Köves Slomó az Indexen reagált Bánó Attila Magyar Nemzetben megjelent írására. Az EMIH vezető rabbijának írását változtatások nélkül közöljük.
„Igazságot; csak igazságot kövess, hogy élj és elfoglaljad az országot, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.” (5Mózes 16:20.)
Egyetértek azzal, hogy elérkezett az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének, de vitatom Bánó ítéletét. (Válasz Bánó Attila Eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének című, 2023. június 18-án megjelent írására.)
Mindenekelőtt rögzíteném, hogy elkötelezetten konzervatív világnézetű történészként és rabbiként írom e sorokat, nem a Bánó Attila által leegyszerűsítő módon számontartott, állítólag „folyvást antiszemitizmust és fasizmust emlegető” „hisztérikus kórus” tagjaként.
Ugyanakkor Bánó Attilának azt az igyekezetét, hogy a Horthy Miklós kormányzó szerepét kritikusan értékelőket en bloc a marxista-leninista diktatúrával asszociálja, és így akarva-akaratlanul diszkreditálja, nem tartom szerencsésnek az egykori vezető politikus tisztességes megítélését célzó vitában. A tárgyilagosság megköveteli a történelmi tényekkel való szembenézést, akkor is, ha azok adott esetben kényelmetlenek.
Horthy ugyanis, bár, ahogy mondani szokás, voltak zsidó barátai és valóban hozzájárult a budapesti zsidóság deportálásának leállításához (lásd még példának okáért Koszorús Ferenc történelmi szerepének megítélése), megkérdőjelezhetetlen erkölcsi és politikai felelősséggel tartozik a német megszállás előtti 24 év antiszemita közpolitikájáért és a német megszállás utáni tömeggyilkosság kivitelezésében aktív közigazgatás „munkásságának” passzív szemléléséért, a teljes vidéki zsidóság haláltáborba küldéséért.
Amint az az orosz, cárista, náci kollaboráns, emigráns kormány magyarországi megbízottjának, Von Lampénak a naplóját 2015-ben közreadó Kolontári Attila jóvoltából is megismerhető, Horthy a holokauszt előtt sem viszolygott az antiszemita kifejezésmódtól. A megbízott Horthyval folytatott beszélgetéseire hivatkozva egyebek mellett ezt idézi a kormányzótól: „Nem vagyok megrögzött antiszemita, de azt gondolom, hogy a világon az összes rossz a zsidóktól ered. Megértem, hogy vannak köztük rendes emberek, de mégis meggyőződésem, hogy minden rossz a zsidóktól származik”. Idézhetnénk Horthy és Hitler 1943 tavaszi levélváltását is melyben a kérdésben alulteljesítőnek minősülő kormányzó, a birodalmi kancellár antiszemitizmusát hiányoló kritikájára stréber tanuló módjára bizonygatja elkötelezett zsidóellenességét.
Szálasi Ferenc naplójából kiderül, hogy Horthy már az első találkozásukkor hangsúlyozta, „a zsidókérdést én vetettem fel legelőször 1920-ban, és nem is engedtem belőle”. Valóban, már 1920-ban megszületett a numerus clausus néven ismertté vált törvény, amely súlyosan korlátozta a zsidók lehetőségeit, hiszen meghatározta az egyes magyarországi kisebbségekhez tartozó egyetemi hallgatók maximális létszámát.
Bár a Bethlen-féle konszolidációt követően némi enyhülés következett be a zsidóság és a kormányzó elit viszonyában, nem utolsósorban a zsidó nagytőkéseknek a gazdaság talpra állításában vállalt nélkülözhetetlen szerepe miatt, az 1929-es gazdasági világválság nyomában járó nyomor számottevően fokozta a zsidókban bűnbakot találó szélsőjobboldal antiszemita gyűlöletét. A „zsidókérdés megoldását” ígérő Darányi Kálmán zsidóellenes intézkedései, és az utódja, Imrédy Béla által előkészített, majd Teleki Pál miniszterelnöksége alatt elfogadott második zsidótörvény tovább rontották a magyarországi zsidóság addig sem fényes helyzetét. E törvények egyértelmű támadást indítottak a polgári jogegyenlőség ellen, és drasztikusan szűkítették a zsidók életlehetőségeit. Ugyan Bánó nagyvonalúan megjegyzi, a „zsidótörvények miatt a zsidóság jogosan neheztel Horthy Miklósra”, mégis, az az állítása, hogy „Horthynak a zsidósághoz fűződő viszonya nem volt ellenséges, miként azt egyesek mániákusan ismételgetik”, a legkevesebb, hogy nehezen alátámasztható.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a horthy-rendszernek nevezett időszakban a jobboldal sajátos, faji alapú szociálpolitikai elképzeléseket megvalósítva, egyes történészek álláspontja szerint a zsidóság erősen túlbecsült vagyonát és üzleti lehetőségeit kívánta egyre fokozódó mértékben diszkrimináció útján mérsékelni, elragadni, majd a keresztény (valójában: nem-zsidó) népesség körében redisztributálni.
