A demokrata elnökjelölt csak táplálta a zsidóellenes gyűlölet jelenlegi cunamiját azzal, hogy megismételte a Hamász és nyugati csatlósai által október 7. óta Izrael ellen terjesztett hazugságokat és vérvádakat. Vélemény.
Lauren Holtzblatt, a washingtoni konzervatív judaizmus egyik spirituális vezetője a hónap elején felháborodást keltett zsinagógájában, amikor kijelentette, hogy az amerikai zsidóknak Kamala Harrist kell választaniuk az Egyesült Államok elnökének, hogy megfeleljenek a „szent szövegeknek”. Szerinte “azért kell megválasztanunk Kamala Harris alelnököt, mert zsidóként a szent szövegeink azt mondják, hogy olyan világot kell építenünk, ahol etetjük az éhezőket, ahol gondoskodunk a betegekről, ahol szeretjük az idegent, ahol vigyázunk és ápoljuk ezt a bolygót. Ezek az ő értékei. Ez az, amit a politikája meg akar valósítani.”
Az Adas Israel zsinagóga tagjai dühösen reagáltak. Azt mondani, hogy egy bizonyos módon szavazzanak, „őszintén szólva sértő” – mondta a zsinagóga egyik tagja.
És mindezt a „szent szövegekhez” kötni – mondták mások – „a legjobb esetben is leegyszerűsítő”, és „számtalan más példával könnyen cáfolható”.
Mindez igaz, és kétségtelenül tükrözi Holtzblatt hitvallásának színvonalát. De vannak más kérdések is.
A hónap elején a „Nem Elkötelezettek” mozgalom – a Demokrata Párt legszélsőségesebb Izrael-ellenes és Hamász-párti frakciója – képviselőinek nyilatkozva Harris állítólag azt mondta, hogy „nyitott” az Izrael elleni fegyverembargóra. Mindezt aközben, hogy a zsidó állam hét fronton harcol az életéért a népirtó Irán és kitartottjai ellen.
Harris a zsidóellenes gyűlölet jelenlegi cunamiját táplálta azzal, hogy megismételte az Izrael elleni hazugságokat és vérvádakat, amelyeket a Hamász és nyugati csatlósai terjesztettek az elmúlt 10 hónapban. Figyelmen kívül hagyva a bőséges gázai élelmiszerkészleteket és azt, hogy a segélyeket a Hamász ellopta, hamisan vádolta Izraelt azzal, hogy éhezést okozott, azt állítva, hogy a gázai családok „leveleket és állati takarmányt esznek”, és a gyerekek „alultápláltságban és kiszáradásban haldokolnak”.
A Michigan állambeli Dearborn muszlim szavazóinak szavazataiért udvarolva találkozott a város radikális polgármesterével, Abdullah Hammouddal, aki az október 7-i terrort és mészárlást követő napon így tweetelt:
„Izrael évtizedek óta tartó illegális katonai megszállása és Gáza bebörtönzése lehetetlenné teszi a békét és elkerülhetetlenné a tragikus erőszakot”.
Ennél is aggasztóbb Harris nyilvánvaló toleranciája az iráni rezsimmel szemben. 2020 januárjában segített keresztülvinni a képviselőházon a No War Against Iran Act (Nincs háború Irán ellen) törvényt, amely megakadályozza, hogy bármilyen pénzt felhasználjanak az Irán elleni engedély nélküli katonai akcióra. Emellett szoros kapcsolatot ápol az Országos Iráni-Amerikai Tanács (NIAC) tagjaival, amely állítólag együttműködik Teheránnal.
Ami még rosszabb, hogy kongresszusi vizsgálat indult a Harris nemzetbiztonsági tanácsadója, Philip Gordon és Ariane Tabatabai, a Pentagon munkatársa közötti kapcsolatok miatt.
Utóbbi a jelentések szerint iráni befolyásoló ügynök (Agent of influence), aki az iráni rezsim érdekeit támogató szakértői hálózathoz kötődik a Beltwayen.
Tabatabai 2021-ben épült az Obama-kormányzatba Robert Malley segítségével. Mind az Obama-, mind a Biden-kormányzat alatt ő volt az Iránnal kapcsolatos ügyek irányítója, amíg tavaly szabadságra nem küldték, miután felfüggesztették a biztonsági engedélyét.
Gordon Tabatabai mellett társszerzője volt legalább három olyan véleménycikknek, amelyekben a törvényhozók szerint „szemérmetlenül az iráni rezsim perspektíváját és érdekeit támogatták”, azt állítva, hogy az Irán elleni szankciók „katasztrófát” okoznának, és Teheránt „támadásra” késztetnék.
Az e heti demokrata konvenció körül mutatkozó antiszemitizmus ellen – mind az utcán megjelenő Hamász-párti tömegek, mind a zsidó csoportokra gyakorolt nyomás ellen, amelyek arra kényszerültek, hogy titkos helyszíneken tartsák összejöveteleiket Washingtonban –
Harris egy szót sem szólt.
Ez aligha meglepő. Az október 7-e után Amerikában kirobbanó antiszemitizmusra az volt a válasza, hogy bejelentette: „A Hamász terrortámadás és a gázai humanitárius válság következtében a palesztinellenes, arabellenes és iszlamofób incidensek megugrottak szerte Amerikában”.
