Az olyanok támogatása, mint Erin Molan, akik Izrael-párti álláspontjuk miatt személyes és szakmai kihívásokkal szembesülnek, létfontosságú az antiszemitizmus és a cancel-culture erősödése közepette – írja véleménycikkében Steven Burg rabbi, az Aish vezérigazgatója.
Erin Molan, a Sky News Australia újságírójának és Izrael hangos támogatójának nemrégiben történt elbocsátása jelentős felháborodást ki világszerte. Bár a csatorna nem hozta nyilvánosságra a kirúgás konkrét okait, sőt, azt is kijelentette, hogy nem Izrael-párti álláspontja miatt történt, a zsidó közösségen belül sokan gyanítják, hogy valójában ez volt az oka az elbocsátásának.
Molan kirúgására az antiszemitizmus aggasztó növekedése közepette került sor Ausztráliában, ahol egy melbourne-i zsinagóga felgyújtása és az izraeliekkel szembeni diszkriminatív vízumpolitika miatt egyre ellenségesebbé válik a környezet Izraellel szemben. Molan következetes és bátor kiállása Izrael mellett még figyelemre méltóbb e fejlemények fényében.
A zsidó közösség sajnos hozzászokott ahhoz, hogy becsmérlik vagy marginalizálják, és az ilyen elutasításokat az antiszemitizmus szemüvegén keresztül szemléljük. Bár minden döntésnek megvannak a maga összetett okai, nehéz nem észrevenni a mintázatot:
Izrael hangos támogatása számos esetben szakmai kihívásokkal jár az érintettek számára.
Október 7-e óta, amikor a Hamász brutális támadást indított Izrael ellen, a helyzet csak egyre rosszabb lett.
Molan esete sajnos nem egyedi. Minden iparágban – az akadémiai életben, a médiában és azon túl – azok, akik Izraelt védik, gyakran találják magukat kiközösítve vagy munka nélkül.
A cancel-culture olyan eszközzé fejlődött, amelynek közvetlen célja az ellenvélemények elhallgattatása a felelősségre vonás, a béke vagy a status quo fenntartása ürügyén. Molan számára ez nem csak azt jelentette, hogy elveszítette a munkáját, hanem azt is, hogy halálos fenyegetéseket kellett elviselnie maga és kislánya ellen. Mindezek ellenére rendíthetetlenül kitartott amellett, hogy nyíltan és bátran felszólaljon.
Molan bátorsága rámutat egy alapvető igazságra:
Izrael támogatása vagy az antiszemitizmus elleni kiállás nem könnyű a nem zsidók számára.
Rugalmasságot és a személyes és szakmai kockázatok vállalását igényli. De éppen e kockázatok miatt az ilyen szövetségesek megérdemlik elismerésünket és rendületlen támogatásunkat.
Zsidóként jól felismerjük azokat, akik ellenünk vannak. Azonban ugyanilyen ügyesnek kell lennünk abban is, hogy felismerjük és támogassuk azokat, akik mellettünk állnak. Az olyan személyek, mint Erin Molan, ritkák, de felbecsülhetetlenek. Munkájuk felerősíti a hangunkat, és kihívást intéz az Izraelről szóló globális diskurzusban elterjedt kettős mércével szemben.
Ez kiterjed a meg nem énekelt hősökre is – olyan személyekre, akik hírnevüket vagy biztonságukat kockáztatják az antiszemitizmus elleni küzdelemben vagy a zsidó értékek védelmében. További példák az ilyen egyénekre azok a muszlimok, akik a saját életüket kockáztatták, hogy megmentsék a zsidók életét az október 7-i válságos pillanatokban, vagy a Világ Igazai, mint Oscar Schindler és mások, akik életüket kockáztatták a zsidók megmentéséért a második világháború alatt.
Tetteik emlékeztetnek bennünket arra, hogy még a sötét időkben is vannak olyanok, akik hajlandóak az igazságosság oldalára állni.
Molant és társait az teszi különlegessé, hogy nem hajlandóak elfogadni a zsidó nép ellen alkalmazott kettős mércét. Ennek legfrissebb példája a világ reakciója arra, hogy Izrael behatolt Szíria határához közeli részeire, hogy megakadályozza, hogy terrorista szervezetek megtámadják a zsidó államot. Eközben Törökország sokkal nagyobb szíriai részeket szállt meg, rajtaütéseket hajtott végre és támadásokat intézett a kurdok ellen, mégsem volt nemzetközi felháborodás.
Oroszország és az Egyesült Államok közel egy évtizede tart fent katonai jelenlétet Szíriában anélkül, hogy a közvélemény felháborodott volna. Amikor azonban Izrael kisebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy megvédje magát a térségben lévő felkelőkkel szemben, és megvédje (!) az ENSZ-csapatokat, amelyek tűz alá kerültek e felkelők részéről, akkor rágalmazzák.
Ez a képmutatás kiterjed arra is, ahogyan a Molanhoz hasonló szövetségesekkel bánnak.
A zsidó közösség nem engedheti meg magának, hogy passzív maradjon az ilyen igazságtalansággal szemben.
Szembe kell szállnunk ezekkel a kettős mércékkel, bárhol is jelennek meg, és ki kell állnunk a tisztességes bánásmódért – nem csak magunkért, hanem azokért is, akik minket védenek.
Ünnepelnünk kell ezeket a szövetségeseinket, és biztosítanunk kell őket, hogy tudják, nincsenek egyedül. Akár nyilvános elismeréssel, kezdeményezéseik pénzügyi támogatásával, akár egyszerűen csak történetük széles körben történő megosztásával, felelősségünk, hogy felemeljük őket.
Ez a cikk eredetileg a Ynet oldalán jelent meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