Az intézkedések ilyeténképpen a társadalom nagy részében felhalmozott szociális feszültségek felszámolását szolgálták, széles körű társadalmi támogatottság mellett.
Ahogyan Horthy a Telekinek címzett levelében írja: „Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen”. Ezek fényében nem meglepő, hogy a kormányzó nem csupán aláírta a kérdéses zsidótörvényeket, de még állásfoglalások formájában sem ítélte el az elfogadásukat.
Horthy zsidókkal kapcsolatos ellenszenve azonban már az 1920-as évek elejét megelőző időszakban is tetten érhető. Bodó Béla a The White Terror – Antisemitic and Political Violence in Hungary, 1919–1921 című, a Routledge kiadónál 2019-ben megjelent hiánypótló művében kimutatja, hogy a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei által 1919 augusztusában levezényelt terrorakciókat nem kis részben éppen a zsidókkal szemben folytatták, leginkább az ország azon területein (Somogy és Fejér vármegyében), ahol a proletárdiktatúra korábbi terrorja nem volt jelentősnek tekinthető. Horthy az önkényes kivégzések, kínzások, fosztogatások civil elkövetőinek és az őket felbujtó tiszteknek is amnesztiát adott.
Bár kétségtelen – ahogy ezt Bodó is megállapítja –, hogy Horthy több zsidó családdal is szívélyes kapcsolatot ápolt, azért később sem vált a zsidók jóakarójává.
Hitler németországi hatalomra jutását követően a magyarországi zsidóság életkörülményei minden korábbinál kilátástalanabbá váltak. Bárdossy László miniszterelnöksége idején Magyarország a németek oldalán belépett a világháborúba, és a parlament megszavazta a harmadik zsidótörvényt, amely már zsidónak minősítette azokat is, akiknek két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként látta meg a napvilágot. Rutinszerűvé vált a közigazgatás zsidókkal szembeni erélyes fellépése, a zsidó férfiakat „megbízhatatlannak” ítélve kegyetlen körülmények között végzett munkaszolgálatra kötelezték.
Bár a nácik által elpusztított európai sorstársaikkal ellentétben a magyar zsidók többségének élete 1944 tavaszáig viszonylagos fizikai biztonságban volt, a hazai zsidóság már 1941 és 1944 között is tízezrekben mérhető emberveszteséget szenvedett. Az államigazgatás a Szovjetunióval szemben megkezdett háborúval összhangban döntött arról, hogy a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat ukrajnai területre, Kamenyec-Podolszkij környékére deportálják, ahogy Szakály Sándor „némi” érzéketlenségtől vezérelve 2014-ben fogalmaz „idegenrendészeti eljárás” elszenvedőivé váltak. A kitelepítetteket, a helyi zsidósággal együtt az SS alakulatai legéppuskázták.
A tömeggyilkosságnak összesen mintegy 23 600 áldozata volt. Nehéz elképzelni, hogy mindez Horthy legalább hallgatólagos beleegyezése nélkül történhetett volna meg.
A német megszállást követően, 1944-ben Magyarországon is megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése, áprilisban a magyar közigazgatás támogatásával megkezdődtek a deportálások. Alig több mint egy hónap alatt a zsidó lakosság egészét gettókba és táborokba kényszerítették, majd mintegy 430 ezer embert hurcoltak koncentrációs táborokba. 1941 és 1945 között az ország zsidóságának közel kétharmadát elpusztították. Több mint félmillió magyar állampolgár vált áldozatává a munkaszolgálatnak, a deportálásoknak és a haláltáborok poklának.
Meggyőződésem szerint megalapozott állítás, hogy a kormányzó nem volt a magyar zsidóság deportálásának feltétlen híve (erről is tanúskodik 1943 tavaszi, első válaszlevele Hitlernek), sőt, bár meglehetősen tétován és későn, igyekezett is megakadályozni a legnagyobb pusztítást. Előbb a saját elnöklete alatt összehívott 1944. június 26-i koronatanácson, majd ténylegesen július 6-án leállította a budapesti zsidóság deportálását. Az én családom is ennek köszönheti életben maradását.
