A tábornokok, a baloldali politikai vezetők és az utcán randalírozók mind azt a szerepet játsszák, amit a Hamász vezetője kijelölt nekik – írja véleménycikkében Caroline B. Glick. A szerző a Jewish News Syndicate vezető szerkesztője és a „Caroline Glick Show” házigazdája a JNS-en. Emellett az izraeli 14-es csatorna külügyi kommentátora, a Newsweek rovatvezetője. Glick a washingtoni Center for Security Policy közel-keleti ügyekért felelős vezető munkatársa és az izraeli Államfői Főiskola előadója.
Október 7-én a Hamász terroristái 250 másik ártatlan emberrel együtt elrabolták a 23 éves Hersh Goldberg-Polint, a 39 éves Carmel Gat-ot, a 24 éves Eden Yerushalmi-t, a 26 éves Almog Sarusi-t, a 32 éves Alex Lobanovot és a 25 éves Ori Danino-t a Supernova zenei fesztiválról és otthonukból a gázai határ mentén, és túszként tartották őket fogva.
Mint az azóta élve kimentett túszoktól tudjuk, a Hamász természetesen megkínozza az izraeli foglyokat. Megerőszakolják őket. Megverik őket. Éheztetik őket. Nap mint nap megalázzák és pszichésen kínozzák őket.
Sokukat ki is végezték.
A Hamász kivégezte Hersh-t, Carmel-t, Eden-t, Almog-ot, Alex-et és Ori-t. Az IDF szombat este hazahozta a holttestüket.
Ahelyett, hogy a szívszorító hírre a Hamász elítélésével és azzal a követeléssel reagáltak volna, hogy Izrael harcoljon a győzelemig; ahelyett, hogy felszólították volna Izraelt, hogy végezzen ki az október 7-i terrortámadásban részt vevő, jelenleg izraeli börtönökben fogva tartott Hamász-terroristák közül ugyan annyit, vagy többet – az izraeli ellenzéki vezetők a Knesszetben csatlakoztak az anarchista csoportokhoz,
és Benjamin Netanjahu miniszterelnököt hibáztatták, amiért a palesztin terroristák meggyilkolták a hat túszt.
Beni Ganz, Jair Lapid, Jair Golan és alvezéreik egy emberként csatlakoztak azokhoz a baloldali csoportokhoz, amelyek 2019 óta tömeges zavargásokkal, politikai erőszakkal és általános káosszal igyekeznek Netanjahut kiszorítani a hatalomból, és felszólították az izraelieket, hogy a kivégzésekre válaszul vonuljanak az utcára, és erőszakkal buktassák meg a kormányt.
Lapid, Ganz, Golan; az izraeli média 90 százalékának és a baloldal többi képviselőjének viselkedése felveti a kérdést:
elment az eszük?
A Hamász október 7-én azért ejtette a túszokat, mert számító vezetője, Jahja Szinvár helyesen felismerte, hogy a túszok Izrael gyenge pontját jelentik. Izrael 1985-ben 1150 terroristát engedett el az izraeli börtönökből, cserébe három izraeli túszért, akiket az Ahmed Dzsibril Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnoksága tartott fogva Szíriában.
A kiszabadultak között volt Ahmed Jaszin, aki két és fél évvel később megalapította a Hamászt.
Jaszin és az alku keretében kiszabadult terroristatársai arra használták szabadságukat, hogy a terrorizmust taktikai kellemetlenségből Izrael létére való stratégiai fenyegetéssé változtassák, és a következő két évtizedben terrorhadjáratok hullámait vezessék.
A Dzsibril-alku megtanította Izrael ellenségeit arra, hogy az izraeli túszok aduászok. Október 7. tizenhárom évvel korábban, 2011 októberében született, amikor Izrael 1027 terroristát, köztük Szinvár-t is szabadon engedte az IDF őrmesteréért, Gilad Shalitért, akit a Hamász terroristái 2006 júniusa óta tartottak túszként fogva.
Szinvár stratégiája a háború kezdete óta ugyanaz: a nemzetközi nyomást és a belpolitikai nyugtalanságot felhasználva arra kényszeríteni Izraelt, hogy engedjen a követeléseinek. Ha ő és a Hamász képes túlélni, a Hamász nyer. Nyilvánvaló, hogy a túszok kulcsfontosságú eszközt jelentenek célja eléréséhez. Hogy megértsük, hogyan használja őket, nézzük meg a túszokról készült videókat.
