Meglepő fordulatot hozott, hogy Donald Trump megválasztott elnök nemrég megosztott Truth Social közösségi oldalán egy videót, amelyben Jeffrey Sachs történész, a Columbia professzora azzal vádolja Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy „egy sötét gazfickó”, aki „végtelen háborúkba” sodorta az Egyesült Államokat a Közel-Keleten — írja véleménycikkében Thomas Fazi, az Unheard publicitája.
A videóban Sachs azt mondja, hogy Netanjahu volt a mozgatórugója annak, hogy az USA több közel-keleti konfliktusba is belekeveredett – beleértve az iraki háborút, az Aszad megbuktatására tett évtizedes kísérletet (amely végül a múlt hónapban valósult meg) és egy lehetséges háborút Iránnal a közeljövőben.
„Végtelen háborúkba sodort bennünket, és mindezeknek az amerikai politikában betöltött szerepe miatt, mindent megúszott”
– állítja Sachs.
Sachs kritikájának középpontjában az áll, hogy Netanjahu kiállt a 2003-as iraki invázió mellett. Egy 2002-es kongresszusi beszédében Netanjahu azt állította, hogy Szaddám Huszein eltávolítása „hatalmas pozitív eredményt” váltana ki az egész régióban. Ehelyett a háború pusztító következményekkel járt: több százezer iraki civil halálával, több ezer amerikai áldozattal, trilliárdos költségekkel és egy olyan bagdadi kormánnyal, amely még inkább Teheránhoz igazodik, mint korábban.
A hatalmi vákuum elősegítette a szélsőséges csoportok, köztük az iraki al-Kaida és utódja, az Iszlám Állam (ISIS) felemelkedését is.
Sachs kritikája az amerikai intervencionizmussal és az izraeli befolyással kapcsolatban heves visszatetszést váltott ki az izraeli tisztviselőkből. Amichai Chikli diaszpóraügyi miniszter azzal vádolta Sachsot, hogy
„a holokauszttagadók, összeesküvés-elméleteket vallók és vérvádakért rajongók, Izrael állam ellenzőinek” egy marginális csoportjához tartozik.
Trump döntése, hogy megosztotta ezt a videót, alig több mint egy héttel a beiktatása előtt, sokaknak okoz fejtörést. A megválasztott elnök ugyanis arról ismert, hogy teljes mellszélességgel támogatja Izraelt – és magát Netanjahut is -, és a következő kormányzati kabinetjét Izrael-párti személyiségekkel töltötte meg, Marco Rubiótól Pete Hegsethen át Mike Huckabee-ig.
Különösen szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy Sachs a videóban az iraki háborúra és Izraelnek abban játszott szerepére összpontosít, tekintettel arra, hogy Trump hangosan bírálta azt a konfliktust – és arra, hogy az amerikaiak többsége ma már hibának tartja azt.
Lehet, hogy Trump így üzeni Netanjahunak, hogy az Izraelnek nyújtott támogatását nem szabad feltétel nélkülinek tekinteni? Lehet, hogy ez egy jelzés vagy figyelmeztetés Netanjahunak, hogy ne játssza túl, amikor Iránról van szó? A színfalak mögött összezördültek a felek?
Netanjahu döntése, hogy hivatalosan lemondta a Trump beiktatására tervezett részvételét, anélkül, hogy magyarázatot adott volna, erre utal.
A döntés nem sokkal a videó megosztása után született, ami egy lehetséges összefüggésre mutathat.
Nem ez lenne az első eset, hogy a két vezető viszonya megromlott: 2020-ban Trumpot feldühítette Netanjahu azon döntése, hogy gratulált Joe Biden választási győzelméhez, miközben Trump még vitatta az eredményt – ezt a lépést Trump hűtlenségnek tartotta.
Persze lehet, hogy ez csak egy olyan eset, amikor Trump azt csinálja, amihez a legjobban ért: keveri a kártyákat és felkavarja az állóvizet, hogy pánikot és zavart keltsen barátai és ellenfelei körében egyaránt, és sötétben hagyja őket, hogy mire számíthatnak tőle.
Végül is a megválasztott elnök gyakran dicsekedett azzal, hogy mennyire „kiszámíthatatlan” – ez az ő személyes változata a jól ismert „őrült elméletre”.
Bármi is legyen a helyzet, a lépés kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy kormánya hogyan fogja összeegyeztetni két, látszólag ellentmondásos külpolitikai álláspontját: az Izrael iránti szilkaszilárd támogatását és az Egyesült Államok további közel-keleti konfliktusokba való belekeveredésének elkerülésére tett ígéretét, valamint általában véve a be nem avatkozó retorikát, amely széles körű támogatást élvez a „Tegyük naggyá ismét Amerikát” szavazóbázis körében.
Elnöksége során Trump következetesen Izrael „legjobb barátjaként” pozicionálta magát – az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe költöztette, elismerte a Golán-fennsíkok feletti izraeli szuverenitást, és elősegítette az Ábrahám-egyezményeket, amelynek célja az Izrael és több arab ország közötti kapcsolatok normalizálása volt a palesztin kérdés rovására. A közelmúltban pedig politikai támogatást nyújtott Izraelnek a Gázai övezet elleni támadásához.
Izrael szempontjából azonban az Izraelnek nyújtott rendíthetetlen amerikai támogatásnak magában kell foglalnia az Egyesült Államok nagyobb szerepvállalását a térség konfliktusában – ami potenciális vitás pont Trump és Netanjahu között. Utóbbi például hangoztatta, hogy szükség van az USA segítségére Irán befolyása elleni küzdelemben, és sürgette az amerikai fellépést Teherán nukleáris programja és regionális megbízottjai ellen.
Lehet, hogy Trump ezzel azt jelzi Netanjahunak, hogy nem fogja eltűrni „legjobb barátjának” olyan kísérleteit, amely arra irányul, hogy mélyebb összefonódásokba kényszerítse őt ebben a kérdésben?
Egyelőre persze az indítékai ugyanolyan rejtélyesek mint eddig, így szövetségesei és kritikusai is csak találgathatnak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 10:00
2024. december 18. - 20:00
2024. november 7. - 10:00
2024. augusztus 26. - 14:00
2025. január 12. - 17:00
2024. december 18. - 06:30
2020. december 14.