Azt, hogy az akkor 76 éves Horthy milyen dilemmákkal kellett szembenézzen, személyesen kiszolgáltatott helyzete mennyire befolyásolta döntéseit, aligha fogjuk megtudni.
Ugyanakkor az is biztos, hogy nehezen képzelhető ennek a mégoly összetett történelmi személyiségnek a „tisztességes megítélése” anélkül, hogy feledésbe merülne a náci megszállókkal való kollaborációja és így a közreműködés 430 ezer magyar állampolgár halálba küldésében.
Egyetértek azzal, hogy régóta itt az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének. Azzal azonban nem, hogy ez a kormányzó felmentését jelentse.
Bánó Attila előre szólt, hogy a folyvást antiszemitizmust és fasizmust emlegető hisztérikus marxista kórus meg fog jelenni. Igaza lett. Előbújt a leninista woke libsi, hogy belerúgjon a konzervatív nemzeti oldal hőseibe. Soros zsidói csatarendbe álltak a magyarság ellen, de mögöttünk Orbán Viktor kormányzó úr kétharmada áll és a béketábor is velünk van.
Legalább tedd hozzá, hogy írónia, mert így eléggé gáz a hozzászólásod.
Attól függ ki mondja. Vannak akiknél ez nem irónia hanem teljesen komolyan dobálóznak ezekkel a frázisokkal.
Horthy… A téma tárgyalása száztizenötödször (és biztosan nem utóljára) prolongálva. Itt alább csak a saját véleményem következik.
Horthy nem volt antiszemitább, mint annak az időszaknak az átlagos jobboldali fő iránya. Ami nem kevés, és a saját véleményének idézéséből, ami szerint a világ minden bajának okai a zsidók, ez világosan kitűnik. Ez a rosszindulatú toposz az évszázadok során megsemmisítően kártékonynak mutatkozott. Horthy tehát legbelül antiszemita volt a javából, de ebben csak követte a fő eluralkodott nézetet. Az okokat most hagyjuk, könyvet lehetne írni erről és írtak is, százával – ezrével…
De a lényeg a megítélésnél nem ez! A lényeg a következmények és Horthy szerepe ezekben.
A következmények ismertek. Ami a magyar zsidóság sorsát illeti 1919-1944 között: fehér terror, jóváhagyott, szabadon működő antiszemita mozgalmak, Numerus Clausus, 1. zsidótörvény életbe lképése és a 2. zsdótörvény megfogalmazása még a háború kitörése előtt, Kamenyeck-Podolszk, további zsidótörvények-rendeletek, végül a német megszállás után a gettósítás és a magyar holokauszt kivitelezése az akkori magyar hatóságok által. Horthy szerepe mindebben a megszállásig vitathatatlan, miután kormányzóként az ő jóváhagyása nélkül Magyarországon nemigen történhetett semmi.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindennek dacára békeidőben a magyar zsidóság számára az ország élhető volt, bár antiszemita környezetben (a többség részéről). Horthy motívumait a náci szövetség fenntartásában lehet keresni elsősorban, amit a revanzsista alapgondolat motivált.
A náci érdekszövetség végül nem csak hibásnak, de megsemmisítőnek is bizonyult, és nem csak a magyar zsidóság számára – ez is a megítélés egyik szempontja kell, hogy legyen.
Horthynak a magyar holokausztban fennálló felelőssége megítélését illetően tulajdonképpen a legfontosabb kérdés, hogy tudott-e Horthy arról, milyen sorsot szántak a nácik zsidóság számára.
Ez is sokszor tárgyalásra került már, és a válasz elég egyértelmű. Nem volt titok a nácik jogfosztó törvénykezése (nürnbergi törvények), ami faji alapon megfosztotta a német zsidóságot az állampolgárságtól és ezer tiltó törvénnyel ellehetetlenítette az életüket. Nem volt titok később a gettósítás az elfoglalt országokban, majd a tömeges deportálások, a halálos fenyegetés zsidók rejtegetéséért, majd az örökre eltünt milliók, sem Sztójai magyar németországi nagykövet értesítése Horthynak arról, hogy a zsidókra halál vár koncentrációs táborokban. A táborok léte sem volt titok. Konkluzió: Horthy tudhatott a lényegről, ezer forrásból, de nem akart tudni róla – a kényelmes utat választva. Aztán tudomásul kellett vennie és a szövetségesek figyelmeztetései és a vesztett háború árnyékában választania kellett. Ezért menekülhetett meg a budapesti zsidóság nagy része. Kb. ennyi…
En Horthy tortenelmi szerepet abbol az aspektusbol is vizsgalnam, hogy milyen valtozas tortent a magyar allam es a zsidok viszonyaban. A kiegyezestol a Horthy rendszerig a hivatalos MO tamogatta a zsidok egyenjogusagat, sot asszimilaciojat. Ennek eredmenyekeppen a MO-i zsidok helyzete gyokeresen megvaltozott, es fontos szerepet vallaltak az orszag polgarosodasaban, Europahoz valo felzarkozasaban. Ebben az idoszakban Budapest volt a vilag leggyorsabban fejlodo varosa, megelozve a legendas Chicagot is, nem csekely mertekben a zsidok szerepvallalasanak koszonhetoen. Ezt valtoztatta meg 180 fokkal Horthy, mert a Trianon utani MO-on mar nem volt szuksege a zsidokra a magyar tobbseghez, igy a bunbak szerepet adta nekik. Nem elsosorban az antiszemitimusa vezerelte, hanem az aljas gyuloletpolitikaja.