A kiszabadult túszok elmesélik, hogy amíg a Hamász fogságában voltak, folyamatosan videóra vették őket. Arra kényszerítették őket, hogy újra és újra elmondják azokat a szövegeket, amelyeket a Hamász propagandistái mondtak nekik.
Tekintettel arra, hogy a Hamásznak látszólag végtelen mennyiségű túszvideója van, miért közölt Szinvár olyan keveset?
A válasz természetesen az, hogy a Szinvár eszköznek tekinti őket. Szinte minden egyes videó szövege azonos.
A túszok Netanjahut hibáztatják szenvedéseikért, és azt követelik, hogy a kormány hajoljon meg a Hamász követelései előtt, különben a terroristák megöli őket.
Minden felelősséget Izraelre hárítanak, mintha a Hamász csupán reagálna a kormány intézkedéseire. Azt sugallják: hogy a túszok élnek-e vagy halnak, Izrael döntése, nem a Hamászé.
Más szóval, a videók egyetlen célja a kormány destabilizálása azáltal, hogy elhitetik a nyilvánossággal, hogy a kormány – és nem a Hamász – tartja fogva a túszokat.
Ezzel elérkeztünk a hat ember közelmúltbeli kivégzéséhez. Úgy tűnik, fogvatartóik látták, hogy az IDF egységei közelednek a pozíciójukhoz. Magukkal vihették volna a túszokat, és máshová menekülhettek volna. De inkább kivégezték őket. Hogy miért?
Gondoljunk csak a közelmúlt eseményeire.
Az elmúlt hónapokban a baloldal és a Biden-Harris-kormány közös nyomására Netanjahu belement a tárgyalásokba Katar és Egyiptom közvetítésével, hogy megpróbáljanak egyezséget kötni a Hamásszal a Gázában fogva tartott 101 túsz közül – élők és holtak – mintegy húsz azonnali szabadon bocsátásáról.
Izrael elvben elfogadta a Joe Biden elnök által előterjesztett két, rendkívül problematikus megállapodást, az elsőt májusban, a másodikat pedig a múlt hónapban.
Az ajánlat értelmében Izraelnek több száz Hamász-terroristát – köztük gyilkosokat – kell szabadon engednie, cserébe a húsz túszért.
Emellett Izraelnek legalább hat hétre le kellene állítania a katonai műveleteket és kivonnia erőinek nagy részét a Gázai övezetből.
Izrael álláspontja szerint a megállapodás első szakaszának lezárását követően szabadon folytathatja a katonai műveleteket. Bár a Biden-Harris-kormány ezt nyilatkozataiban támogatta, nyilvánvaló, hogy az alkut a tartós tűzszünet elérésének eszközeként tekinti. És ahogy telnek a napok a november 5-i elnökválasztásig, az adminisztráció minden befolyását be fogja vetni, hogy rákényszerítse Izraelt a végleges tűzszünetre. Más szóval: függetlenül attól, hogy mit tartalmazna a megállapodás, az első szakaszba való beleegyezés azt jelentené, hogy beleegyeznek a háború befejezésébe a Hamász érintetlenül hagyásával, ami a Hamász győzelmét jelenti.
Míg Izrael álláspontja változott a tárgyalások során, addig a Hamászé állandó maradt. A Hamász az izraeli katonai művelet teljes beszüntetését követeli, és az IDF összes egységének teljes kivonását egész Gázából, beleértve az egyiptomi határt is. A jelentések szerint a Sínai-félszigeten több ezer, felfegyverzett Hamász-terrorista várja a tűzszünetet és az izraeli kivonulást a határról, hogy beléphessen Gázába, és rövid időn belül újjáépíthesse a Hamász rendszerét és megtépázott erőit.
Netanjahu május óta – az utóbbi hetekben még határozottabban és sürgetőbben – többször is kijelentette, hogy bár hajlandó hatalmas, fájdalmas engedményeket tenni akár csak néhány túsz kiszabadítása érdekében is, nem hajlandó kivonni az IDF egységeit a gázai-egyiptomi határról. Az amerikai álláspont fényében álláspontja érthető. Izrael csak akkor nem veszíti el a háborút, ha a Hamászt elzárja külső támogatóitól.
A JNS/Direct Polls júliusi közvéleménykutatása szerint az izraeliek mintegy 60 százaléka támogatja ezt az álláspontot.
