Brutális gazdasági öngyilkossággal érne fel Európa számára a Kínához fűződő kötelékek elvágása, pláne miután az utóbbi évek során különböző okokból jelentősen bezuhant a kontinens versenyképessége – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden a kínai Tiencsinben.
A minisztérium közleménye szerint a tárcavezető a Világgazdasági Fórum, az úgynevezett nyári Davos egyik panelbeszélgetésén vett részt, közölte, „a konnektivitás jó, a világ ismételt blokkosodása rossz”, és rámutatott, hogy ez a kiindulási pontja a kormány politikájának az Európa és Kína közötti gazdasági kapcsolatokat illetően.
Aláhúzta, bizonyos trendek alapján számos európai uniós tagállam kockázatként, fenyegetésként tekint Kínára, Magyarország ezzel szemben úgy véli, hogy az együttműködés rengeteg hasznot hozhat a kelet-ázsiai országgal.
Az európai-kínai gazdasági kötelékek elvágása, az úgynevezett kockázatmentesítés az európai gazdaság „brutális öngyilkosságával” érne fel, különösen, miután az utóbbi években erősen bezuhant a kontinens versenyképessége
– figyelmeztetett.
„Ezért Európának érdekében állna az együttműködés Kínával a kölcsönös tisztelet és előnyök alapján”
– szögezte le.
Szijjártó Péter kijelentette, hogy hazánk nagy lehetőségként tekint a kelet-nyugati munkamegosztásra, az európai versenyképesség javításának egyetlen módjaként.
Tudatta, a kiszámítható gazdasági növekedés alapja évtizedeken át a fejlett nyugati technológiák és a könnyen elérhető, viszonylag olcsó keleti energiahordozók kombinációja volt, azonban ez mára megszűnt, az európai-orosz kötelékek az ukrajnai háború következtében felbomlottak.
„Amennyiben az európai-kínai kötelékeket is elvágnánk, az kiütné európai gazdaságot”
– fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a felek közötti éves kereskedelem értéke 865 milliárd euró.
Rámutatott, hogy
Kína bruttó hazai terméke (GDP) mostanra meghaladta az EU-ét.
Mint mondta, 2010-ben Kína részesedése a világ GDP-jéből még csak 9 százalék volt, míg az EU-é 22 százalék, mára azonban fordult a helyzet különböző okokból, és 18, illetve 17 százalékot mérnek.
„Ha Kínára riválisként tekintünk, nem együttműködési partnerként, azon Európa rajta veszít”
– közölte.
Kiért arra is, hogy az európai gazdaság gerincoszlopát jelentő autóipar megújulásához a nyugati gyártóknak szükségük van elektromos akkumulátorokra, márpedig ezen a téren teljesen függővé váltak a keleti, és különösképpen a kínai vállalatoktól.
A Kínát Európával összekötő „Középső folyosóról” szólva pedig közölte, hogy az új útvonalak kiépítése kölcsönös érdek, enélkül nem lát növekedési potenciált az európai gazdaság számára.
„Fizikai útvonalak híján minden csak percepció és illúzió”
– mondta.
A miniszter úgy vélekedett, hogy a kétoldalú kapcsolatok jövője attól függ, hogy Európa készen áll-e a visszatérésre a racionalitáshoz és a józan észhez. Közölte, hogy Európának van egyféle késztetése, hogy kioktasson, ítélkezzen, s megmondja másoknak, hogyan éljék az életüket, de ennek semmi értelme, hiszen a világ országai más kultúrával rendelkeznek, így eltérők a politikai rendszereik is.
„Nem szabad ráerőltetni saját politikai rendszerünket másokra, a kölcsönös tisztelet alapján előnyösek lehetnek a kapcsolatok, amit a keleti és nyugati beruházások találkozási pontjává vált Magyarország példája is jól mutat”
– mondta.
Szijjártó Péter moderátori kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy Magyarország nem rendelkezik sem tengerparttal, sem számottevő kőolaj- vagy földgázforrásokkal, így nagy mértékben függ az importtól.
Kiemelte: a kormány soha nem politikai vagy ideológiai, hanem mindig is fizikai természetű kérdésként tekintett az energiára, amelynek behozatalához forrásokra és szállítási útvonalakra van szükség.
Kijelentette, hogy a jelenleg adott közép-európai energetikai infrastruktúrával minden politikai szándék ellenére sem lenne lehetséges hazánk ellátása orosz források nélkül. Majd leszögezte, hogy Magyarország diverzifikáció alatt a minél több energiaforrás és szállítási útvonal bevonását érti, hanem pusztán valamely irányú függőség felváltását egy másikkal.
Közép-Ázsiát lehetséges diverzifikációs forrásnak nevezte, azonban hozzátette, hogy „amíg nem lehet a kőolajat vagy a földgázt hátizsákban elszállítani”, addig ehhez szükség lenne a fizikai infrastruktúra fejlesztésére, aminek kiépítésében az EU-nek is részt kell vennie, mivel szavai szerint ez nem nemzeti, hanem európai ügy.
„Számunkra nem politikai ízlés kérdése a földgázvásárlás Oroszországtól, hanem fizikai valóság kérdése”
– összegzett.