Igazából egy ki nem mondott megegyezés működött.
A zsidó ne politizáljon , nekik ott van a gazdaság.
Ezt változtatta meg 180 fokkal a Tanácsköztársaság.
„Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindennek dacára békeidőben a magyar zsidóság számára az ország élhető volt” Pont úgy mint Németországban a 20-s években és a 30-s évek elejéig míg megjelent a náci mozgalom és Hitler. Itt viszont Horthy volt aki kicsit korábban kezdte a zsidók üldöztetését mint akár Hitler.
Termeszetes, hogy egy zsido kozeleti szemilyiseg, egy vezeto rabbi felemeli szavat Horthy szerecsenmosdatasa ellen. De sulyos hiba, ha a Horthy tortenelmi szerepevel kapcsolatos vita zsidok es magyar „hazafiak” kozott zajlik majd, hiszen az elso erv az lesz, hogy a zsidok elfogultak. Remelem (sot tudom), hogy vannak MO-on nem zsido torteneszek, akik objektiven es tudomanyos alapossaggal vizsgaltak Horthyt, es a Horthy rendszer Magyarorszagat. Varom, hogy ok szalljanak ringbe a szerecsenmosdatok ellen.
Ungváry Krisztián sokat publikált a témában. Sok forrást felkutatva, pro és kontra bemutatva, ahogy egy történésznek kell. A kontra miatt meg is kapta a magáét a „hazafiaktól”, elkönyvelték „balliberális” történésznek, nem kellett hogy zsidó legyen, elég az is hogy „Soros embere”.
Közben a kitüntetések és az állami pénzek a „hazafias” történészek privilégiuma lettek, mint Szakály Sándoré aki szerint a Kamenyec-Podolszki deportálás csak idegenrendészeti eljárás volt, meg Raffay Ernőé aki szerint ha hibáztak is valakik azok csak a „szabadkőművesek” lehettek, vagy Bánó Attiláé aki szerint ideje hőst faragni Horthyból.
Nincs már mit kutatni Horthyn, minden forrás elérhető, nem fog új adat felbukkanni. Innen már csak szándék kérdése, hogy hőst vagy démont akarnak faragni belőle, vagy az emberi összetettségében mutatják be, az erényeit és bűneit egyaránt számba véve.
Teljesen igazad van, en is, tobbek kozott, Ungvaryra celoztam. Nem a kutatas most a tema, hanem a jelenlegi rezsim tortenelemhamisitasaval valo vita. Termeszetes, hogy Ungvary Soros ugynok, ballib hazaarulo, de legalabb nem zsido :-)))
A jelenlegi rezsim történelemfelfogása egyértelmű, márványba is vésték. A magyarok voltak az ártatlan angyalok, a német sas tett minden rosszat.
A korpa közé keveredett Slomó meg csodálkozik, hogy ha nem igazodik ő is ehhez a felfogáshoz, akkor csípőből kaphat ő is egy „marxista”, „ballibsi”, „tudjukki” jelzőt.
En nem tulzottan kedvelem a chabadnyikokat ugy altalaban, es Slomot kulonosen nem a politikai szerepeert. Ennek is a zsidok isszak meg majd a levet, ha bunbakra lesz szukseg. Bar feluletesen, de atfutottam az irasat, es meglepoen korrektnek tartottam, attol feltem, hogy sokkal simulekonyabb lesz a hivatalos tortenelemszemlelethez..
Ezen én is igen elcsodálkoztam.
hát pesze, itt a kommentfalon vannak a mindenttudó bölcsek 😛
Csak nehogy megint jegyzőkönyveket írjanak …
Bocs , ez most magas labda volt … :))
Az utolsó mondatód értékelem.
Horthy megtette azt, amit se előtte, se utána magyar államfő nem: magyarok százezreit szolgáltatta ki idegen hatalomnak. Ez tény, amin semmilyen újraértékelés nem változtathat.
