Abban az országban, ahol Spinoza az ateizmus prófétája lett, Karl Marx a kapitalizmus gyökereit kutatta, ahonnan az Egyesült Államok alapító atyjai útnak indultak és ahol Descartes, Rousseau és Sade megjelentették írásaikat, van egy ember, akit szellemmé változtatnak az iszlám kritizálásáért: ő a legvédettebb ember Európában — írja Giulio Meotti olasz publicista az Arutz7 hasábjain.
Geert Wilders, a hollandiai jobboldali Szabadságpárt (PVV) vezetője tavaly több száz súlyos halálos fenyegetést kapott, többet „mint az összes többi holland politikus együttvéve”. A 240 parlamenti képviselőt ért 1125 halálos fenyegetésből – ami új rekord és az előző év duplája – 600 fenyegetés csak Wilders ellen irányult, az iszlámot bíráló, a „zsidó-keresztény civilizációt” védelmező konzervatív ellen, aki fiatalemberként hat hónapot töltött egy izraeli kibucban.
Khalid Latif volt pakisztáni krikettjátékos ellen nemrég emelt vádat a holland ügyészség amiért vérdíjat tűzött ki Wilders fejére, de Ausztráliából is vannak olyan felhívások, hogy fejezzék le.
Ezért kell nagyon komolyan venni az akadémikusok, újságírók és értelmiségiek elleni fenyegetéseket az iszlámmal kapcsolatban. A Rushdie-támadás után pakisztáni politikusok Wilders fejét követelték.
Wilders a televíziós vitákon is furcsán túlöltözött. A zakója alatt egy fekete pulóvert visel, mely arra szolgál, hogy álcázza a golyóálló mellényt, amelyet a biztonsági szolgálat javaslatára a tévéstúdiókban is viselnie kell. Ugyanis bárki merényletet követhet el ellene: egy néző , egy technikus vagy egy őr, aki a biztosítására van kirendelve. Ez történt az ankarai orosz nagykövettel is. Wilders egyik biztonsági emberét le is tartóztatták. Wildersnek pedig le kellett mondania a választási kampányt.
A kormánynak egy különleges, börtönnek látszó házat kellett építenie neki, bombabiztos falakkal, törésbiztos ablakokkal és kamerákkal. Tucatnyi testőr követi őt mindenhová.
A rendőrségnek külön irodát kellett nyitnia, hogy kezelni tudja a Iraktól Szíriáig mindenhonnan érkező fenyegetéseket.
A New Statesman beszámol róla: „Wilders egy vagy több kormányzati menedékházban él, golyóálló ablakokkal és pánikszobákkal, amelyek „biztonságosabbak, mint a nemzeti bank”. Páncélozott rendőrautóval jár munkába. Acélajtós irodája egy labirintusszerű folyosó végén van, a Binnenhof, a hágai parlamentnek otthont adó régi épületegyüttes harmadik emeletén, egy elszigetelt szárnyban.
A házat többrétegű biztonsági rendszer védi, és a bejutás szigorúan korlátozott.
„Egy széfben él” – mondta nekem Ronald Sørensen holland politikus, aki hozzátette, hogy még az iroda belsejét bemutató fényképek készítése is tilos, nehogy felfedjék a tartózkodási helyét.”
Wilderst minden nap egy olyan katonai egység védi, amilyet csak olyan országokban látunk, mint Irak és Afganisztán.
Mert Hollandiában vagyunk, ahonnan Ayaan Hirsi Ali elmenekült az Egyesült Államokba, és ahol még mindig védelem alatt áll, ahol Sooreh Hera iráni művésznőnek Mohamed és Ali maszkjait kellett kiállítania egy hágai múzeumban, és megfenyegették, hogy „élve elégetik” (ezért lemondták a kiállítást), és ahol az álnéven publikáló karikaturista, Gregorius Nekschot bejelentette, hogy nem készít többé tiszteletlen rajzokat az iszlámról. Túl veszélyes…
Az egész húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Theo van Goghot lemészároló iszlamista számítógépén megtalálták a Wilders megölésére vonatkozó részletes terveket. Mohammed Bouyeri mindent kitervelt. Azon az éjszakán a hírszerzés kopogtatott Wilders ajtaján Venloban, hogy elmenekítse. Soha nem tért vissza. Miután néhányszor autót cseréltek, Wilders-t egy Bergen op Zoom-i laktanyába vitték.
