“Hiányzol” - legjobb barátja alig hiszi el, hogy Ariel Bibas meghalt

Joáv október 7. óta várta Ariel Bibas visszatérését, és most nehezen dolgozza fel kis barátja elvesztését.

Amint arról a Neokohn is beszámolt, az ötéves Ariel Bibast, 9 hónapos öccsét, Kfirt és édesanyjukat, Shirit a palesztin terroristák rabolták el, majd brutálisan meggyilkolták.

Joáv és Ariel

Joáv és Ariel együtt nőttek fel, csecsemőkoruktól kezdve elválaszthatatlanok voltak. A traumatikus események hatására azonban Joáv nehezen tudja feldolgozni barátja elvesztését. Édesanyja, Jamit Avital megosztotta Joáv gyászának szívszorító történetét a Nir Oz kibuc túlélőinek gyűlésén.

Az eilati szállodában 2023 novemberében tartott összejövetelen, miután a túlélőket evakuálták, Joáv meglátott egy fényképet Arielről. A fiatal fiú, aki nem tudta visszafojtani fájdalmát, felkiáltott, hogy Ariel meghalt, majd abban a gondolatban keresett vigaszt, hogy barátja talán még mindig él, csak éppen „a szobájában” van.

„Nem tudtam, mit mondjak; csak megöleltem és sírtam”

– emlékezett vissza Jamit.

Ahogy teltek a napok és hónapok, Joáv gyötrődése folytatódott, ami az Arielről és Kfirről szóló ártatlan, mégis fájdalmas kérdésekben nyilvánult meg. Amikor felröppentek a túszok szabadulásának hírei, Joáv reménykedett, hogy Ariel hamarosan visszatér, és folyamatosan azt kérdezte, mikor jön haza a barátja.

Izrael kiadta a parancsot a Bibas család gyilkosainak levadászására

A NILI nevű különleges egységet bízták meg a terroristák felkutatásával.

Remény

Joáv még egy levelet is diktált az édesanyjának Ariel számára, tele gyermeki fantáziával és kétségbeesett reménnyel. A levél így szólt: „Szeretném lerajzolni neked Batmant az összes repülő hőssel együtt, hogy kedved legyen átrepülni Gáza fölött, és íjjal és nyíllal harcolni a rosszfiúk ellen.

Aztán visszajössz hozzánk, és velünk leszel az óvodában. Remélem, veszel magadnak édességet és köpenyt. Hiányzol.”

Joáv a gázai játszóterekről is kérdezte anyját, és azon tűnődött, vajon Ariel és Kfir játszhatnak-e úgy, mint a kibucban. Még abban is hitt, hogy Ariel időben visszatér purimra, és megkérte, hogy tegyenek félre neki egy Batman-jelmezt, amelyet végül Joáv maga viselt, elképzelve, hogy elrepül Gázába, hogy megmentse a barátját.

Joáv arról is beszélt, hogy talán egy „különleges bájital” visszahozhatja-e Arielt az életbe. Ahogy azonban telt az idő, és Joáv egyre többet értett meg az életről és a halálról, kezdett beletörődni a rideg valóságba. Amikor megérkezett a hír, hogy néhány túszt szabadon engednek, Joáv ártatlan zavarodottsággal kérdezte, hogy Ariel miért nem tért vissza. Fájdalmát csak fokozta a látvány, hogy az idősebb túszok a fiatalabbak előtt térnek vissza.

Nem felejtünk: Izraeli családok, amelyeket lemészárolt a Hamasz

Ahogy a Bibas családot gyászoljuk, nem szabad megfeledkeznünk a többi meggyilkolt izraeli családról sem.

Traumafeldolgozás

Egy ponton Joáv feltette az anyjának a kérdést: „Tehát Ariel meghalt? Nem fog visszajönni?”. Jamit a megfelelő szavakkal küszködve válaszolt. „Nem tudom, hogy élve fog-e visszajönni”.

Ezzel a pillanattal kezdődött Joáv számára a fájdalmas búcsúzási folyamat szeretett barátjától.

A tűzszünethez vezető hónapok reményteli várakozással teltek, ám Joáv reményei minden alkalommal szertefoszlottak, amikor más túszok tértek vissza. „Hol van Ariel, Kfir és Shiri? Miért nem őket hozzák vissza először?” – tűnődött a kis Joáv.

A bánattal szemben Joáv képzelete segítette őt a trauma feldolgozásában. Azt kérdezte, hogy Ariel jelenleg az űrben repül-e, vagy hogy valahogyan vissza lehet-e őt hozni az életbe. Az a lehetőség, hogy Ariellel álmában újra találkozhat, némi vigaszt nyújtott, bár a fájdalmat alig enyhítette.