Sajnos ez a véleményed azoknak akik a zsidókat ki akarják mosdatni, abból a történelmi pozicióból, nem fogja meghatni, mert valamit mindég kell hazudni, hogy amit mondanak az igaz legyen!! Sajnos. csodálatos hazám, mára egy zsidó és egy libsi közösség hazugságai között örlődik és az ostoba lehülyített embereket nem is érdekli, hogy őkat gyilkosnak, vagy hősnek állítják be!! Mivel ez a terve azoknak aki tönkre akarják tenni hazánkat a dolog sajnos, nem áll nyerésre!!!!!
Minden hatalomra törő vagy hatalmába kapaszkodó elemi érdeke a kiművelt emberfők elüldözése és a lebutítás minden eszközzel – ugyanis a homályban tartott birka követi híven a kolomp szavát.
Manapság érzékeny vagy kényes téma Hothyról beszélni vagy írni. Idáig úgy látom senki se tudott vele kapcsolatbab elfogulatlan és objektív lenni. A Tanácsköztársaságról én még úgy tanultam annak idején a hetvenes években hogy a „Dicsőséges 133 nap” az első világháború utáni kautikus időben, sokan halásztak a zavarosban. Köztük sok szélső balos zsidó is akik közül többen vezető szerepet töltöttek be ebben a közel négy és félhónapban. Nekem nem a zsidóságukkal van a problémám, hanem a szélsőséges kommunista nézeteikkel nem tudok egyetérteni. A háború után a nagy szegénységben sokkal könnyebb volt az addig is ott lapuló antiszemitiztmus lángját fellobbantani. A forradalommal pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Ez nyilván a későbbiekben csúcsosodott ki és aminek a levét az egész magyar zsidóság megszenvedte. Nincs szándékomban Horthyt felmenteni mert az kétségtelen tény volt benne egy jó közepes adag antiszemitizmus, illetve egyértelmű számomra hogy felelősség terheli a deportálásokért (a vidékiekért). Lehet hogy furcsa lesz sokak számára de egyetlen ország se engedheti meg hogy egy szélsőséges kisebbség forradalmat csináljon a mai Izrael sem és még utána lehetőséget kapjanak hogy a közéletben újságokban egyetemeken terjesszék a nézeteiket. Nem győzöm hangsúlyozni hogy az ártatlan zsidó nagy többségnek kellett a következményeket elszenvedni.
Valószínűleg azt gondolod, a Lenin által vezetett bolsevik forradalom is az orosz zsidók műve volt. Sztálin csak véletlenül írtotta és üldözte őket.
Nyugodt lehetsz tisztába vagyok azzal alapjában véve miért csinálták az egészet de ebbe most inkább nem mennék bele. Egyébként pedig sokkal mélyebben belelátok a dolgokba mint te azt elképzeled.
Rögtön gondoltam, hogy te orákulum lehetsz.
Egyetlen dolgot nem akarsz megemlíteni, mert az a te állításodat alapjaiban rengetné meg, az ok és okozat közötti összefüggést!!! Gondolkozz el rajta, ha van vér a pucádban!!!
Ne szólj szám ne (ne írj kezem) és egyszerűen csak nem fáj fölöslegesen a fejem.
A cikk állításait szinte soronként lehetne cáfolni.
1941-ben Horthy a zsidók miatt lépett be a háborúba.
1943-ban Horthy a zsidók miatt nem léphetett ki a háborúból.
Ebben a háborúban magyarok százezrei haltak meg.
Ha úgy tetszik , a zsidók miatt.
Akkor ki is fizessen kárpótlást ?
És kinek ?
Igen , érdemes lett volna ellenállni a németeknek ?
Már 1941-ben ?
Akkor hamarabb szállnak meg bennünket !
A deportálások is hamarabb indulnak meg.
Nem marad egy zsidó sem az országban !
Egyetlen egy sem maradt volna , az biztos.
Egyszerűen nem maradt volna senki , aki
nyolcvan évvel később azon vitatkozna ,
hogy mit kellett volna tenni …
Tudod a gerinctelen hazugoknak, nem számít az, hogy te érveket sorolsz!! Lásd a 6 milliót, mindenki tudja hogy hazugság, mégis ragaszkodnak hozzá, bármilyen természetes, valós érvet hozol fel!!! Szóval ebben a helyzetben, nem az ész érv és a számok döntenek, hanem azok akik abban nagyon érdekeltek, hogy a hazugság győzzön!!!!
Az igazság végül mindig kiderül.
