A Hamász fogságából a múlt hónapban kiszabadult Andrey Kozlov beszélt a fogságban szerzett tapasztalatairól, a Hamász által elszenvedett brutális bántalmazásokról és a megmentésének pillanatáról.
A Ynet izraeli lapnak adott interjújában Kozlov elmondta:
„Körülbelül hét perc utazás kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy nem megmentettek, hanem elraboltak”
– emlékezett vissza.
„Hét teljes percig utaztunk egy autóban, mire megértettem, hogy az autó nem Tel Aviv felé, hanem az ellenkező irányba, Gáza felé halad. Mielőtt megértettem volna, hogy a mögöttünk ülő szakállas férfi, akinél fegyver van, nem az izraeli különleges erők egyik tagja, aki azért jött, hogy megmentsen minket, hanem egy terrorista.”
Folytatta:
„Az első hónapokban mindig meg voltam kötözve – vagy kötelekkel, vagy lakattal ellátott vasláncokkal. Mind a kezemen, mind a lábamon.”
„A kezdeti napokban tényleg szörnyű volt. Csak két nap után vittek ki a mosdóba. Előtte egyszerűen csak adtak egy üres vizes palackot, és azt mondták, hogy megkötözött kézzel menjek.
Utána úgy vittek kis dolgomat végezni, mintha kutya lennék, kötéllel, mint egy pórázzal, és azt kiabálták: „Nu, nu, nu”.
Mondtam nekik: ‘Le kell húznom a nadrágomat, hogy kimehessek a mosdóba, és a kezem meg van kötve.’. Ez nem érdekelte őket. Rettenetes volt. Semmit sem tudtam csinálni. Gyakran ütelgeltek, rám térdeltek, bántalmaztak”.
A mentéséről Andrey így nyilatkozott:
„Abban a pillanatban, amikor felszálltam a helikopterre és katonák vettek körül, és láttam alattunk a gázai tájat, amint egyre távolabb és távolabb kerül, elkezdtem sírni, és egy pillanat múlva már végtelen öröm fogott el. Minden lehetséges érzelem csak úgy kitört belőlem”.
Jó lazán lehetett megkötözve, ha a vérkeringésnek köszönhetően nem kellett amputálni a kötözött végtagokat, hónapok megkötözött állapota után.
Remelem tata majd teged is igy kotozzenek meg az elfekvoben…..
Mondják: a remény hal meg utoljára…
Igen de te hamarabb….
Az élet része a halál. 80-on túl, bármelyik percben. Semmi gond ezzel. És, mint egy bölcs zsidó költő (Füst Milán) írja egyik versében: "…ama nagy parancsokat nem törtem meg, ha ingadoztam is…" – így nyugodt lelkiismerettel várom a percet.
Én már ötven felét is ajándéknak tekintek minden percét . Megéltem annyit mint más tíz életen át .
Az életút hosszának / rövidségének megítélésekor, óhatatlanul a mi Petőfink teljes életet átívelő 26 megélt éve jut eszembe, némi röstellkedéssel.
Ez a röstellkedés akkor is jelen van, ha apámra gondolok, aki érdemesebb lett volna nálam a hosszabb életre.
Ez azonban nem érdemre megy.
Pontosabban: ez SEM érdemre megy.
Ezt az embert Kozlovnak hìvják . Magyarra fordítva Kecskésnek . Ha ezek a palesztinai arabok tényleg kecskebaszok akkor nem lehetett könnyű élete bent .
Az egy dolog…. ott a pont.
A zoofilia elég nagy divat egyébként . Beszéltem egy ilyen nővel egyszer azt mondta , hogy a dobermann a legjobb , bársonyos teste van , jó az izomzata és megfelelő a magassága . Úgyhogy ha ilyen kutyával látsz egy magànyos oldalbordát akkor az legyen gyanús .
Ezért nem pattog az ensz meg az eu és más emberjogi gittegylet.