„A folyótól a tengerig – a zsidó nők szabadok lesznek” – ígérte az ENSZ előtt tartott beszédében May Golan.
May Golan, a nők helyzetének javításáért felelős izraeli miniszter a pekingi nyilatkozat 30. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen szólalt fel, és elítélte az ENSZ-t, amiért az hallgat a nők elleni brutális erőszakkal szemben Izraelben, képmutatással és „szelektív vaksággal” vádolva a nemzetközi szervezetet.
Az izraeli nők cserbenhagyása
“Izrael nem fog az önök ígéreteire hagyatkozni a nők és lányok védelmében, mi fogjuk megvédeni a sajátjainkat azokkal a szörnyetegekkel szemben, akiket önök úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagynak vagy felmentenek”
– kezdte beszédét May Golan.
„Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük a Pekingi Nyilatkozat 30. évfordulóját – a remény mérföldkövét, egy történelmi pillanatot. Harminc évvel ezelőtt a világ összejött, és kötelezettséget vállalt arra, hogy „megelőzi és felszámolja a nők és lányok elleni erőszak minden formáját”. Ez egy nemes ígéret volt, egy súlyos elkötelezettség, amely visszhangzott e konferencia termeiben. A nemzetek vezetői felálltak és kinyilvánították elhatározásukat. Legalábbis ezt mondták.”
„Ma nem csupán népemet képviselve állok önök előtt, hanem minden olyan lány hangjaként, akinek álmait a brutalitás szétzúzta, minden olyan nő hangjaként, akinek méltóságát elvették, minden olyan anya hangjaként, akinek utolsó lélegzetvétele a gyermekéért való kiáltás volt. Az áldozatokért állok itt, akiket figyelmen kívül hagytak – azokért, akiknek a szenvedését – elnézték, mert nem illett bele a narratívába.”
„Úgy tűnik, néhányan kimaradtak ebből a nyilatkozatból. A Boko Haram nem kapta meg az erről szóló közleményt. A tálibok bizonyára szintén lemaradtak róla. A Hamasz nyilvánvalóan nem hallotta a hírekben. Ezek a csoportok – kegyetlenségükben embertelenek – valahogy mentesültek a világ nagy elhatározása alól. És őszintén szólva, én nem várok emberséget ezektől a szörnyetegektől, az én elvárásaim mások iránt vannak…”.
„Az én haragom Neked szól, ENSZ, az üres határozataiddal és a szelektív vakságoddal, a keresztény lányok, a zsidó nők és a muszlim gyerekek cserbenhagyásával – akik merészelnek álmodni az elnyomás ellenére.
ENSZ tisztviselők – akik elmagyarázták, hogy ezek a nemi erőszakok nem légüres térben történek és fontos a kontextus. ENSZ tisztviselők – a csoportos nemi erőszaktevők szóvivői! Az ENSZ tisztviselői – a terroristák szószólói!”
Október 7-e tragédiája
„Hadd vigyem vissza önöket másfél évvel ezelőttre. Aljas lények hada szállta meg Izrael szuverén földjét. Szisztematikus nemi erőszakkampányt indítottak: lányokat, tinédzsereket, nőket – a legelképzelhetetlenebb módon erőszakoltak meg. Nőket találtak, akiknek tucatnyi szöget vertek a nemi szervükbe, a melleiket levágták, csoportosan megerőszakolták őket, miközben a démonok nevetése vette őket körül – leszúrták és megerőszakolták őket, miközben a gyerekeik 14 órán keresztül szekrényekben bujkáltak – mint a holokauszt idején.”
„Az anyákat csoportosan megerőszakolták sikoltozó gyermekeik szeme láttára, testüket újra és újra meggyalázták. Síró csecsemők, akik könyörögtek a gyilkosoknak, hogy hagyják abba anyjuk kínzását – csak azért, hogy végignézzék, ahogy lemészárolják őket, majd magukat is meggyilkolják;
Ez az a pokol, amiről nem veszel tudomást – az Egyesült Nemzetek Szervezete”.
„Embernek merik nevezni ezeket a szörnyetegeket? Segélyt követelni nekik? Humanitárius segélyt ezeknek az emberteleneknek?! A népem ismeri az önök hallgatását, ezért nem fogunk a haszontalan tanácsaikért könyörögni. A sajátjainkat fogjuk védeni.”
„Tudják, hogy milyen az, amikor egy gyermek az anyja életéért könyörög? Tudják, milyen érzés nézni, ahogy a világ elfordul? Az én népem tudja.
Nem fogunk a jóváhagyásukra várni, hogy cselekedjünk. Nem fogunk könyörögni a könyörületéért. Megvédjük a sajátjainkat – mert senki más nem fogja.”
„Erről a színpadról szeretnék tisztelegni az Egyesült Államok elnöke előtt – Donald Trump előtt, aki megtanít minket arra, hogy mik az igazi értékek. Elkötelezettsége, hogy visszahozza a túszokat és a köztük lévő nőket – ez az, amiről az erkölcs és az elvek szerinti valódi vezetés szól!”
„És hadd mondjam el ezt: más civilizált nemzetek jól tennék, ha csatlakoznának hozzánk ebben az erőfeszítésben, mielőtt ez a csapás a saját udvarukba is bekúszik. A politikai korrektség zászlaja alá bújt erőszakos bandák már most is járják Európa utcáit. Egyes nemzetek a kulturális öngyilkosságot választották, feláldozva lányaikat a „másik elfogadása” oltárán. Igen, el kell fogadnunk a másikat – de nem a szörnyeket. A szörnyetegeket soha!”
“Megígérhetem mindenkinek: a folyótól a tengerig – a zsidó nők szabadok lesznek!”
– zárta beszédét a miniszter.