Mindig …
Csak egy kérdés, függetlenül attól, hogy ki miként ítéli meg Horthyt.
Ha annak idején kezdettől fogva ellenállt volna Hitler minden zsidóságot érintő kérésének, és nem kezd bele egy húzd meg – ereszd meg játékba, akkor mi lett volna az ellentmondást nem ismerő Hitler következő lépése.
Vajon csak legyintett-e volna, és csináljunk részéről amit akarunk.
Vagy esetleg ellentmondás esetén ugyanúgy már a VH elején megszállta volna Magyarországot, mint más környező országokat. Ez utóbbi esetben a következményeket el lehet képzelni.
Horthy mar akkor uldozte a zsidokat, amikor Hitler meg a sorpuccsot tervezgette. A numerus clausus idejen Nemetorszagban meg viragzott a demokracia. A nagyszuleim generaciojaban volt vagy 4 orvos, akik kozul egyet sem engedtek mar MO-on tanulni, Berlinben es Bolognaban jartak egyetemre. Tehat Horthynak nem volt szuksege sem a naci ideologiara, sem Hitlerre a zsidouldozeshez, legfeljebb kesobb alibinek. De akkor sem uszta volna meg Nurnberget, ha Sztalin, a sajat erdekeinek megfeleloen, nem koveteli, hogy engedjek szokni. Erdekes kerdes, hogy ha Horthyt felkotottek volna Nurnbergben, Orbanek akkor is megprobalnanak nemzeti host csinalni belole?
Nem a kérdésre válaszoltál.
Amúgy meg a Horthy időszak numerus claususa – amihez hasonló törvények többször több helyen születtek, többek között pont a 20-as években az USA-ban és Kanadában is – , és Hitler népirtó gyakorlata között volt némi különbség.
Tehat a MO-i zsidokat azzal tudod vigasztalni, hogy a 20-as evek zsidouldozese, majd a zsidotorvenyekkel valo teljes jogfosztasuk, a csendorseg altal vegrehajtott deportalasok (nem volt pelda egyetlen megszallt orszagban sem arra, hogy 3 honap alatt tobb, mint felmillio embert sikerult vagonokba rakodni), mindez joval kisebb bun, mint Hitler halalgepezete. Engem ugyan ez nem vigasztal, de azert a kerdes meg mindig jogos: ettol lenne Horthy nemzeti hos? Es akkor nem beszeltem a nem zsido aldozatokrol…
A konkret kerdesedre (ami szinten a szerecsenmosdatas indirekt resze) nincs valaszom, ezekre legfeljebb a torteneszek adhatnanak spekulativ valaszt. De egyre biztosan tudom a valaszt. Horthy nem azert allitotta le a deportalasokat Budapesten, mert rajott egy humanista roham, hanem azert, mert a szovetsegesek megfenyegettek, hogy birosag ele allitjak. Ezert olyan gusztustalanul cinikus ez a Horthyt mentegeto erv.
Nem tudok róla, hogy Horthyból a kormány nemzeti hőst akarna csinálni – az egy keveseknek szóló külön kategória.
Mellékesen a rekordgyorsaságú deportálásokat a német megszállást követően Eichmann szervezte, nem Horthy.
„A németek által kinevezett kormány és Horthy között azonban mind élesebb ellentétek kezdtek kialakulni a „zsidókérdés” megoldása körüli módszerek helyességéről. Annak ellenére, hogy a németek mindent megtettek Horthy elszigetelésére, egyre több jelentés érkezett hozzá a zsidókkal való bánásmód kegyetlenségéről.
Saját környezete nyomására Horthy mind nagyobb figyelemmel követte a „zsidókérdés” megoldását, és mindinkább hangoztatta a zsidókkal szembeni bánásmód miatti elégedetlenségét. Horthy felháborodását csak fokozta az a német propagandafilm, amit a magyarországi deportálásokról többek között Svájcban is bemutattak. A filmben a németek következetesen a magyar csendőrökre hárították a deportálások kegyetlen véghezvitelét, amit a svájci magyar követ jelentett is Budapestre. Horthy az elkövetők és a parancsnokaik felelősségre vonását követelte. Amikor a kegyetlenkedésekről szóló jelentések nem szűntek meg és az Auschwitz Protokoll is elérte a palotát, Horthy cselekvésre szánta el magát.”
Hogy ebben mennyi volt a lelkiismeret, mennyi volt az általad írt külső nyomás, azt sose fogjuk megtudni, mert az esetleges külső nyomásokról tárgyi bizonyítékok nem maradtak fenn.
„Mellékesen a rekordgyorsaságú deportálásokat a német megszállást követően Eichmann szervezte, nem Horthy.”
