A zsidó történelem egyik legnagyobb talánya egy olyan kérdés, melyre eddig nem született igazán jó válasz. Arról van szó, hogy van a héber naptárban 165 olyan év, melynek mibenlétéről fogalmunk sincs. Egy fontos dátumot, jelesül az első jeruzsálemi Szentély lerombolásának időpontját tekintve nem kevesebb, mint 165 év eltérést mond a rabbinikus irodalom és az általánosan elfogadott tudományos világ.
Ahhoz, hogy a problémát megértsük, érdemes megérteni minek alapján történik a zsidó naptári évek számítása:
A zsidó naptár szerint jelenleg éppen az 5784-es esztendőt tapossuk, hiszen a zsidó naptár az éveket a világ, azon belül is az ember teremtésétől számolja, ezt közismert nevén anno mundi-nak hívjuk. Erre az évszámra egy korai, még a Misna idejéből származó munka, a Széder Olám Rábá című mű jutott. E mű, melynek szerzője feltehetően az i.sz. második században élt misnai rabbi, Joszi ben Chalafta, tulajdonképpen a bibliai évek, a bibliai szereplők élethossza és rabbinikus, midrási források alapján egészen precízen kiszámolja ki mikor élt, az egyes bibliai események mikor történtek. Teszi ezt az első ember, Ádám, teremtésétől az i.sz. utáni második században történt Bár Kochba féle forradalomig. Joszi ben Cháláftá rabbinak nincs nehéz dolga a bibliai résszel, hiszen ott szinte explicit módon minden le van jegyezve. Ki hány évet élt, melyik király uralkodásának hányadik évében történt ez vagy az. Így tehát, mivel a Biblia története tulajdonképpen a teremtéstől az első Szentély pusztulásáig nyúlik (és egy kicsit tovább, hiszen az utolsó próféták még megélték a második Szentély építését), ez a korszak megfelelően le van dokumentálva. Egy két „apró részlet”, mint például a Salamon király halála után kettészakadt zsidó királyság körül a déli királyság történetéből hiányzik néhány részlet, de erről majd később.
A Széder Olám Rábá című munka szerint, ahogy ezt később a Talmud is tényként közli szintén bibliai források alapján, az első és a második jeruzsálemi Szentély lerombolása közt 490 év telik el (az első Szentély lerombolása utáni babilóniai fogság 70 évig tartott, ezután épült a második Szentély, mely 420 évig állt). Történészek szerint azonban az első Szentélyt i.e. 586-ban rombolták le. Márpedig ha ehhez a dátumhoz hozzávesszük a második Szentély pusztulásának i.sz. 70-re tett dátumát 655 évet kapunk (azért nem 656-ot, mert 0. év természetesen nem volt még a Gergely naptár szerint sem). Így körülbelül 165 év eltérés van a rabbinikus és a „hivatalos történészi” álláspont közt.
Itt érdemes egy pillanatra megemlíteni, milyen „hivatalos történelmi” álláspontról is beszélünk. A történelmi időmeghatározás főként a babilóniai iratokat veszi figyelembe. Azok is, csakúgy, mint a Biblia, megemlítik, hogy az első jeruzsálemi Szentélyt Nebuchadnezár rombolta le, azonban az ő uralkodásának dátuma alapján és a babilóniai feljegyzések szerint, legalábbis ahogyan azokat Donald Wiseman (1918-2010) angol történész, az asszírok történelmének professzora tálalja, az ostrom i.sz. 597-ben történt (anno mundi , méghozzá Ádár hónap 2. napján. (Ádár hónap mind a babilóniai, mind a héber naptárban megtalálható és abban az évben ez a ma használatos polgári naptár márciusának 16. napjára esett volna, ha lett volna akkor polgári naptár).
Ezt az álláspontot képviseli Edwin R. Thiele (1895 – 1986) amerikai történész. Kollégája William Foxwell Albright (1891 –1971) mindezt tizenegy évvel korábbra, i.e. 586-ra teszi, de ez nem jelentős eltérés.
Ám térjünk vissza egy pillanatra a biblia eseményeinek krónikájához, azoknak is a legelejéhez.
Mózes első könyve pontos részletességgel leírja ki hány évet élt és talán még ennél is fontosabb, leírja, hogy ki hány éves volt, mikor utódot nemzett, azaz utat adott a következő generációnak. Így tulajdonképpen kis odafigyeléssel bárki kiszámolhatja, hogy az egyiptomi kivonulás a teremtés utáni 2448-ban történt. Ez egyébként általánosan elfogadott álláspont a rabbinikus világban.
A biblia prófétai könyveiből az derül ki, hogy az egyiptomi kivonulás és az első Szentély építésének kezdete közt 480 év telt el (ebből 40 év a mózesi sivatagi vándorlás, ezt követően jön a Bírák korának nevezett időszak, majd Saul és Dávid királysága, míg végül Salamon felépíti a Szentélyt). Tehát az első Szentély építésének éve anno mundi 2928.