A másik oldalon viszont tombol a durva engedetlenség és stratégiai őrület. Az IDF vezérkari főnöke, Herzi Halevi altábornagy, a Sin Bét igazgatója, Ronen Bar, a Moszad igazgatója, David Barnea és más magas rangú tisztviselők a médián keresztül jelezték:
ellenzik Netanjahu álláspontját.
Halevi, Bar és mások nem hajlandók támogatni a kormány politikáját, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Izrael megengedheti magának, hogy hat hétre elhagyja a gázai-egyiptomi határt. A visszatérés pedig könnyű menet lesz.
A tábornokok álláspontját Joáv Gallant védelmi miniszter is támogatja. Gallant teljesen elhagyta a Likudban lévő szavazóit, és a biztonsági kabinetben a baloldal és a Biden-Harris-kormányzat szócsöveként kezdett dolgozni, közvetlenül azután, hogy júniusban, egyhetes washingtoni látogatásáról visszatért.
Az izraeli diskurzus nem egyszerűen azért távolodik el a valóságtól, mert az amerikai álláspont hamis bemutatásán alapul. Az egész belpolitikai vita úgy zajlik a béketárgyalásokról, hogy a megbeszéléseken a Hamász nem is vesz részt. A tábornokok, Gallant és társaik számára a Knesszetben, a médiában és az utcán az egyetlen felelős mindenért Netanjahu.
Más szóval Gallant, a tábornokok, a baloldali politikai vezetők és az utcai zavargók mind a Szinvár által rájuk osztott szerepet játsszák.
Ez nemrég a biztonsági kabinet ülésén élesen megmutatkozott.
Az állítólag titkos tanácskozásokról kiszivárgott információkból megtudtuk, hogy Gallant olyan ultimátumot nyújtott be minisztertársainak, amelyet akár Szinvár is írhatott volna. Gallant azt mondta:
ha nem egyeznek bele, hogy (ideiglenesen) visszavonuljanak a gázai-egyiptomi határról, akkor a túszokat megölik.
Netanjahu állítólag kikelt Gallant álláspontjával szemben, és elmagyarázta: nincs olyan, hogy ideiglenes visszavonulás a határzónából, mert az Egyesült Államok aktuális álláspontja ellenzi az ellenségeskedés újrakezdését. Gallant a valósággal való szembesítésre teljes összeomlással válaszolt. Azt mondta, hogy Netanjahu gyakorlatilag a túszok meggyilkolására szólított fel.
Netanjahu válaszul bemutatta a Biztonsági Kabinet határozattervezetét, amely elutasít minden engedményt a gázai-egyiptomi határ izraeli ellenőrzésével kapcsolatban a tárgyalások során. Egy ellenszavazattal – Gallantéval – fogadták el a határozatot.
Szombat este aztán elkezdett szivárogni a hír, hogy a túszokat kivégezték, és az IDF hazahozta a holttesteket.
Gallant a kivégzésük hírére az X-en közzétett nyilatkozatával reagált, amelyben követelte, hogy a biztonsági kabinet üljön össze újra, és törölje a Gáza és Egyiptom határáról csütörtök este hozott határozatát.
Vasárnap dél felé Netanjahu is reagált a hírre: kijelentette, hogy a Hamász tavaly decemberben leállította az érdemi tárgyalásokat Izraellel. Szinvár májusban és augusztusban is elutasította az amerikai tűzszüneti megállapodást a túszokról – miközben Izrael mindkettőt elfogadta.
Netanjahu végezetül megjegyezte, hogy a hat túsz kivégzése ismét világossá teszi, hogy a Hamász nem akar megállapodást.
A múltbeli tapasztalatok alapján minden valószínűség szerint a baloldal jelenlegi tömeges engedetlenségre való felhívásai valóban zavargásokhoz fognak vezetni. De nem fogják megbuktatni a kormányt.
Ugyanakkor, ahogy Gilboa utalt rá, a többi túszt még nagyobb veszélybe sodorják.