Ahogy a Hamász-párti, hevesen anticionista diákok pusztítást végeztek az egyetemeken, Harris megjegyezte: „Pontosan azt mutatják, hogy milyen emberi érzelmeknek kellene megjelenniük, válaszként Gázára.
Nem akarom nagyon támogatni az álláspontjukat. De megértem a mögöttük lévő érzelmeket”.
Most Harris kinevezte korábbi tanácsadóját, Nasrina Bargzie-t, hogy „vezesse a muszlim és arab szavazók elérését”. Bargzie régóta Izrael-ellenes aktivista a Diákok a Palesztinai Igazságosságért Egyesületnél. Segített szítani az antiszemitizmust az egyetemeken, és még az ENSZ-ben is érvelt a zsidó diákok jogai ellen, „szervezett jogi zaklatással” vádolva őket, amiért a törvényt felhasználva követelik az egyetemektől a védelmüket.
Harris a zsidó közösséggel való „kapcsolattartásra” kiválasztott Ilan Goldenberg nem kevésbé aggasztó válaszás. Goldenberg állt az élére annak a rágalmazó és igazságtalan törekvésnek, hogy levadásszák és szankcionálják azokat az izraelieket, akikről a Biden-Harris-kormányzat úgy döntött, hogy „jobboldali őrültek”, és ezért páriaként kell kezelni őket, annak ellenére, hogy nem sértették meg a törvényt.
A kormányzat nem hajlandó az izraelieket gyilkoló palesztinokkal szemben ugyan ezt megtenni.
Az Obama-kormányzat tagjaként Goldenberg a 2015-ös iráni megállapodás hangos támogatója volt, amely rövid késleltetés után legitimálta volna az iráni atomfegyvereket. Ellenezte, hogy a Trump-kormányzat elismerje Jeruzsálemet Izrael fővárosaként és az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését; ellenezte, hogy elismerjék Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett; és ellenezte a Taylor Force Actet, amely a Palesztin Hatóságnak nyújtott támogatásokat leállította.
Az amerikai zsidók tehát joggal szkeptikusak Harris Izraelről és a zsidó népről alkotott nézeteivel kapcsolatban.
Tragikus módon azonban Holtzblatt túl sok amerikai zsidó nevében beszélt, akik úgy gondolják, hogy a „társadalmi igazságosság” programja megtestesíti a tikkun olam, vagyis a „világ megjavításának” zsidó koncepcióját.
Holtzblatt nem tévedett abban, hogy az együttérzés és a természeti világ iránti tisztelet zsidó értékek. De ezek olyan értékek is, amelyeket más vallások is nagyra tartanak.
A zsidó értékeket valójában elutasító „interszekcionális” társadalmi igazságossági program Izrael és a zsidó nép elleni fegyverré vált.
A zsidó értékek alapvetően az erkölcsi felelősségen alapulnak. Ezzel szemben a társadalmi igazságosság agendája teljesen eltekint az erkölcsi felelősségtől a faji és nemi alapon álló „áldozati” osztályok esetében. Ezeket az embereket nem tekintik felelősnek tetteikért, amelyek rossz hatásai helyett az állítólagos „elnyomóikat” – nevezetesen a fehéreket, a férfiakat és a zsidókat – hibáztatják.
Az erkölcsi választás határozza meg az emberi mivoltját. A társadalmi igazságosságra törekvő program ezzel szemben a neheztelés és a sérelem kultúráját képviseli, amely a szegényeket tartósan szegénységben és hátrányos helyzetben tartja, elősegíti a megosztottságot és a gyűlöletet, ami összeegyeztethetetlen a zsidó értékekkel és identitással.
Harris, hogy ezt leplezze, cinikus módon olyan Izrael-ellenes zsidókat toboroz a csapatába, mint Goldenberg. Emellett beveti azt is, akit feltehetően a legnagyobb megtévesztő fegyverének tart:
a férjét, Doug Emhoffot.
A kongresszuson tartott beszédében Emhoff kijátszotta a zsidó kártyát. Elmondta, hogy Harris segít neki mélyebben kötődni a zsidó hitéhez; elkíséri őt a zsinagógába a nagy ünnepek alatt; és „olyan szegyet” készített pészahra, ami „visszarepít a nagymamám brooklyni lakásába”.
Ennek az a célja, hogy meggyőzze azokat, akik szerint a zsidó identitás a szegyről, a brooklyni nagyi emlékeiről és az évi kétszeri zsinagógalátogatásról szól, hogy Harris a zsidó nép érdekeit tartja szem előtt.
Valójában Emhoff főszerepet játszik egy olyan csalárd cirkuszban, amelyet egy kegyetlenül Izrael- és zsidóellenes napirend tisztára mosására használnak. Vannak szent szövegek, amelyek ezt is megmagyarázzák.
Melanie Phillips brit újságíró, műsorvezető és író, a jns.org állandó szerzője. Jelenleg a The Times of London rovatvezetője, személyes és politikai memoárja, Guardian Angel (Őrangyal) címmel a Bombardier kiadónál jelent meg, amely 2018-ban első regényét, a The Legacy-t is megjelentette.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.