Sapir Cohen volt túsz a TBN Israel YouTube-csatornáján közzétett szombati interjúban elmesélte, hogyan rabolták el, majd tartották fogva Gázában.
Cohent október 7-én rabolta el a Hamász Nir Oz kibucból, és összesen 55 napot töltött fogságban.
Cohen azért ment a kibucba, hogy párja, Alex Troufanov családjával töltse a Szimchát Tórát. Troufanov kettős izraeli-orosz állampolgársággal rendelkezik, és még mindig túszként tartják fogva Gázában. Amint arról lapunk is beszámolt, a palesztin Iszlám Dzsihád terrorcsoport több videót is közzétett róla azóta a fogságban.
„Ez egy átlagos hétvége volt” – mesélte Cohen.
„Azon a hétvégén Szása nem akart idejönni. Érzett valamit, és azt mondta: ‘Sapir, nem akarok menni, nem tudom, miért’. De meggyőztem őt, és elmentünk. Szombaton reggel 6-kor ébredtem a rakéták miatt. Záporoztak a rakéták.”
A házban, ahol ketten voltak, nem volt óvóhely, és nem volt idő elszaladni Troufanov szüleihez, akiknek volt.
„Így a falak közelében maradtunk, úgy éreztem, talán a falak megvédhetnek minket” – mondta Cohen. „Egy óra rakétázás után kaptunk egy üzenetet az édesanyjától, hogy Beeri kibucban terroristák vannak.”
„Elbújtunk az ágy alá, de aztán hallottam, hogy valaki Allahu Akbar-t kiált” – folytatta Cohen a beszámolót.
„Hallottam a terroristák kiáltásait, az általuk megölt emberek sikolyait, és hallottam, hogy egyre közelebb és közelebb jönnek hozzánk. Lőttek mindenfelé, mindenkire”
– mondta Cohen.
A terroristák betörtek a házba, mindent összetörtek, és túszul ejtették őket. Ez volt az utolsó pillanat, amikor Cohen és Troufanov látták egymást, és a nő nem tudta, mi történt párjával, amíg ki nem szabadult.
A Gázába vezető 20 perces út során Cohen elmondta, hogy különböző emberek megpróbálták megállítani a motort, hogy megverjék őt, és amikor Gázába ért, az utcák tele voltak civilek ezreivel, akik megpróbálták megérinteni vagy megütni őt.
Rossz előérzet
Amikor a fogságban töltött időszakról kérdezték, Cohen elmondta, hogy október 7-e előtt néhány hónappal szorongani kezdett annak ellenére, hogy jó állása volt, és boldog volt Troufanovval, de érezte, hogy valami rossz fog történni.
„Úgy éreztem, hogy egy nagyon rossz dolog előtt állok, [és] hogy csak Isten segíthet rajtam”
– mondta.
Az Instagramon görgetve Cohen látott egy posztot a 27-es zsoltárról, amely a háborúval kapcsolatos.
„Azt írták, hogy ha 30 napig olvasod, egészséges leszel, csodák történnek veled” – mondta. „Úgy éreztem, hogy életemben először imádkozni akarok. Harminc napig mondtam a zsoltárt, és az utolsó nap október 7-én volt”.
Kapcsolattartás más fogságban lévő túszokkal
Gázában Cohen több más tússzal is találkozott. „Emlékszem, hogy láttam a többi túszt, hogy az egyikük csak lefeküdt és lehunyta a szemét, nem akart ennek a valóságnak a része lenni” – mondta Cohen. „Láttam egy fiatal lányt, aki reszketett, és láttam olyan embereket, akiknek a családja a kibucban volt azon a napon, és nem tudták, mi történt a gyerekeikkel, a szüleikkel”.
„Amikor megláttam őket, eszembe jutott [az] utolsó kívánságom – amikor az ágy alatt voltam – és azt mondtam:
„Istenem, kérlek, tarts meg engem”, mert úgy érzem, hogy egész életemben nem tettem semmi értelmeset” – tette hozzá Cohen.
„Szeretnék egy utolsó esélyt, hogy valami értelmeset tegyek az életemben”.
“Nagyon rossz volt ott lenni a fogságban; mégis azt gondoltam, hogy lehet ez az a hely, ahol valami értelmeset tehetek. Csak segíteni akartam a túszoknak.”
Amikor úgy döntött, hogy vállalja ezt a felelősséget, Cohen nagyobb erőt érzett, és nem gondolt többé a fogságon kívüli dolgokra, csak a pillanatra gondolt, és arra, hogyan tud segíteni.
„Három hét után láttam olyan embereket, akik eljöttek a csoportomhoz, és csak napi egy pitát kaptak” – mondta Cohen. „Találkoztam olyan emberekkel is 50 nap után, akik nem tudtak zuhanyozni vagy fogat mosni, és egész nap csak feküdniük kellett, anélkül, hogy beszéltek volna.”
A föld alatt
Az interjúban Cohen elmondta, hogyan próbált kapcsolatokat teremteni a fogvatartóival.
„Miután megteremtetted a kapcsolatot, nagyon óvatosnak kell lenned, mert nem akarod, hogy a másik terrorista lássa, hogy az egyiktől tudsz ételt szerezni, és nem akarod, hogy a másik terrorista ellene legyen, mert akkor az tönkreteszi a kapcsolatot” – mondta. „Szóval minden lépés előtt gondolkodni kell, mert minden lépés az utolsó lehet”.
Amikor a föld alá vitték az alagutakba, egy szintén túszul ejtett fiatal lány odalépett Cohenhez, és azt mondta, hogy nem akar lemenni, mert túl ijesztő.
Az alagutak sötétek, penészesek és nedvesek voltak, tele tetvekkel és poloskákkal – magyarázta Cohen.
„Azt kérdeztem: ‘Hogy érted ezt? Persze, hogy oda akarsz menni, ez Gáza első számú látványossága” – mondta Cohen. „Erre ő azt mondta nekem: ‘Sapir, te őrült vagy, de talán én is olyan őrült akarok lenni, mint te’. Szóval lementünk az alagutakhoz, és az egy sötét hely volt, féltünk, de én azt mondogattam: ‘Hű, ez egy csodálatos hely’”.
Cohen elmondta, hogy az Istenbe vetett hit segítette át a túszként eltöltött időszakán.
„Nem azt mondja, hogy mindent megkapok, amit akarok, és azt sem, hogy mindig boldog leszek” – mondta. „De egy dolgot ígért nekem – hogy minden okkal történik. Minden alkalommal csak erre gondoltam.
Ha az alagutakban kell lennem, akkor ott leszek, és megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.”
