Amikor Izrael megvédi magát a gyilkosoktól, nyugattól keletig fel van háborodva mindenki. Amikor egész szíriai falvakat irtanak ki, csak a csend van. Vélemény.
Az új szakállas szíriai diktátor kijelentette, hogy „a sokszínűség az erősségünk” – ez a mondat a nyugati akadémiai tanszékekről származik, és ezt ismételgette az európai külügyminisztereknek (köztük az olasz Tajaninak, a francia Séjournénak és a német Baerbocknak), az ENSZ főtitkárának, a hágai ügyésznek, a BBC igazgatójának és más hiszékeny nyugatiaknak.
Multikulti dzsihád módra
A „befogadó tálibokhoz” hasonlóan a dzsihadisták is kitalálták, hogyan adják el magukat nekünk, multikulturális idiótáknak. A vége mi lett? Ártatlan embereket mészárolták le, mert alaviták, keresztények és mások voltak. Minden nagyszerűen megy Szíriában.
A nagyképű Antonio Guterres március 4-én találkozott az új szakállas diktátorral, Ahmed al Sharaa-val, alias al-Dzsulánival.
Négy nappal később elszabadult a pokol.
Holttestek százai az utcákon és gyorsan levezényelt kivégzések. Legalább ezer halott, köztük nők és gyerekek. Egész családokat irtottak ki. Alaviták, keresztények, drúzok: senkit sem kímélt meg az iszlám fejszéje.
„Európának hangosan és világosan hallatnia kell a hangját az alavita és keresztény civilek tömeges meggyilkolása miatt Szíriában” – mondta Gideon Száár izraeli külügyminiszter a Jeruzsálembe látogató Xavier Bettel luxemburgi külügyminiszternek.
Úgy tűnik, senki nem tanult a történelemből.
A történelem az élet tanítómestere
1976. január 20., Damour, Libanon. A Palesztin Felszabadítási Szervezet terroristái érkeznek egy túlnyomórészt keresztény faluba. Az eredmény: 582 civil halott, mind maronita keresztények. „Apokalipszis volt” – mesélte Manszúr Labaky, egy maronita keresztény pap, aki túlélte a mészárlást. „Jöttek, ezrével és ezrével, és azt kiabálták, hogy ‘Allahu Akbar’. És mindenkit lemészároltak, aki az útjukba került: férfiakat, nőket és gyerekeket”.
Mi nyugatiak turisták vagyunk a sötétség szívében: semmit sem tudunk és semmit sem tanulunk.
A közösségi médiában tucatnyi videó és tanúvallomás található az emberek összetereléséről, a fegyvertelen civilek kivégzéséről és a fosztogatásokról.
„Alhamdulillah” – mondják a terroristák a civilek lemészárlása után. A mainstream média pedig hallgat. Akárcsak az ENSZ…
Amikor Izrael megvédi magát a gyilkosoktól, globális a felháborodás. Amikor egész szíriai falvakat irtanak ki, csak a csend van.
Januárban a damaszkuszi dzsihadistákat meglátogatta Franciaország és Németország külügyminisztere. Aztán a hágai ügyész, Karim Khan érkezett Damaszkuszba. Aztán az EU felfüggesztette a Szíriával szembeni szankciókat. Minden nagyszerűen ment: a saría és a dzsihád egy „palotában” fogadta őket.
A dzsihádisták vezére mellett a BBC nemzetközi igazgatója, Jeremy Bowen, fülig mosoly volt, mint egy jóllakott óvodás.
De elment Damaszkuszba Spanyolország külügyminisztere, a Hamász elleni gázai háborúban Izraelt leginkább kritizáló ország diplomáciai vezetője is.
„Damaszkuszba érkezem, egy olyan országba, amely tele van reménnyel és optimizmussal egy szebb jövőre nézve”
– írta január 17-én Hadja Lahbib, az EU esélyegyenlőségi biztosa. „Azért vagyok itt, hogy biztosítsam, hogy ezek az emberek megkapják a szükséges sürgős segítséget”. Januárban az EU 235 millió eurós csekket állított ki Damaszkusz számára.
Damaszkuszban járt Amy Pope, az ENSZ Migrációs Hivatalának igazgatója is. Ugyancsak ott volt Alastair Campbell, Tony Blair ostoba spin-doktora.
Néhány nappal később kezdődtek a mészárlások. Most pedig mind a drúzok, mind az alaviták arra kérik Izraelt, hogy védje meg őket a gyilkosoktól.
Izrael még időben lép
Izrael a dzsihadisták Damaszkusz elleni támadása után azonnal Szíriába vezényelte erőit, hogy megvédje a délnyugati drúz kisebbséget (e vallási közösség számos tagja él Izraelben és szolgál a hadseregben). Ezután Izrael megsemmisítette a szíriai hadsereg arzenáljának nagy részét, beleértve a vegyi fegyvereket és a nagy hatótávolságú rakétákat, hogy megakadályozza, hogy mindezek a fegyverek a dzsihadisták kezébe kerüljenek. Ha Izrael nem tette volna ezt, akkor most valószínűleg egy sokkal nagyobb szíriai mészárlásról beszélnénk.
De ahelyett, hogy köszönőleveleket kapott volna, Izraelt „Szíria szuverenitásának megsértése” miatt ostorozták.
Az ENSZ, az Európai Unió, a hágai ügyészség, a BBC újságírói és az emberi jogi civil szervezetek világában a demokráciákat terrorizmussal vádolják, a terroristákat pedig „ellenállónak” tekintik. A valódi Közel-Keleten azonban csak a fegyver áll a terrorista és a civil között.
A Közel-Keleten, ahol a dzsihadisták démoni módon uralkodnak, a túlélés egyetlen módja a katonai erő és a morális tartás, hogy szembenézzünk a barbárokkal.
Hála Istennek, hogy Izraelben mindkettő megvan.
Újságíró kollégáimmal ellentétben én soha nem áltattam magam azzal, hogy a katonai diktatúra után virágozni fog majd az iszlám demokrácia. Miért korlátozódna az, amit látunk, Szíriára és Gázára? Egy nap ugyanezeket a képeket fogjuk látni Európában is.
Remélem, hogy ezt az írást nem kell majd egy nap újra közzétennem, hozzátéve: „Én szóltam.”
Giulio Meotti az Il Foglio olasz újságírója, és hetente ír az Arutz Sheva számára.
Ez a cikk eredetileg az Arutz Sheva oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.