Miközben a Hayat Tahrir Al Sham az Aszad utáni Szíriában vezető szerepre tör, addig a törökök által támogatott lázadók Északkelet-Szíriában folyamatosan előrenyomulnak, és megpróbálják elfoglalni az Egyesült Államok által támogatott kurd milíciák által ellenőrzött területeket.
Az előrenyomulás jól szemlélteti a több mint 13 éve tartó háborút követő szíriai ellenzéki csoportok összetettségét, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az új kormányzati struktúrák keretében milyen kihívásokkal jár majd az ellenőrzés megosztása közöttük.
Az aleppói politikai ellenzékhez kötődő Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) három nappal a Hayat Tahrir Al Sham (HTS) vezette „Elrettentő csapás” elnevezésű, november 27-i előrenyomulása után indította el a Szabadság hajnala elnevezésű hadműveletet, amely délen és keleten nyomult előre, és vasárnap elérte Damaszkuszt, ami Bassár el-Aszad elnököt arra késztette, hogy Oroszországba meneküljön.
A törökök által támogatott lázadók kedd délután a Kobani várostól délre fekvő Sarrine térségében nyomultak előre – közölte a The National című lappal az SNA egyik magas rangú parancsnoka. A harcosok átadták Manbidzs ellenőrzését a rendőrségnek, miután az elmúlt napokban kiszorították a városból az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők (SDF) harcosait.
A harcosok továbbnyomulhatnak Rakkába, az ISIS egykori fellegvárába, amely 2017-ben került az SDF kezébe, valamint az iraki határ közelében fekvő Deir Ezzorba. Deir Ezzorban hétfőn már tüntetések törtek ki, amelyek azt követelték, hogy az SDF vonuljon vissza, és engedje be az ellenzéki frakciókat.
Az SNA szerint a művelet célja, hogy visszavegye az északkelet-szíriai területeket az YPG kurd fegyveres csoporttól. Mint ismert, a YPG szoros kapcsolatban áll a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK), egy szeparatista terrorcsoporttal, amely 40 éve vív felkelést a török állam ellen északon.
„A célunk csak az, hogy véget vessünk a szeparatista projektnek”
– mondta az SNA magas rangú parancsnoka.
Törökország és az általa támogatott lázadók az YPG-t is terrorszervezetnek tekintik, amely Szíriát akarja megosztani. Az YPG azt állítja, hogy a kurdok jogaiért harcol, mint a fő harcoló erő a 2013-ban létrehozott, autonóm módon igazgatott, kurd többségű északkelet-szíriai területen.
Bár az SNA brigádjai is részt vettek a HTS által vezetett műveletben, kisebb szerepet játszottak, mint más csoportok. A Szabadság hajnalában azonban ők a vezető erő, és a művelet célja elemzők szerint részben az, hogy a HTS ellenőrzésén kívül eső területeken foglaljanak el pozíciókat. Az arról szóló tárgyalások során, hogy ki mit ellenőriz majd egy jövőbeli Szíriában, a nagyobb területi ellenőrzés nagyobb befolyást biztosítana az SNA számára.
„Ez az SNA számára több alkupozíciót biztosít, amikor a HTS-szel való rivalizálásról van szó, az SDF kárára”
– mondta Alexander McKeever kutató, a This Week in Northern Syria blog szerzője.
A terület ellenőrzésére irányuló törekvés rámutat arra a tágabb kérdésre, hogy Szíria számtalan ellenzéki csoportjának előbb-utóbb megállapodásra kell jutni arról, hogy ki mit és hogyan ellenőriz. Kurd politikusok azt mondták, hogy nyitottak a HTS-szel való tárgyalásokra, míg az SNA és az SDF közötti megállapodás a kormányzásról és az ellenőrzésről a PKK és Törökország közötti szélesebb körű békemegállapodáson múlik – ami rendkívül nehéz kérdés.
Az SNA egyik magas rangú parancsnoka szerint „új ajtót kell nyitni egy új hadsereg megalakításához” egész Szíria számára, egy még meg nem nevezett, a kiképzésért felelős második ország részvételével, és néhány katonai struktúra fenntartásával egy átmeneti szakaszban.
„A jelenlegi erők feloldódnának az új haderőben” – mondta a The Nationalnek névtelenséget kérve. „Bassár el-Asszad volt a legutóbbi oka a szíriaiak közötti megosztottságnak. Ő már nincs többé, ezért most le kell ülnünk egy asztalhoz, és meg kell alakítanunk az államunkat”.
