A Jeruzsálem-napot a héber naptár szerint ijár hónap 28-án, vagy annak közelében ünneplik. (Idén, mivel ez a nap péntekre esik, az aznap este kezdődő sábáti munkatilalom miatt egy nappal korábban, azaz ma ünnepeljük.) 1967. június 7-én (5727. évi Iyar 28-án) ugyanis, a hatnapos háborúban Jeruzsálemért vívott harcok során ekkor szabadult fel Kelet-Jeruzsálem a jordániai megszállás alól, és került izraeli fennhatóság alá.
Az ünnep előtt egy-két nappal Jeruzsálemben ünnepi felvonulást tartanak „A vidéki közösségek Jeruzsálemet köszöntik” címmel. A felvonuláson általában több ezer ember vonul fel, főként kibucok és mosávok, valamint vidéki oktatási intézmények tagjai.
Jeruzsálem napjának előestéjén minden évben nagyszabású hálaadó összejövetelt tartanak a jeruzsálemi Merkáz Háráv jesivában, amelyen a nemzeti-vallásos lakosság rabbijai és közéleti személyiségek vesznek részt.
Jeruzsálem napján ezen felül ünnepi szertartásokat tartanak Jeruzsálemben és a városon kívül, valamint állami megemlékezéseket a hatnapos háborúban Jeruzsálemben elesett katonák emlékére. Állami istentiszteletet tartanak a Lőszerdombon, amely a városért vívott egyik leghevesebb csata helyszíne volt. Ezen a napon tartja a jeruzsálemi önkormányzat a Jeruzsálem Érdemes Polgára („Jákir Jerusálájim”) kitüntetések átadásának ünnepségét is.
A nap fő eseménye a Zászlós felvonulás, avagy „a zászlók tánca”, amelyet a délutáni órákban tartanak.
Erre az eseményre több ezren érkeznek Jeruzsálembe, főként a vallásos cionista mozgalom fiataljai. Az ünneplők énekekkel, tánccal és zászlólengetéssel kísért nagy felvonulást tartanak, amely a városközpontból indul, az Óvároson keresztül, és a Siratófalnál egy tömeges hálaadó imával ér véget.