Hazugsag. Eichmann kizarolag a vasuti szallitas logisztikajat szervezte, nehany fos csapattal, a zsidok begyujteset a csendorseg szervezte es hajtotta vegre. Csak mellekesen jegyzem meg, hogy a lakossag es a municipalis hatosagok teljes kollaboraciojaval. Eichmann vallomasaban elmeselte, hogy sehol a vilagon nem talalkozott ennyire egyuttmukodo hatosaggal es lakossaggal. El sem tudta kepzelni, hogy ilyen rovid ido alatt tobb, mint felmillio zsidot bevagonirozhat.
Nem vilagos szamomra, hogy a szerecsenmosdato, de meg igy is eleg cinikus idezeted kitol, vagy mitol szarmazik.
Ember, én nem állítom, hogy Horthy egy ártatlan bárány volt, de a deportálások idején Magyarország német megszállás alatt állt – ez tény.
Az is tény, hogy ki voltak nevezve a német helytartók, Veesenmayer vezetése alatt, és az általuk újonnan kinevezett magyar politika, csendőrség azt csinálta amit ők parancsoltak.
És az is tény, hogy Horthynak ekkor már gyakorlatilag nulla szinten állt az önállósága, nem véletlen, hogy a kiugrási kísérletektől kezdve az összes egyéb tervén át minden ment a kukába. Vagy ha olyan marha jól együttműködött velük, miért rabolták el a fiát, és végül tartóztatták le őt magát is a németek – a kivégzést csak azért úszta meg, mert az őrizet vezetésével megbízott SS tiszt a kivégzés végrehajtása helyett inkább civilbe átöltözve menekülőre fogta a közeledő amerikai csapatok elől.
És végül, ha nem saját meggyőződésből cselekedett, hanem az általad emlegetett szövetségesi nyomásra, akkor az angolszászok miért akadályozták a zsidókat menteni szándékozó próbálkozásait: „1944. július 18-án Horthy kezdeményezésére a magyar kormány ajánlatot tett a még nem deportált zsidó származású magyarok (különösen a gyermekek) külföldre történő evakuálása érdekében (főként Palesztinába és Svédországba), valamint a nemzetközi segélyszervezeteket a koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldésére ösztönözte Svájc budapesti külképviseleténél. A kezdeményezés elbukott, mivel az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai okokból sokáig késlekedett a döntéssel és így a hadi helyzet változása miatt végül nem kerülhetett sor az akcióra. A Jad Vasem szerint azonban a kudarc ellenére a Horthy-ajánlat jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre” – és ha már a források érdekelnek: Hungary in the mirror of the western world 1938–1958, Chapter 5. The Holocaust in Hungary/Randolph Braham:The politics of genocide the holocaust in Hungary., Horthy offer. Shoah Resource Center. Jad Vasem.
Persze lehet, hogy a Jad Vasem is egy szerecsenmosdató Horthy fan club.
Amit idezel, hogy julius kozepen javaslatot tettek a maradek zsidok kimentesere, eso utan kopenyeg lett volna, mert addigra mar kozel felmillio zsidot deportaltak.
Nem vagyok a Horthy korszak szakertoje azon a szinten, hogy minden apro reszletet mikroszkop alatt vizsgalhassak. Az azonban biztos, hogy az o orszaglasa alatt, 1920-tol MO fokozatosan pokolla valt a zsidok szamara, es a folyamat csucsan, a deportalasok sikere is a magyar csendorseg dicsosege. Hogy ezert a borzalomert Horthy 90 vagy 95 szazalekban felelos, gyakorlatilag nem szamit. Teny, hogy a 20. szazadi, nem tul dicsoseges magyar tortenelem legsulyosabb katasztrofajahoz o vezette el az orszagot.
Ha valamit nem akarsz meghallani, az a te dolgod.
Ha a korabeli dokumentumok, és a háború utáni érvényes bírósági ítéletek ellenére azt gondolod, hogy a német megszállás után nem az idedelegált SS és Gestapo irányította a magyar csendőrséget és a deportálásokat, hanem a nulla önállósággal rendelkező Horthy, akkor élj nyugodtan ebben a hitben.
Zárásként egy holokausztkutató véleménye – aki nagy bánatodra nem éppen vádolható „orbánizmussal” -, és részemről a téma lezárva:
„Abban a legtöbb történész megegyezik, hogy minden jogfosztó intézkedés ellenére német megszállás nélkül nem deportálták volna a magyar zsidóságot.