Wilders a Halálra jelölve című önéletrajzi könyvében meséli el a történteket:
„Egy decemberi vasárnap reggel egy katonai laktanyába vittek minket. Hirtelen megszólalt a sziréna. Az őrök felkapták a géppisztolyaikat, és a helyükre rohantak. Az egyik őr kiszaladt a zuhany alól, felkapta a pisztolyát, és meztelenül, csuromvizesen lezuhant, hogy a tetőn foglaljon állást. Dermesztő hideg volt. Más őrök az ajtónk előtt helyezkedtek el, és azt kiabálták, hogy maradjunk bent. Ijesztő élmény volt, de téves riasztás.
Ez idő alatt én és a feleségem nem fogadhattunk látogatókat: sem családtagokat, sem barátokat, sem kollégákat. Amikor jöttek a takarítók, el kellett mennünk, hogy ne lássanak minket. Én is egy kis faházban laktam a soesterbergi katonai bázis kifutópályája mellett. Onnan egy Hamp Zeist-i börtönbe vittek minket, miután azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a börtön az egyik legbiztonságosabb hely számunkra.
Az őrök minden reggel elvittek a Parlamentbe, ahonnan minden este visszatértünk. Minden reggel 7:00-kor, beleértve a hétvégéket is, a cellánkban automatikusan felkapcsolták a villanyt.
Itt állt bíróság elé 1999-2001-ben két líbiai, akik 1988-ban felrobbantották a Pan Am 103-as járatát a skót Lockerbie falu felett, 270 ember halálát okozva. Mikor folytathatjuk újra a normális életet anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy egy gyilkos jelenik meg az ajtónk előtt?”.
Wilders hetente két-három alkalommal találkozik a feleségével. Még álcáznia is kellett magát, hogy a szomszédok ne ismerjék fel. Parókát, szemüveget és bajuszt viselt. „Jól emlékszem, hogy nagyon viszketett, mert aztán bementem a házba, és le kellett vennem a bajuszomat, és akkor még a viták alatt is látszottak azok a piros foltok az acetonból, amivel a ragasztót leszedtem”.
Amikor Hágában találkoztam vele, Wildersnek a Parlament legmagasabb pontján volt az irodája. Nem véletlenül itt. Csak egy irányból lehet megközelíteni, ami megkönnyíti a védelmet. Aki Wildersszel akar találkozni a Parlamentben, annak át kell mennie egy röntgengépen, két ellenőrzőponton és testőrökön a hivatal előtt.
Az ablak golyóálló. A Parlamentnek az ülésterem belsejébe is át kellett helyeznie, a nyilvánosság számára nem látható helyre, hogy jobban védve legyen. Még a tollát is átvizsgálják lőszer után kutatva. A holland KLM légitársaság biztonsági okokra hivatkozva nem volt hajlandó felengedni egy Moszkvába tartó járatra.
Ha Wilders az Európai Parlamentbe megy, a helyszín „sterilizált zónává” válik, akárcsak a reptér. Az őt védő ügynökök elzárják a liftekhez és folyosókhoz való hozzáférést, hogy átengedjék. A kísérete névtelen.
Amikor a riasztási szint emelkedik, Wilders nem tudja, hol tölti az éjszakát, egyszerűen elviszik. Még akkor is, amikor magyar származású felesége, Márfai Krisztina budapesti családját látogatja meg, vészhelyzet esetére „biztonságos házak” állnak készenlétben.
A dzsihádista oldalak pazar jutalmakat kínálnak azoknak, akiknek sikerül megölniük őt, többek között 72 szüzet és tejjel-mézzel folyó paradicsomot.
Amikor Wilders megjelenik a nyilvánosság előtt, kíséretének „ki kell tisztítania” a területet, mielőtt beléphetne. Amikor moziba megy, a hátsó sorok mind foglaltak ő és az őrök számára. Wilders a film kezdete után érkezik, és a film vége előtt távozik. A PVV-vezér védelmének költségeit soha nem hozták nyilvánosságra, de a feltételezések szerint húsz év alatt több tízmillió eurót költöttek rá. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok elnöke és Izrael miniszterelnöke után a világ legjobban védett embere számára nem látszik mikor lesz ennek vége.
Ez a szabadság ma Európában az iszlám próbája.
| Giulio Meotti az Il Foglio olasz újságírója, és hetente kétszer rovatot ír az Arutz7 számára. Az Encounter kiadónál megjelent „A New Shoah” című, az izraeli terror áldozatainak személyes történeteit kutató, angol nyelvű könyv, valamint a Mantua Booksnál megjelent „J’Accuse: the Vatican Against Israel” című könyv szerzője. Írásai olyan kiadványokban jelentek meg, mint a Wall Street Journal, a Gatestone, a Frontpage és a Commentary. |