Szerencsére a Biblia végig követi az első Szentély alatt uralkodott királyok életútját, élethosszát. A Szentély Salamon uralkodása alatt épült és Cidkijáhu uralkodása alatt rombolták le, amivel lényegében kezdődött a babilóniai száműzetés. A két király uralkodása közt, a Biblia szerint összesen 433 év telt el. Azonban ezt a számot némileg módosítani kell, ugyanis a Biblia a királyok éveit nem (héber) naptár szerinti években számolja feltétlenül, hanem uralkodási években. A számolási rendszerben poedig az volt megszokott, hogy amennyiben például egy király Ádár hónapban került trónra, úgy ez a csonka év is teljes évnek számít. Akkor is, ha ez az első, csonka év, összesen például egy hónap.
Így tehát, mivel 19 király uralkodott ez alatt az időszak alatt, így a 433 évből le kell vonni 19-et, marad 414 év. Ebből még le kell vonni 4 évet, hiszen Salamon uralkodásának negyedik évében épült a Szentély, így marad 410 év (eddig állt az első Szentély, egyébként ezt a számot közli velünk a Talmud is), tehát lerombolásának dátuma anno mundi 3338.
A helyzet ezután kissé bonyolódik, hiszen a Biblia korszaka lezárul és nincs elfogadott, minden részletre kiterjedő dokumentum, mindent egyesével kell összerakni, mint valami puzzle-t.
A második Szentélyt Ezra és Nechemia próféták építették a perzsa király Dárjáves (Dáriusz) uralkodásának második évében. Ezt a dátumot Zecharia próféta az első Szentély pusztulása utáni 70. évre datálja. Ennek megfelelően tehát az építés a héber naptár szerinti 3408-ban kezdődött és Ezra könyvének tanúsága szerint négy évig tartott, tehát 3412-ben fejeződött be. Innentől kezdve azonban alig van pontos dátumunk. Azt tudjuk például, hogy az Ezra próféta által „intézett” legnagyobb „alija hullám” (zsidók visszatérése Babilóniából a Szentföldre) a babilóniai Artachsászta (Artaxerxész) király uralkodásának hetedik évében történt, de Artachsászta király a Széder Olám Rábá című könyv magával Dárjavessel azonosítja (a két király egy és ugyan az). Innentől kezdve Darjavesről többet csak egyszer olvasunk Nechemia könyvének 12. fejezetében, mely a király uralkodásának 32. évében játszódik.
Persze azért még akadnak dátumok a Biblia könyveiben, amelyekkel érdemes foglalkozni, így például Dániel próféta látomása, mely Kores (Xerxész) király uralkodásának harmadik évében volt, ebben a látomásban Dániel próféta azt vízionálja, hogy Kores után még három király fog uralkodni, ezután átrendeződnek majd a viszonyok:
”Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában. Majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságot fog szerezni, és amikor gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat a görög birodalom ellen.”
A negyedik király, a Széder Olám Rábá szerint az a Nagy Sándor, aki később majd a Szentföldre is ellátogat és sorsfordító események beindítója lesz. A Széder Olám Rábá azt is tudni véli, hogy Nagy Sándor uralkodásának kezdete 3442-re esik. Ezután a Széder Olám Rábá gyakorlatilag listába foglalja a fontosabb korszakokat. Az második Szentély fennállása alatt még 34 évig a perzsák uralkodtak, 180 évig a görögök, 103 évig tartott a hanukai lázadással kezdődött Chasmoneusok királysága és 103 évig Heródes és leszármazottjainak uralma. A második Szentély tehát 420 évig állt, egyébként a Talmud is ezt véli, majd annak lerombolását követően 52 évvel történt a híres Bár Kochba féle felkelés, ezzel zárul a Széder Olám Rábá.
Egy másik, korhű rabbinikus irat, a Megilát Antiochusz, melynek keletkezése az i.sz. második századra tehető, szerzőjével kapcsolatban azonban nincs egyetértés a rabbik közt, is megerősíti azt a számítást, miszerint második Szentély építése a világ teremtése utáni 3408-ban kezdődött.
Számos teória született arra, hogy mivel magyarázható a „történelmi” és rabbinikus számítás közti diszkrepancia, és nem meglepő módon, majd mindegyik a rabbinikus számítást kritizálja. Jelentős rabbik azonban ragaszkodnak a Talmud és a Széder Olám Rábá féle számításhoz, talán egyedüliként az elismert rabbik közül a híres olasz tudós, Azaria dei Rossi (1511-1578), a Meor Éjnájim című híres munka szerzője jelzi, hogy a rabbinikus számítás elképzelhető, hogy nem precíz a második Szentély pusztulását megelőzően, azonban véleménye kisebbségben maradt a rabbinikus társadalomban.
Ez a cikk eredetileg a Lekvár és Jam blog oldalán jelent meg először.