A kisszámú zsidóságot nemzeti összefogással megmentő Dániát leszámítva az európai államokban nagyjából hasonló folyamatokat figyelhetünk meg a lakosság magatartásában. Igaz, regionális különbségek vannak: Kelet-Európában, Ukrajnában, a balti államokban gyakran előfordult, hogy a németek megjelenésével a helyi nemzsidók elkezdték kifosztani, megverni, sőt akár megölni a zsidókat. Nyugat-Európában inkább az volt a jellemzőbb, hogy a lakosság egy része igyekezett anyagi hasznot húzni a zsidókat sújtó diszkriminációból és megszerezni a gettósított vagy deportált emberek üzletét, házát, vagyonát.
Magyarország ebből a szempontból is inkább Nyugat-Európához tartozik, a gazdasági vonal dominált, zsidóellenes lakossági pogromról nem tudunk.
A Jad Vasem által Világ Igaza címmel elismert közel 900 magyar embermentő például több, mint a jóval nagyobb Olaszország hasonló adata, nem is szólva a hozzánk hasonló méretű Ausztriáról, Szlovákiáról és Csehországról.” Klacsmann Borbála – ELTE, CEU, Jad Vasem Intézet.
Hinni pedig azt hiszel, amit akarsz.
Tudod, ha egyszer, amit kétlek, bármikor is kiderülne az igazság, ami sajnos el kell mondani a zsidóknak egyenlőre nem az érdekük, akkor mindenki megismerné azt a természetet és viselkedést, ami a háború után, a nemzetközi történelem hazugságairól szólna!!! Talán, 100 év múlva, amikor már a jelenlegi mocsok hazudozók nem lesznek, és a világ politikailag is helyére kerül, akkor a valóság nyilvánossságra fog kerülni, mert semmit nem lehet örökre eltitkolni, legfőképpen az aljas hazugságokat!!!
Az USA-ban ( a demokrácia mintaállama , land of free , stb. ) egészen ez ötvenes évek végéig a nevesebb egyetemeken is korlátozták a felvehető zsidók számát. Ez tény …
A zsidótörvények , a holokauszt után , több mint egy évtizeddel is !
Az a rettenetes numerus clausus csak nyolc évig volt érvényben.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Numerus_clausus
Lehet, hogy ők szabadon tudtak dönteni, minden ráhatás nélkül és ez volt az egyszerű emberi döntésük??????
Erről még nem hallottam az érintettek véleményét.
Pedig érdekelne.
Engem is!!!!!!! Üdv!
Elolvasva az itt egymás után elhányt, mindenféle faji hovatartozások utáni véleményt, senki nem tudta megmondani a frankót!!! De egyetlen dolog, amiről senki nem beszélt, vagyis a lényegről, miért van az, hogy a mai napig van egy nép, a zsidók, akiket a világ mind a négy sarkában, a történelem során mindenki ki akar írtani!!! Miért??? Számomra ez egy elementáris kérdés, mert mindég amikor zsidókról van szó, azok csak a kiírtásukról szól!!!!! Miért nem hallok ilyet a csehekről, vagy a németekről, vagy bármelyik népről!! Számomra ez érthetetlen!!!! Lenne valaki aki ezt hazugság nélkül, tisztességesen elmagyarázná!! Köszönöm előre is!!!!
De mi is a legfurcsább ebben az egész történetben ? Természetesen az izraeli szál …
1948-ban megalakult Izrael Állam.
Rögtön elkezdtek vadászni a háborús bűnösökre. Akik gyakran álnéven , elrejtőzve éltek.
Az őket támogató , barátságos országokban , a helyi rendőrség védelme alatt , békésen.
Amerika déli részén , messze mindentől , ahol a felderítés nehéz , vagy inkább lehetetlen.
Portugália azért mégis közelebb volt , ezt a tényt ugye talán nem tagadja senki sem.
Erre ott él egy ekkora bűnös , a saját nevén , jól megközelíthető helyen , őrök nélkül …
Semmibe sem tartott volna elkapni , Izraelbe vinni , ott meg látványosan perbe fogni.
Itt Sztálint kárhoztatják , hogy futni hagyta.
Persze az USA-nak sem kellett. Az angoloknak sem kellett. A franciáknak sem kellet.
Megtárgyalták , elfogadták , tartották magukat a megegyezéshez , ezt lehet mondani.
De Izrael Állam vezetői , a mindenféle szervezetek miért hagyták békében meghalni ?
Erről lehet valamit tudni ?
Vagy talán mégsem volt akkora háborús bűnös , mint ahogy most itt egyesek állítják ?
Emlékeztetőül :
1957. március 15.-én Tel-Avivban lelőtték Kasztner Rezsőt.
Sokkal , de sokkal kevesebbért. Vagy teljesen ártatlanul …