Csütörtökön 88 éves korában Moszkvában elhunyt Borisz Szpasszkij szovjet sakknagymester, aki 1972-ben az izlandi Reykjavíkban elveszítette a világbajnokságot az amerikai Bobby Fischerrel szemben – közölte a Nemzetközi Sakkszövetség.
A Borisz Szpasszkij „független szellem és igazi sakkművész” volt, aki „az első valóban univerzális játékos” volt, és „nem volt megnyitás-specialista, de kitűnt a bonyolult és dinamikus középjáték-állásokban, ahol elemében volt” – olvasható a nemzetközi sakkversenyeket szabályozó szövetség, a FIDE közleményében.
Szpasszkij és Fischer
A Bobby Fischer elleni 1972-es játéka a FIDE szerint „a sakktörténelem egyik legikonikusabb mérkőzése” volt, amely „az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti rivalizálás szimbólumává vált a hidegháború idején”.
A mérkőzést 50 millió néző látta, Fischer győzelme pedig a „a sakkot a tömegmédia reflektorfényébe helyezte” – tette hozzá a FIDE.
Az antiszemita zsidó
Az amerikai nagymester zsidó volt, bár később előszeretettel tett antiszemita és Amerika-ellenes megjegyzéseket. Egy 1992-es Washington Post cikk szerint „Fischer édesanyja, Regina zsidó, ami a zsidó törvények szerint zsidóvá teszi őt – automatikusan jogosult például az izraeli állampolgárságra”, és „Szpasszkij szintén zsidó anya fia” – írja a Jewish New Syndicate.
Az Encyclopaedia Judaica szintén arról számolt be, hogy Szpasszkij édesanyja zsidó volt, akárcsak a The Jewish World in Stamps (2002) és a The Jewish Quiz Book (1979) című könyvek, bár ez utóbbi tévesen Fischer édesapját azonosítja zsidóként, édesanyját azonban nem.
David Edmonds és John Eidinow 2004-es Bobby Fischer Goes to War című könyvében azonban azt írja, hogy „Szpasszkijt széles körben “félig zsidónak” jellemezték.
Szpasszkij mindenesetre felháborodást váltott ki Oroszországban, amikor aláírt egy petíciót, amely azt követelte, hogy az ország államügyészsége tiltson be számos zsidó szervezetet.
Szpasszkij azon 5000 orosz közé tartozott, akik nevüket adták egy levélhez, amely a Sulchán Áruch (héberül: שֻׁלְחָן עָרוּך, ’Terített asztal’, 16. századi zsidó törvény- és szertartásgyűjtemény) elvei alapján működő valamennyi vallási és nemzeti csoport betiltását követeli.
A levél a zsidóságot “keresztényellenesnek és embertelennek” bélyegezte, és a híveit rituális gyilkosságok elkövetésével vádolta. Ezt követően a Jewish Press „hírhedt zsidó antiszemitaként” hivatkozott csak Szpasszkijra.
A Szpasszkij által aláírt levél az orosz nép és hagyományos társadalma és értékei elleni rejtett népirtási kampányról is írt, amely a 19. századi antiszemita irodalomból vett idézetekkel volt alátámasztva.
Az Independent akkori beszámolói szerint Szpasszkij „megpróbált elhatárolódni a kampánytól” nem sokkal a levél aláírása után. „Nem tagadta, hogy aláírta, de azt mondta: ‘A nevem megjelenése hiba volt. Mint ‘sakk-király’, mindig is arra törekedtem, hogy megerősítsem és egyesítsem a sakk multinacionális királyságát, és nem arra, hogy megosztottságot okozzak benne. Ehhez az elvhez öregkoromban is hű maradok”.
Szpasszkij 2005-ben Kalinyingrádban a rajongóival folytatott találkozóján kijelentette:
„Ha tudtam volna, mi fog történni hazánkkal, csatlakoztam volna a Kommunista Párthoz”.
2006-ban a sakknagymester már ortodox kereszténynek, monarchistának és orosz nacionalistának nevezte magát.
Kaszparov visszaemlékezése
A félig zsidó származású orosz nagymester és korábbi világbajnok Garri Kaszparov, Izrael hangos támogatója és Vlagyimir Putyin orosz elnök kritikusa is posztolt Szpasszkij haláláról.
„Borisz sosem volt híve annak, hogy barátkozzon és mentorálja a következő generációt, különösen azokat, akik hozzá hasonlóan nem illeszkedtek kényelmesen a szovjet gépezetbe. (Szpasszkij 1976-ban Franciaországba emigrált.)” – írta Kaszparov.
„Csodagyerekként való felemelkedése, a korona második próbálkozásra történő meghódítása a legyőzhetetlen Petroszjan ellen, és több évtizedes elit játéka túl gyakran veszik el a Bobby Fischer elleni 1972-es drámai címvesztés és a cirkusz árnyékában, amit Fischer csinált belőle” – tette hozzá Kaszparov. „De Szpasszkij mindig is játszani akart, és lenyűgöző méltósággal kezelte a helyzetet. Miközben sakkja igazolta a nevét gyakran követő ‘univerzális’ jelzőt, agresszív játékstílusa számtalan remekművet eredményezett”.
