Az „istenkáromló” római szobrok miatt tört ki a balhé.
Egy amerikai állampolgárt az izraeli biztonsági erők őrizetbe vettek a jeruzsálemi Izrael Múzeumban, elkezdte összetörni az ókori római szobrokat, amelyek szerinte „sértik a Tórát”.
A rendőrség közölte, hogy a turista szándékosan rongálta meg a szobrokat, mivel azok „istenkáromlóak”.
Pénteken a gyanúsított letartóztatását hétfőig meghosszabbították.
A múzeum szerint a gyanúsított két ókori római szoborban okozott kárt, amelyek a I. u. 2. századból származnak, és a régészeti részleg állandó kiállításán voltak elhelyezve.
Az Izrael Múzeum közleményben ítélte el a „rendkívül aggasztó” incidenst, hozzátéve, hogy a szobrokat a múzeum műemlékvédelmi részlegének szakembereihez vitték.





Nem értem hogyan lehetséges, hogy ilyen felbecsülhetettlen alkotások, úgy vannak kiállítva hogy azok nincsenek megfelelő védelemmel ellátva, ilyen felelőtlenséget! Ezen nincs mit csodálkozni! az új woke amerikai kultúra exportja zajlik, ezt tanulták az iszlám radikálisóktól Afganisztánban, Irakban.
Minden szobor bálvány! Isten pedig tiltja a bálványimádást. Nincs szükség szobrokra, emberségre van szükség!
Tehát a kultúra menjen a levesbe!, csak egy szellemileg beteg embernek lehet ilyen véleménye.
Szobrok állÍtása nem kultúra! Amit Isten tilt, az számomra nem kultúra, mert minden emberi faragványnak politikai vagy vallási üzenete van, ezek készÍtői saját preferenciájukat kÍvánják megjelenÍteni közterületeken: modernkori aranyborjúk.
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Mózes 20:4)
„A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.” (Zsoltárok 115: 3-8)
„Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával.
Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon.
Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak sem rosszat, sem jót tenni!” (Jeremiás könyve 10:3-5)
Ezeket a közterületeken felállÍtott madárijesztőket nevezed te kultúrának, legyenek azok akár mészkőből, vagy sziklakőből vagy bármi anyagból?