, avagy a bizonyítékok elhallgatását kérő neológ főrabbi esete a „mammonnal”.
„Jánnáj király azt mondta a feleségének mielőtt meghalt: Ne a farizeusoktól félj, de nem is azoktól, akik nem farizeusok; sokkal inkább a képmutatóktól félj, akiknek tetteik olyanok, mint Zimrié, mégis olyan jutalmat kérnek, mint Pinchász.” (Szota 22b.)
Frölich Róbert országos neológ főrabbi a Népszavában május 10-én megjelent írásában súlyos vádakat fogalmaz meg az EMIH-hel, és vezető rabbijával, Köves Slomóval szemben, félrevezetve a gyanútlan olvasót a Magyarországi Autonóm Orthodox Hitközség (MAOIH) vezetőváltása körüli történésekkel kapcsolatosan. Az írás ugyanis, miközben pénzéhséggel és a rabbinikus bíróságok (bét din) döntvényeinek be nem tartásával vádolja a chábád-lubavicsi mozgalom hazai képviseletét, több fontos részletet elhallgat.
A MAOIH vezetőváltását megelőző uszkve harminc év történéseinek elhallgatása azt a hamis képzetet erősítheti, mintha a nagy múltra visszatekintő orthodox hitközségben pezsgő vallási élet folyna, melyet hirtelen megzavart a pénz és ingatlanvagyonra éhes konkurens (egyébként szintén orthodox) egyház, az EMIH, és einstandolta a közösséget. Frölichnek igaza lehet, hogy nem érdemes az olvasót részletekkel és múltba révedéssel untatni, ám az elmúlt harminc év eredményét, a jelenlegi szomorú helyzetet mégiscsak fontos felvázolni.
Ugyanis a MAOIH-ban sajnos egyáltalán nem pezseg a vallási élet: a közösség gyakorlatilag elfogyott, a tagság létszáma egyszámjegyűre csökkent, a hitközségnek hosszú évek óta nincs állandó rabbija, a zsinagógák egy része és a hitközség által működtetett iskola bezárt, a kóser állatvágás, ezzel a patinás mészárszék megszűnt és még sorolhatnám.
Mindezeken túl a MAOIH mára tekintélyes adósságot halmozott fel, melynek visszafizetésére esélye sincs, alaptevékenysége visszaszorult a nagyszámú vallásos zsidó turista és zarándok kiszolgálására, mely feladatot, az imént felsoroltak okán szintén képtelen ellátni.
Ezért aztán a MAOIH megmaradt kevesei az EMIH által létrehozott infrastruktúrát használják: gyermekeik az EMIH oktatási intézményeiben tanulnak, kóser élelmiszert az EMIH által működtetett üzletekben és éttermekben vásárolnak, vallásjogi kérdésekben az EMIH rabbijaihoz fordulnak.
Frölich fő vádja, hogy tudniillik az EMIH nem fogadja el a MAOIH régi vezetése által citált, egy jeruzsálemi bét din által fogalmazott vallásjogi döntvényt, szintén erősítheti az olvasóban az einstandolás téves képzetét. Ebből a tényként közölt állításból a neológ országos főrabbi levonja a konklúziót: a magát haszidnak (jámbor) nevező EMIH nem jámbor, hanem afféle báránybőrbe bújt farkas, akit csak a pénz érdekel. (A mammon szó használata külön dolgozatot érdemelne; hogy milyen képzelettársításra épít a neológ országos főrabbi, abba csak elborzongva merek belegondolni.)
