 mrd Ft körül van, ehhez közvetlen állami támogatásként 400 millió Ft-ot kapunk (ami a Mazsihisznek juttatott támogatás 15%-a). Természetesen a fennmaradó részt is fedezni kell.
Ennek a célnak az eléréséhez az EMIH adományok gyűjtését és a Hitközség tulajdonában álló üzleti vállalkozások működtetését tartotta járható útnak.
Az üzleti vállalkozások világa a kockázatokról szól. Mindegyikkel sok a munka, de vannak vállalkozásaink, amelyek jobban sikerültek, másokkal sok a nehézség. E vállalkozások sikerén sok százan dolgoznak nap mint nap, az ő munkájuk eredménye, hogy finanszírozni tudjuk a zsidó élethez szükséges hátteret. Elismerés jár nekik ezért!
A Mazsihisz költségvetésének jelentős részét a Dohány utcai zsinagóga belépődíjából gyűjtött turisztikai bevétel fedezi. Ehhez hasonlítanám a mi üzleti tevékenységünket, és nem látom be, hogy az alumíniumipari tevékenység kevésbé lenne elfogadható, mint a turisztikai szolgáltatások.
Az EMIH-nek nincs, és soha nem is volt olyan célja, hogy „kisajátítson, eltöröljön, átformáljon”, ahogy írod. Csupán a lehetőségét akarjuk megteremteni annak, hogy a zsidóság is sokszínű legyen, és mindenki egyenlő eséllyel dolgozzon a zsidó élet erősítéséért a maga hite és meggyőződése szerint.
Az EMIH zsinagógáiban nem szoktunk politizálni, a Mazsihiszről a legritkábban van szó, nem ez tölti ki életünket. Ima, tanítás, kulturális és közösségi programok.
Nem tudom mire gondolsz, amikor azt írod, hogy „Köves és csapata meg akarja semmisíteni a magyar zsidó örökséget”. Ennek pont az ellenkezője igaz. A MAOIH kapcsán egy olyan intézményről van szó, amely sok évtizedes, fokozatos kiüresedés után sok százmilliós tartozásállomány, omladozó épületek az alig összejövő minjennel került egy új vezetés kezébe, akik között ott van sógorom is, aki éjt nappallá téve dolgozik a zsinagógák, a mikve, és a Hanna étterem felújításán, a régi adósságok rendezésén. Ebből már sok minden látható, és még több lesz látható hamarosan. Nem volt soha célja sem a MAOIH vezetésének, sem az EMIH-nek, hogy a Kazinczy utcai zsinagógát a Chabad részévé tegye, vagy hogy oda Chabad rabbit nevezen ki. Legjobb tudomásom szerint Rabbinowitz úr munkaszerződésének felmondása rabbihoz méltatlan viselkedése, és korábbi, több mint gyanús dolgai miatt történt. Azt írod, hogy az „érdekében ros jesiva Baruch Dov Povarsky írt levelet”, nos erről is kiderült, igen bebizonyosodott, hogy Rabinovitz hamisította.
Nem tudtam mit jelent, hogy a „kistemplomból a Chabad elvitte a székekeket”, de megkérdeztem sógoromat, aki ugyancsak nem tudta miről lehet szó, talán a közösség díszteremben tartott purimi báljára vittek fel átmenetileg székeket, de ettől függetlenül a templomban akkor is ott voltak fixált padok.
Azt írod, hogy „hitközségeket patyomkinoznak maguknak pl. Szentendrén, Miskolcon vagy Debrecenben”. Nem tudom, hogy szerinted mi a patyomkin hitközség. Ha nincs ott rabbi, vagy, ha nincs ott minjen? Csak azért kérdezem mert a Mazsihisz vidéki „tag-hitközségei” között kb. egy tucat olyan van, ahol ki tudja, mikor volt utoljára rabbi, vagy minjen pl. Balassagyarmaton, Gyöngyösön, Békéscsabán … vagy éppen a Mazsihisz szentendrei taghitközségében… a sort folytathatnám?
Ami minket illet, mind a három helyen rabbink lakik. Braun, Myers és Faigen rabbik és családjaik hosszú évek óta dolgoznak a helyi közösségek építésén. Van ahol napi, van ahol heti rendszerességgel rendeznek imát és programot. Különösen büszkék vagyunk Faigen rabbira, aki 15 éve él Debrecenben, és aki egyben a Mazsihisz helyi hitközségének is a rabbija.
Sokszor emlegeted a félrevezető megnevezéseket, de leginkább a te személyes megnevezésed félrevezető.
„Országos főrabbiként” hivatkozol magadra, amikor ilyen poszt nincs, maximum neológ országos főrabbi.
Szerintem ez helytelen, mégsem töltenék időt azzal hogy hosszú cikkekben bizonyítsam igazamat. Ha nagyon zavarna felhívnálak és megbeszélnénk. Ezt meg lehet tenni az inkriminált „elsőkkel” is, amelyek úgy gondolom védhetőbbek, mint az „országos”.
Végezetül: a Chabad egy legitim irányzata a zsidó ortodoxiának, és nem szekta! Nincs egyetlen mérvadó ortodox rabbi sem, aki ne beszélt volna tisztelettel a lubavicsi rebbékről és a mozgalomról az elmúlt 300 évben. A Kneszet éppen a napokban fogadott el egy nemzeti törvényt a lubavicsi Rebbe szellemi örökségének emléket állítva. A 20.ik században az egyetlen kivétel talán tényleg Rav Sach volt, de olyan tiszteletlen hangot még ő sem engedett meg magának a Rebbéről, mint te.
A Chabad nem állítja, hogy a Rebbe a messiás. Vannak olyan leágazásai a Chabad mozgalomnak, akik ezt gondolják, de ez nem a Chabad hivatalos álláspontja. Amúgy nem értem, hogy egy ilyen miért lenne illegitim szekta. Ajánlom figyelmedbe a talmud vonatkozó hivatkozását: „Ráv mondta: Ha a Messiás ebben a generációban az élők közül való, akkor olyan személy, mint a szent Rabbi Jehuda HaNaszi… ha a Messiás a holtak közül van van, olyan személy, mint Dániel, a kedvelt ember.” (Szánhedrin 98b valamint Rási uo.).
Egy békésebb és méltóbb beszélgetés reményében
Köves Slomó
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