Izraelnek meg kell nyernie ezt a szörnyű háborút. Nincs más választása. Ahogyan a Dzsibril-alku előkészítette az utat az Izrael elleni 20 éves, eszkalálódó terrorháborúhoz, és ahogyan október 7-e a Shalit-alkuval született, úgy az egynapos holokausztnál sokkal szörnyűbb események fognak bekövetkezni, ha a Szinvár szabályai szerint játszunk. Megdöbbentő, és őszintén szólva megbocsáthatatlan, hogy Izrael baloldala, amelyet Gallant vezetett a szégyenbe, ragaszkodik ehhez.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
A cikk – aminek a megállapításai egytől-egyig helyesek – ugyan nem erre van kihegyezve, de ismét megemlíteném, hogy a hamasznak és más terrorista szervezeteknek van egy előnye ebben a harcban. Nekik, Izraellel szemben, nem szempont egyáltalán a saját veszteség emberéletben, számolnak ezzel, előnyt remélve ettől a meggárgyult "nemzetközi közvélemény" részéről.
Ez a különbség a saját állampolgárait/nemzettársait védő civilizált ország/nép, és a halálkultusz-"kultúrát" igenlő kétes gyülekezet között egy meghatározó tényező, ami miatt a gázaiak a mai napig nem képesek leválni az őket is terrorizáló hamaszról és egyéb terrorszervezetkről. A halál nem számít – ez segíti a terroristákat.
Segíti őket emellett a Biden-Harris féle Demokrata Párt, ami lassan a valójában nem amerikai progresszív réteg kezébe került, olyan értelemben, hogy ezek szavazatainak megnyerése érdekében ezek akaratának kényszerül engedelmeskedni. Hasonló szerepet játszik az ENSZ is.
A többi segítőről is szót ejtettem korábban, ebben semmi új: hagyományos antiszemiták világszerte, elhülyült/elhülyített holdkóros világmegváltók, valamint politikai/gazdasági érdekeik szerint állást foglaló nagyobb és kisebb hatalmak ebben a kialakuló új hidegháborúban. "Ki ide belépsz…"
PS. A címet illetően: cinkosoknak nem nevezném az említetteket (ahhoz tudatos szándék kell valakinek az érdekében), de Szinwar hasznos idiótáinak igen!
Izrael a zsidó nemzet identitása … A pokol nyitott , a gonoszság felszabadult Pandora szelencéjéböl és szedi áldozatait … " A Sors kétféleképpen végez pusztitást : összetöri az álmokat vagy megvalósitja öket "(H F Amiel,svájci filozófus) … Izlám Állom mottója " A halálba kergetjük öket .Hitet teremtünk vérrel az ereikben " … A végzet a civilizáció és a barbárság kiengesztelhetetlen antagonisztikus összecsapása …
A tábornokok és a katonai szervezetek vezetői, készülnek a háború utáni elmarasztalásra. Ezért próbálják szarukat Bibire kenni. 1973-ban is először Elazar és Zeira tábornok mondott le csak utána mentek a politikusok
Akikrol beszelsz, azok mind vallaltak a felelosseget a kudarcert, es bejelentettek a lemondasukat.
Elazar bűnbak volt. Nem hagyták korábban mozgosítani, mert akkor is óvakodtak elsőre lépni. Ha kb 5 évvel korábban Izrael visszaüt -ekkor lépett ki Liberman a kormányból – nem lenne a mai helyzet.
En a jelenlegiekrol beszeltem.
Ennek a Glücknek valahogy nincs szerencséje ezzel az elemzéssel !
Hibája meg betudható annak a rengeteg titulusnak , amit felsoroltak.
Egy s.ggel nem lehet ennyi lovat megülni. Ráadásul egyszerre …
Pár dolgot kifelejtett.
A háború jó ötletnek tűnt a társadalom egyesítésére , talán azért is
tört ki. A Hezbollah támadását egy szomszéd országban preventív
csapással megakadályozták , Gázából meg simán ki tudtak törni ?
Teljesen váratlanul.
Van aki ezt elhiszi ?
Mindenesetre a terv nem jött be. A társadalom polarizálódott.
Egyesítés helyett a szétesés irányába mutat most minden …
Zőldség. Olyanról szólsz amiről gőzöd sincs.
2006-ban Naszrallah, Október 7-én a Hamasz és a mögötte levő Irán is azt hitte, hogy a táradalom szétesik. Nem is titkolták csak te erről nem tudsz.
A háború nem a társadalom összefogása miatt van hanem egyértelműen önvédelemből ezért fog össze a társadalom.