Frölich azt írja, hogy két éve éppen az EMIH – egyébként éppen a MAOIH-hel összefogva – volt az, aki egy (szintén) jeruzsálemi (ám merőben más) bét din döntvényére hivatkozva a Mazsihiszt próbálta rávenni az állami örökjáradék újraelosztására, jelezve, hogy aligha lehet vallási szervezetnek nevezni a Mazsihiszt, mivel az nem fogadta el a rabbinikus bíróság döntvényét. Ám a két eset jelentősen különböző, ahogy a két ügyben eljáró két bét din legitimációja sem egyforma. Fontos részlet, hogy két éve nem az EMIH, hanem a MAOIH fordult rabbinikus bírósághoz, az EMIH „csak” csatlakozott a több szempontból is testvéregyháznak tekinthető szervezet keresetéhez. De ennél sokkal lényegesebb, hogy a két évvel ezelőtti örökjáradék elosztásos vitában a Mazsihisz be lett idézve a bét din által, hogy előadja a maga olvasatát, ám ezt a Mazsihisz visszautasította, nem elismerve a bét din joghatóságát.
Ezzel szemben most, mikor a MAOIH régi vezetése az EMIH ellen lépett fel, az EMIH nem lett meghívva Jeruzsálembe, hogy megvédje magát, tehát a döntvény a derék (és minden bizonnyal jámbor) rabbik egyoldalú tájékoztatásával született.
Az sem lényegtelen, hogy a mostani, EMIH ellen szóló véleményt egy magánbíróság, a jeruzsálemi Édá Hácháredit alatt működő bét din adta ki, amely tekintélyes szervezet, de joghatóság szempontjából aligha említhető egy lapon a két évvel ezelőtti, Mazsihisz elleni végzést kiadó, az Izrael Állam szerves részeként működő, fél-állami Főrabbinátus bíróságával.
Ezt alighanem a MAOIH régi vezetése is tudta, ezért több bét dintől is beszerzett EMIH-et elmarasztaló végzést, bár a fentiekhez hasonló eljárásjogi abszurdumok ezek esetében sem hiányoztak. De tényleg mi szükség két végzésre, ha a jeruzsálemi abszolút aduász?
Mindezek persze nem kellene, hogy érdekeljék a nyájas olvasót. Zsidó belügy, bennfentes szőrszálhasogatás – mondhatnánk, ha Frölich nem rágalmazna azzal, hogy az EMIH kénye-kedve szerint értelmezi a vallásjogot.
Végül azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek a vádak olyasvalaki tollából származnak, aki ellen szűk tíz éve tett feljelentést akkori munkáltatója, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás és sikkasztás gyanúja miatt, a budapesti Dohány utcai zsinagóga beléptetési rendszere ügyében.
2014-ben több százmillió forintnak veszett nyoma, ami miatt a Mazsihisz főtagszervezete, a BZSH akkori ügyvezetője, Schwezoff Dávid feljelentést tett. A korabeli sajtóban (hála Istennek) mérsékelt visszhangot kapott az ügy, de a Népszavában például az volt olvasható, hogy Schwezoff szerint „Kunos Péter – Frölich Róbert tisztéből azóta menesztett főrabbival és szintén menesztett feleségével együtt – a rendelkezésükre álló bizonyítékok elhallgatását akarták elérni”. Ennyit tehát a morális piedesztálról kinyilatkoztató, fontos részletek elhallgatásával a közvéleményt félrevezető főrabbiról.
Frölich cikkének otrombaságait e sorok írója sokkal inkább tudja be a közelgő Mazsihisz vezetőválasztás előtti helyezkedésnek, mintsem a MAOIH, vagy általában a magyarországi tradicionális zsidóság iránt érzett aggodalomnak. A május 14-i választás kimenetelét latolgatva – és Grósz Andor megválasztásában bízva – pedig csak remélni merem, hogy olyan elnök fog a Mazsihisz élére kerülni, aki ettől a stílustól idegenkedik, és az állandó konfrontációtól megszabadítja a zsidó közéletet.
| Disclaimer: Írásomat eredetileg a Népszavában szerettem volna közölni, ugyanott, ahol Frölich Róbert súlyos sértéseket és alaptalan vádaskodásokat tartalmazó cikke megjelent, de miután a szerkesztőség ki akarta húzatni az országos neológ főrabbi előéletével foglalkozó részt, elálltam ettől a tervemtől” |