Az új szíriai hadseregnek az ország valamennyi etnikumának és felekezetének tagjait magában kell foglalnia – tette hozzá. „Lenne egy folyamat az egységek katonai kiválasztására, hogy zászlóaljakat, dandárokat és osztagokat – hadsereget – alakíthassunk”.
A parancsnok elismerte, hogy a múltban konfliktusok voltak a HTS és az SNA között, amelyek évek óta ellenőrzik a szomszédos területrészeket az ellenzék által ellenőrzött Északnyugat-Szíriában. Reményét fejezte ki, hogy a HTS betartja ígéretét, miszerint feloszlatja magát, és egy új, minden szíriait szolgáló kormányzati struktúrát alakít ki.
„A nézeteltérések nem oldódtak meg teljesen, de Szíria érdekei megkövetelték, hogy részt vegyünk a Szíria felszabadításáért folytatott harcban, azzal a meggyőződéssel, hogy a HTS projekt nem alkalmas Szíriának”
– mondta.
Bente Scheller, a Heinrich Boll Stiftung alapítvány közel-keleti részlegének vezetője szerint továbbra is nagy a kockázata a különböző frakciók közötti belharcoknak. „Nehéz lehet a HTS és a többi tag számára, hogy politikai és katonai szempontból megegyezzenek egy új vezetésben. Meg kell majd néznünk, hogy ez a folyamat hogyan zajlik”.
Törökország, amely kulcsfontosságú szereplő Szíriában, nem szeretné, ha a jelenlegi kurd kormányzati és biztonsági struktúra északkeleten helyet kapna az ország jövőjében. Amellett, hogy Törökország saját csapatait is beveti Szíriában, kiképezte és felfegyverezte az SNA-t, mert az YPG-t és az SDF-et tágabb értelemben is a PKK kiterjesztésének tekinti, és tiltakozik az ellen, hogy a déli határán területeket tartsanak birtokukban.
Ankara a PKK-t és a hozzá csatlakozókat tekinti az első számú nemzetbiztonsági problémának, és a Szíriában kiképzett fegyvereseket okolja a területén elkövetett terrortámadásokért.
„Ankara azt akarja, hogy az YPG tegye le a fegyvert és mondjon le területi követeléseiről”
– mondta Cagatay Cebe török konfliktuskutató a The Nationalnak. „Úgy vélem, hogy Törökország nem fegyverrel akarja megoldani a helyzetet, hanem azt szeretné, ha az YPG letenné a fegyvert, és további konfliktus nélkül véget vetne a dolognak”.”
Az egyik tényező, amely megakadályozza az SNA és Törökország előrenyomulását a kurdok által birtokolt területekre, az a mintegy 900 amerikai katona jelenléte Északkelet-Szíriában, akik a megmaradt ISIS-sejtek felszámolására irányuló erőfeszítéseket támogatják. NATO-szövetségesként Törökországnak és az USA-nak kevés érdeke fűződik a közvetlen konfliktushoz. Ankara dróncsapásokkal támogatja a Szabadság hajnala műveletet, és korábban már csapást mért az YPG észak-szíriai telephelyeire.
Az SDF által őrzött börtönökben lévő legalább 10 000 ISIS-harcos jelenléte jelentős potenciális destabilizáló tényező. Az SNA azt állítja, hogy hajlandó átvenni a börtönök ellenőrzését és biztosítani a stabilitást, de hogy ez hogyan alakul, még nem világos, különösen akkor, ha az újonnan hivatalba lépő washingtoni Trump-kormányzat csökkenti az USA szíriai jelenlétét. Az ISIS sejtjei az Aszad-erők visszavonulását arra használták fel, hogy előrenyomuljanak a szíriai sivatagban, jelezve, hogy milyen fenyegetést jelenthetnek, ha nem fékezik meg őket.
McKeever szerint az Egyesült Államok részvételi hajlandósága már most is korlátozott. „Ami azt illeti, hogy az USA potenciálisan megvédi az SDF-et az SNA-tól és Törökországtól, úgy gondolom, hogy az USA csak azokon a területeken fogja megfontolni a fellépést, ahol jelen van, vagyis Haszaka nagy részén és az Eufrátesztől északra fekvő Deir Ezzorban” – mondta. „És talán csak akkor, ha közvetlenül fenyegeti azt vagy az ISIS börtöneit és fogolytáborait”.