Gőzöd nincs az izraeli társadalomról amiről csak újságcikkeben tudsz tájékozódnia azok pedig csak a írójának
véleményét tükrözik. Ne ábrándozz. Izraeli társadalom nem esik szét.
A hírszerzési információk 99 százaléka , vagy még több , nyílt forrásokból , leginkább a sajtóból származik.
Hogy titkot áruljak el.
A nagy számok törvénye alapján biztosan van itt egy még aktív , vagy visszavonult Moszad ügynök , aki ezt
a megdöbbentő állításomat igazolni tudja. Vagy éppen most beszélgetek eggyel … :))
A maradék marad a James Bondoknak.
A társadalom meg ?
Tüntetnek a szakszervezetek.
Tüntetnek a tanárok.
Tüntetnek az ortodoxok.
Tüntetnek a kormány szimpatizánsai.
Elnézést kérek attól , akit kifelejtettem.
Jó , tudom , mindezt az USA adófizetői
szponzorálják. Mint mindig. Mindig is !
De akkor dolgozni ki fog ?
Az USA évi 3,8 mrd $ vállal fegyver szállitást, melynek fejében mindenbe beleüti az orrát. Ennek az a célja, hogy ne hagyományos olcsó bombákat használjon Izrael hanem próbálja ki az USA preciziós bombáit. Ezért a széplelkek elvárják, hogy ne atom, srapnel, tűzbombákat, lángszórókat használjon mint tette az USA háborúiban hanem küldjön kaját, vizet, áramot, gyógyszert a gazai patkányoknak. Szudánban többen halnak éheznek azzal nem törödik senki.
Aki fizet , az húzatja a muzsikát.
Szudán ? Az senkit sem érdekel.
Nem zsidók. Csak ni99erek …
Professzoros stílusban hordasz össze hetet-havat.
Mindenkinek jobb lenne, ha csak – a szakértelmed előtt földig görnyedő – Igor Mortis nick-nevű bunkót okosítánád.
Biztosan tévedek … :))
Közben Netanyahu egyre többet gondol Ceausescu sorsának beteljesedésére, és már csak Orbánban reménykedik, mint Orbán Trumpban…
Erre szokták mondani, ha a zsidó hülye akkor nagyon hülye. Ez esetben szerintem aljasak és Izrael ellenesek akik most tüntetnek. Miért nem a hadseregben védik és kutatják a túszokat. Az utcán biztosan nem fognak egyet sem kiszabadítani.
Netanjahu szerintem egyszerűen fordítva ül a lovon. Azon kellene gondolkoznia és dolgoznia, hogy Izrael végleg el tudja hagyni Gázát. Ehelyett azon mesterkedik, hogyan tud az IDF Gázában maradni, most éppen a Philadelphi-folyosó ürügyén. Ha pedig az IDF Gázában marad, akkor folyamatosan kockára teszik az izraeli kiskatonák életét — látván ezt, az izraeli tábornokok szerintem ez ellen tiltakoznak. Ráadásul ekkor Izrael nyakán marad Gáza élelmiszerrel, vízzel, gyógyszerrel, árammal stb. való ellátása is, mégpedig hosszú távon is. Ez pedig elég zsákutcás történet, tele propaganda-lehetőséggel a terroristák számára.
Ehelyett rövidtávon azon kellene dolgozni, hogy az összes túszt hazahozzák, hosszútávon pedig a Gázát valamilyen nem-Hamasz kézre adják. Legyen az egyedül Egyiptom, az arab államok valamely koalíciója – ha pedig az USA is be akar mászni a gázai gödörbe, hát rajta. (amúgy már azt nem értem, hogy '78-79-be a Camp David-i megállapodások keretében Izrael miért nem passzolta vissza Gázát Egyiptomnak)
Szóval szerintem Netanjahu egyszerűen rossz célfüggvénnyel dolgozik – ahhoz viszont túl jó politikus, hogy a rossz célkitűzéshez ne találjon menet közben érveket.
Amúgy Caroline Glick legalább korrektül elismeri, hogy a Philadelphi-folyosó megtartását Netanjahu fűzte hozzá a korábbi egyezmény feltételeihez. De ezzel túl magas labdát adott Szinvárnak, aki természetesen le is ütötte eme labdát.
