Jemen és a Közel-Kelet vesztesége Izrael nyeresége lett. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
A szefárd zsidók elüldözésének hatása az arab országok erőviszonyára a jemeni zsidóság történetének bemutatásán keresztül.
A jemeni zsidóság elüldözése
Talán a jemeni zsidók esete szemlélteti a problémát a legjobban, de a jelenség alapvetően általános, legfeljebb csak nincs olyan jól feltárva, mint a jelenlegi példa.
Jemenben az izraelita közösség száma az 1950-es években elérte az 50 ezer főt.
Őseik, az első jeruzsálemi Szentély lerombolása előtt (i. e. 586 körül) telepedtek le Szanaa régióban. Kereskedőként érkeztek és hamarosan képviseltették magukat a tömjénút fontosabb állomáshelyein és egy komoly közösséggé nőtték ki magukat, majd az iszlám megjelenésével kezdtek beszűkülni a lehetőségeik. Már csak bizonyos megengedett tevékenységeket űzhettek a kereskedelmen túl, így idővel Boldog Arábia kézműveseivé váltak. Bádogosok, ékszerészek, csipkeverők, ötvösök lettek s szokásukhoz híven a profizmusig vitték mesterségüket.
Olyannyira, hogy a XVI. században az oszmán uralom időszakában a Porta állandó beszállítóivá váltak különlegesen megmunkált luxus termékeikkel. Ennek következtében a lakosság gyakran vádolta őket oszmánbarátsággal és az imámok Porta ellenes felkeléseit igencsak megsínylették. Egyre több atrocitás érte a közösségüket, aminek következtében 1881-ben kezdetét vette egy csekély számú kivándorlás Jeruzsálem felé. Azonban a muszlim hatóságok gyorsan felismerték, hogy hatalmas bevételtől esnének el, ha elengednék a zsidó kézműveseiket, ezért következetesen tiltották az emigrációt a 19. század végétől a 20. század elejéig.
Az első világháború után Jahja imám is ehhez a gyakorlathoz tartotta magát. Sok borzalmas stáción kellett végigmennie a jemeni zsidóságnak, kiközösítés, járványok, éhínség, üldöztetés, míg eljutottak arra a pontra, hogy tömegesen hagyják el ősi otthonaikat. Mindez 1948-ban kulminálódott Izrael állam kikiáltásával, amikor is egy újabb elsöprő pogrommal kellett szembenézniük.
Izrael pedig életmentő légihidat biztosított a jemeni zsidóságnak, ami a „Varázsszőnyeg hadművelet” néven vált legendává.
A fagyi visszanyal
1949-ben Ahmed imám már szabad utat engedett a zsidóknak, ám a kormányzat az összes vagyonuk hátrahagyására kényszerítette a távozni készülőket, akik aztán néhány személyes holmijukkal bérelt taligákon, gyalog vagy szamárháton igyekeztek a déli, brit fennhatóságú Ádeni Protektorátusig. Hegyeken, sivatagokon át, külön fejadót fizetve az életükért minden arab útonállónak.
Ádenben viszont a menekülttáborok pillanatok alatt túlzsúfoltakká váltak. Az odaérkezők maláriától, trópusi fekélyektől, trachomától és tífusztól szenvedtek. Sokan bele is haltak betegségeikbe és sosem jutottak el az Ígéret Földjére.
A krízis megoldására Izrael és a Joint (Amerikai Zsidók Egyesült Elosztó Bizottsága) összefogásával ismét üzembe helyezték a légihidat. Az Alaska Airlinestól bérelt gépek 1950. szeptemberéig 400-szor járták meg az utat Ádentől Jeruzsálemig, mintegy 50 ezer embert szabadítva ki ellehetetlenült életkörülményeik közül.
Furcsa paradoxon, hogy a jemeni zsidóság távozásával településeik elnéptelenedtek, elsivatagosodtak, szakmáik és a belőlük származó jövedelmek pedig teljesen eltűntek, amivel az arab vezetőség nemcsak világhírű kézműveseit, de legfőbb bevételi forrásait veszítette el mindörökre.
Izrael viszont erősödött nemcsak gazdaságilag, de demográfiailag és katonailag is.
Az arab világ elüldözi a zsidóit
Nagyjából ugyanez a folyamat söpört végig az egész Közel-Keleten Izrael megszületése okán. Az arab lakosság indulatos gyűlöletétől mintegy 870 ezer zsidó volt kénytelen összes vagyonát, ezerévesnél is több éves kultúráját, otthonát elhagyni. El kellett menekülniük Irakból, Egyiptomból Szíriából, Libanonból, Marokkóból, Algériából, Tunéziából, Líbiából, Iránból és Afganisztánól.
A képlet pedig ugyanaz volt, mint Jemenben, vagyis az arab társadalom legproduktívabb gazdasági erejének mutattak ajtót. Hiába hagyták hátra vagyonukat nem volt, aki adminisztrálja, üzemeltesse üzleteiket, kereskedelmüket, kézműves tevékenységüket, így mindez hamarosan az enyészet martalékává vált. Ezzel az arab kormányok mindenütt a legkomolyabb adóbevételeitől estek el. A Közel-Kelet vesztesége pedig Izrael nyeresége lett, a már fent említett módon.
Ne gondoljuk, hogy Kelet-Európában nem ugyanez történt velünk 1939 és 1945 között. Csak egy példa, amire adat van, hogy az elüldözött, megsemmisített lengyel zsidóság adta a lengyel állam bevételének 40 százalékát.
Ezek a gazdasági, társadalmi, demográfiai, kulturális, de legfőképp erkölcsi sebek pedig tovább égnek, tovább marnak, amit ez a paranoid, öncsonkító és sosem múló antiszemitizmus táplál. Amiben a legtragikusabb az, hogy mindezt folyamatosan a legtöbb esetben a társadalmak legkevésbé produktív tagjaiban munkáló irigység erjeszt.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.