Most kell megragadnunk a lehetőséget az iráni fenyegetés semlegesítésére anélkül, hogy engednénk Irán nukleáris ambícióinak.
Kétségtelen, hogy az iráni rezsim olyan egzisztenciális válságban van, amilyennel az 1979-es forradalom óta nem szembesült. Ez a válság még a Szaddám Huszein rezsimje elleni, nyolcéves háborút is felülmúlja. Izrael intenzív katonai csapásai Irán közel-keleti kitartottjai ellen irányulnak, így a sürgető kérdés az, hogy az iráni rezsim képes-e minimális veszteségekkel átvészelni ezt a válságot, vagy veszélyben van a jövője?
Ennek megválaszolásához több kulcsfontosságú tényezőt kell figyelembe vennünk. A Hamász palesztin terrorszervezet 2023. október 7-i, Izrael elleni véres támadása előtt Irán erős tárgyalási pozícióban volt. A nyugati, különösen az amerikai erőfeszítések arra összpontosultak, hogy „megbékítsék” Iránt, hogy ismét részese legyen a nukleáris megállapodásnak.
Irán az orosz-ukrán háborúból is hasznot húzott, drónokat szállított Oroszországnak, ami lehetővé tette számára, hogy bemutassa katonai képességeit, különösen fejlett dróntechnológiáját.
Úgy tűnik azonban, hogy az iráni rezsim félreértelmezte a Hamász terrorcsoport és Izrael közötti konfliktust. Azt, hogy Izrael nem tudta gyorsan legyőzni a Hamászt, saját katonai ereje jeleként értékelte. Ez stratégiai tévedés volt, figyelmen kívül hagyva az aszimmetrikus hadviselés összetettségét. Az iráni Forradalmi Gárda, tévesen, párhuzamot vont az Egyesült Államok afganisztáni kivonulásával és Izrael 2006-os libanoni háborújával, remélve, hogy hasonló eredményeket érhet el a Hamász is az Izrael területén elkövetett terrortámadásaival – amelyeket a libanoni, iraki és jemeni iráni erők támogatnak.
Kritikus fordulópontot jelentett azonban a Hezbollah vezetőjének, Hasszán Naszrallahnak a meggyilkolása, ami messzemenő következményekkel jár Irán számára. Egy ilyen esemény a vallási tényezők és Naszrallahnak az iráni regionális stratégiában betöltött jelentős szerepe miatt nagyobb hatással van Teheránra, mint a Hamász-vezér, Iszmail Haníje meggyilkolása.
Az iráni vezetők nemcsak Naszrallah stratégiai értéke miatt, hanem a merénylet kivitelezése miatt is személyes fenyegetettséget élnek át.
Izrael egyértelmű és közvetlen üzenetet küldött az iráni rezsim vezetőinek: hasonló módon őket is elérheti, és akár a megerősített nukleáris létesítmények is célkeresztbe kerülhetnek. A Naszrallah főhadiszállását leromboló bombák több tíz méter mélyen a föld alatt pusztították el a Hezbollah vezetőjét.
A Hezbollah vezetőinek, különösen Naszrallahnak a meggyilkolása – amelyhez nélkülözhetetlen volt az izraeli hírszerzés beszivárgása – megrázó csapást jelent Irán számára.
Példátlanul sebezhető helyzetbe hozta a rezsimet, mind belsőleg, mind külsőleg.
Irán most először nem tudott a szokásos „stratégiai türelemre” támaszkodni az esemény nagyságrendje miatt, amely súlyosan sértette nemzeti büszkeségét. Válaszul Irán rakétatámadást indított Izrael ellen – ezt a lépést szükségesnek tartották a rezsim imázsának fenntartásához a növekvő külföldi és belföldi megalázottság közepette.
Ez a rakétacsapás átmenetileg újra életet lehelt a rezsimbe. Most Irán kétségbeesetten próbálja elkerülni az izraeli megtorlást, amely magában foglalhatná a nukleáris létesítményei elleni csapásokat vagy olyan kulcsfigurák meggyilkolását, mint Ali Hámenei legfőbb vezető vagy a Forradalmi Gárda parancsnokai. Bármilyen ezekhez hasonló megtorlás közvetlen katonai konfliktusba kényszerítené Iránt, amit mindenáron el akar kerülni.
Izrael most leleplezte az iráni rezsim proxy-stratégiáját, arra kényszerítve Teheránt, hogy vagy közvetlenül vegyen részt katonai konfliktusban, vagy nézzen szembe a nemkívánatos következményekkel. Ez a helyzet két kedvezőtlen forgatókönyv elé állítja az iráni rezsimet.
Az első forgatókönyv szerint közvetlenül konfrontálódik Izraellel, megpróbálva minimalizálni a következményeket és elkerülni a súlyos veszteségeket.
Az eredmény Netanjahu izraeli miniszterelnök döntésétől függ – döntő csapást mér-e a rezsimre, vagy csupán meggyengíti és lefegyverzi azt.
A második forgatókönyv az, hogy diplomáciai csatornákat keres az USA-val, remélve, hogy meggyőzheti Izraelt: ne torolja meg Irán legutóbbi támadását, cserébe az iráni ígéretekért, hogy visszafogja terrorhálózatát, lefegyverzi őket, és csökkenti a kitartott terrorszervezetek hadviselési aktivitását. Ez része lehet egy szélesebb körű megállapodásnak, amely az iráni atomprogramra is kiterjed. Ez a lehetőség azonban valószínűtlen, mivel a Biden-kormányzat és Izrael – tekintettel Izrael jelenlegi stratégiai előnyére – valószínűleg elutasítana egy ilyen megállapodást.
Most kell megragadnunk a lehetőséget az iráni fenyegetés semlegesítésére anélkül, hogy engednénk Irán nukleáris ambícióinak.
(A szerző az Egyesült Arab Emírségekbeli politikai elemző, az Egyesült Arab Emírségek Szövetségi Nemzeti Tanácsának korábbi jelöltje. Írása az Israel Hayom oldalán jelent meg.)
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.