(a meghirdetett szakszervezeti általános sztrájkot viszont egyáltalán nem értem, az teljesen kontraproduktív minden szempontból nézve)
Láthatóan nem vagy elég tájékozott Gazát illetően. Izrael csak akkor hagyhatja el Gazát, ha a hamasz és társai nem lehetnek tényezők a folytatásban. Netanyahu pont ezt a célt tűzte ki. Gazát sokszor felajánlották Egyiptomnak (eredetileg is egyiptomi irányítás alatt állt), de nekik köszönik, de nem kell. Több okból sem: egyrészt nem kérnek a palesztinokból jó okkal, másrészt a ellátásuk nagy teher lenne, végül pedig jól jön nekik, hogy Izrael hátában egy állandó fenyegetés maradjon fenn. Mások kb. ugyanígy vannak, átadni pedig valamiféle arab koalíciónak, vagy ENSZ békefenntartóknak abszolút nem garantálná egy demilitarizált Gaza fenntartását (lásd pl. az UNRWA eddigi tevékenységét). Marad a hamasz katonai megsemmisítése, az övezet pacifikálása, majd egy kivonulás megfelelő garanciákkal. Ez Netanyahu elképzelése, és a realitás.
Szerintem eleve rossz a felállás. Miért különitik el Gazat a hamasztól, a heccbollahot Libanontól? A földrajzi terület a meghatározó.
Önellentmondásba keveredsz.
Ugyanis az "egy kivonulás megfelelő garanciákkal" a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki bevonul oda. A történelem ezt az alapigazságot számtalan alkalommal bizonyította/visszaigazolta. Az, hogy ki vonul be oda, az nekem tényleg édesmindegy. Az ENSZ-ben/ENSZ békefenntartókban én sem bízok ill. nem bíznék Izrael helyében — nem véletlen, hogy nem is említettem meg az ENSZ-t fentebb. Nemcsak az UNWRA miatt, hanem általánosan az ENSZ (ill. fiókszervezetei: WHO, UNICEF, stb) tevékenysége katasztrofálisan rossz. A nekem eszembejutott lehetőségeket mind elutasítod. Értem, hogy különböző okok miatt mindegyiket nehéz ügy megvalósítani. Viszont akkor az marad, hogy Izrael/IDF nem hagyja el Gázát, hanem ott marad – megszállóként, gyakorlatilag az idők végezetéig. És azt is mondod, hogy Netanjahunak is ez az elképzelése. Szíved joga ezt helyeselni. Szerintem viszont ez tévedés.
A Hamasz katonai megsemmisítésében viszont egyetértünk.
Ronen Bergman az Yneten mutatta be a „véres dokumentumot”, amely meghatározta a meggyilkolt hat túsz sorsát. Izrael májusban benyújtott egy túszalku-javaslatot, amely az elraboltak visszaküldéséhez és tűzszünethez vezetett volna, és meglepetésre a Hamasz egyetértett a feltételek nagy részével. Később azonban Izrael olyan változtatásokat jelentett be, amelyek megtorpedózták a megállapodás minden esélyét. Egy magas rangú izraeli tisztviselő mondta: „Ez a dokumentum hat ember vérét ontotta ki, a megölt túszokét.”
Netanjahu személyes hatalmának megtartása érdekében a jobb sorsra érdemes IDF-et belekényszeríti egy lehetetlen küldetésbe. Én megértem a fogva tartottak/fogságban elhunytak hozzátartozóinak fájdalmát és azok dühét is, akik ezt átlátják.
Netanjahu személyes hatalmának megtartása érdekében a jobb sorsra érdemes IDF-et belekényszeríti egy lehetetlen küldetésbe. Én megértem a fogva tartottak/fogságban elhunytak hozzátartozóinak fájdalmát és azok dühét is, akik ezt átlátják.
Megértem a túszok családtagjai fájdalmát.
Csak imádkozni tudok Netanjahuért és a kormányért, hogy ebben a helyzetben a lelkiismeretük az iszonyatos présben helyesen működjön. És Izrael társadalmáért is, hogy szembe tudjanak nézni az őket érő kihívással.
Szerintem Netanjahu jól látja a helyzetet, de mondom ezt úgy, hogy, egyetlen rokonom sem került még terroristák fogságába… Könnyű innen nekünk okosnak lenni, de mi lenne, ha a mi testvérünk, szüleink, stb. lennének a túszok?
Vagy ha a mi döntésünkön is múlna, hogy egy-két-három év múlva a Hamasz újjá tud alakulni? És ismét izraelieket gyilkolnak…