A zsidó vallás szerint sávuót, a hetek ünnepe, a Sínai-hegyi Tóraadás emléknapja, az új kenyér ünnepe sziván hónap hatodik és hetedik napjára esik, a Gergely naptár szerint idén május 25. napnyugtától május 27. estéjéig ünneplik.
Innen származik a zsidó vallás egyik legismertebb jelképe, a két törvénytábla, amelyet az Örökkévaló, miután rávéste a Tízparancsolatot, átadott Mózesnek.
A sávuót szó magyarul hetet jelent, az elnevezés onnan származik, hogy az ünnep időpontjáig – pészah második napjától kezdve – hét hetet kell számolni. Ez az ómerszámlálás ideje, amikor a learatott árpából minden nap egy kalászt félretesznek, és hét kalászból egy kévét (héberül ómer) fonnak. Ha összegyűlt a hét kéve, a következő, azaz ötvenedik napon tartják az ünnepet. Amikor még állt a jeruzsálemi Szentély, e napon hétféle, Izrael földjének gazdagságát jelző növény termését vitték oda, és ekkor mutatták be a learatott gabonából sütött új kenyeret is. (A keresztény vallásban az ünnep megfelelője, más tartalommal, a húsvétot szintén ötven nappal követő pünkösd.)
A sávuót szó esküvéseket is jelenthet, mert a hagyomány szerint ezen a napon két eskü is elhangzott: az egyiket a zsidó nép tette, hogy megtartja a kinyilatkoztatást, a másikat pedig az Úr: „És ti lesztek számomra a papok birodalma és megszentelt nép” (2Móz 19,6). Sávuótot a Tóra a pészah befejező ünnepének is nevezi, mert ez zárja le a megemlékezést az egyiptomi kivonulásról, a szolgaságból való szabadulás a szellemi, lelki szabadulással, a Tóra adásával vált teljessé.
A zsinagógát és az otthonokat ilyenkor virágokkal, zöld gallyakkal, a Tórát pedig koszorúkkal szokták díszíteni. Ez utalás az ősi aratóünnepre, és arra is emlékeztet, hogy a kinyilatkozás idején virágba borult a Sínai-hegy. Az ünnep beköszönte előtt szokás az éjszakát „javítással”, virrasztással és tanulással tölteni, mert a nép aludt a kinyilatkoztatás előtti éjszakán. A néphit szerint éjfélkor meghasad az ég, és amit akkor kívánnak, beteljesedik.
Sávuót első napján a zsinagógában a Tórából olvasnak fel, ennek középpontja a Tízparancsolat, amelyet a jelenlévők állva hallgatnak meg. Előtte egy arameus nyelvű imát (Ákdámut) mond el a felolvasó, mintegy engedélyt kérve a felolvasásra. A második nap a Tóra előtt Rúth könyvét olvassák fel, és mindkét nap hálaadó zsoltárokat (halél) mondanak, a második nap ima után a halottakról emlékeznek meg, mert a legenda szerint Dávid király is ezen a napon halt meg. A magyarországi zsidók sávuótkor rendezik meg a lányok felnőtté avatási szertartását, a bát-micvát. Az ünnepen szokás tejes ételeket enni és szokás az adakozás is, hogy mindenkinek teljes lehessen az öröme, a sütemény a hétfokú létrát formázza, s a hét égre emlékeztet, amely a Tóraadáskor megnyílt.
