Elszámították magukat a demonstrálók – csütörtökön váratlan fordulatot vettek az események Bnéj-Brákban. A kormányellenes baloldali tüntetők azt remélték, hogy tovább gerjeszthetik a hangulatot a háredi közösség ellen, ám ezúttal hoppon maradtak — írja a zsido.com.
Az anarchista felhangokat sem nélkülöző, hetek óta folyó tüntetések keretein belül több százan vonultak fel Bnéj Brák utcáin csütörtök este, amikor a háredi lakosok többsége javában szombatra készülődik és sokan ilyenkor intézik a heti bevásárlásukat is.
A demonstrálók megafonokkal, dobokkal, üvöltözéssel és nem szűnő dudálással akadályozták a helyieket ügyeik intézésében, és azon igyekeztek, hogy sikerüljön erőszakos választ kiprovokálni az ultraortodox lakosokból, amit aztán videóra vehetnek és propagandacélokra is felhasználhatnak. A tüntetők közül többen sisakkal is felszerelkeztek az esetleges tojászápor kivédésére. Azonban se tojásdobálásra, se más atrocitásra nem került sor, a lakosok ugyanis rendkívül fegyelmezetten tűrték a provokációt. Ennek előzménye az volt, hogy a zsidóság litván ágának egyik vezetője, Gerson Edelstein rabbi három neves kollégájával együtt felhívást intézett követőihez és a város minden lakosához, hogy ne álljanak le vitatkozni azokkal, akiknek egyetlen célja a provokáció.
Voltak azonban olyanok, akik ennél is továbbmentek, és nemcsak ignorálták az erőszakra éhes tüntetőket, hanem kedvességgel, mosollyal, dalokkal, itallal és frissen készült sólettel viszonozták a provokációt.
A hatás minden várakozást felülmúlt: a felvételeken tóratekerccsel táncoló tüntetők láthatók, tüntetők, akik háredi honfitársaikkal együtt énekelik a Sálom áléchem – béke veletek című dalt és egy idős demonstráló, akit annyira meghatott a látvány, hogy sírva fakadt.
Ahogy haladt előre az este, egyre többen csatlakoztak a jó hangulatú csoporthoz, és a kiabálás, fütyülés és dobolás helyét átvette a beszélgetés, az ismerkedés, a nyitás a másik közösség felé. A baloldali tüntetők közül sokak számára talán ez volt az első alkalom, hogy ultraortodox zsidókkal beszéltek. A hetek óta tartó demonstrációk mindeddig csak a „másik oldal” elhallgattatásáról és kiszorításáról szóltak, vagyis minden olyan csoport ellen nagy hangon és átgondolatlanul gyűlölködve ágáltak, akikkel a szervezők nem értettek egyet.
Most azonban az átlagpolgár belső hangja győzött: a zaj elült, a cheszed, a jótétemény megérintette a demonstrálók lelkét és megkezdődött a párbeszéd. Ez a kis epizód nagyszerű ígéretet hordoz magában: ha elhallgat a gyűlölködés, ha hagyják az embereket gondolkodni, ha megindulhat a párbeszéd, akkor az anarchisták veszítenek és a zsidó nép nyer. Kol jiszráel áchim – minden zsidó testvér.
Ez jó hír, összefogtak az emberek, együtt elérték amit akartak, hiába provokálta őket Netanjahu de vesztett, a zsidó nép győzött. Eddig 1:0 az Izrael vs Netanjahu meccsen, de jön a második menet, Izrael jobban áll mert a jó hangulatú tüntetésben egységbe forrtak az emberek.
Ha megint megpróbálkozik Bibi a provokációval a következő tüntetés még jobb hangulatú lesz!
100%
Neokohn narratíva: erőszakra éhes anarchisták tüntettek a demokráciáért de csoda történt és megszelidült polgárokká váltak… :_D
Érdekes képet fest a Neokohn a zsidókról. Először 70 dollárért vérszomjas garázdákká változtak, aztán egy tál sólet szende báránykává változtatta őket. Mint egy gyermekmese.
:_D
nem akármilyen sólet lehetett az…
https://uploads.disquscdn.com/images/90a453ebe6b60e264d4d54728dee347888b3e66d99b87a145164c2e437a2344f.jpg
A forras, ugy tunik, Yinon Magal…
Azon tul, hogy nehany „pontatlansag” is elofordul (szinte minden mondatban), a cikk nelkuloz minden objektivitast. Csak nehany a sok kozul: nem volt semmi meglepetes, Bnei Brak polgarmestere es mas vezetok, kertek a lakosokat, hogy solettel es sutemennyel kinaljak a tuntetoket. Ezt mindenki tudta elore a TV-bol es a netrol. Ez persze nem von le a gesztus ertekebol es szepsegebol. A tuntetok ez alkalommal nem zavartak a lakosokat a bevasarlasban, mert igazabol nem mentek be a varosba. A tuntetes, a rendorseggel egyeztetve, a varost atszelo foutvonalon tortent, ami vallasi szempontbol exterritorianak szamit. Es egy kevesbe pozitiv megjegyzes: a haridik mar egy ideje szerettek volna leallitani a igazsagugyi reformot, mert a tuntetesek leginkabb oket, az o elojogaikat veszelyeztetik. A status quo sokkal elonyosebb szamukra, mint a tuntetesek igazi celja, egy alkotmany letrejotte.
Tök érdekes, mint gój mondom, hogy mennyire hasonlóak a nemzeti könnyűzenék, egymásra mennyire hasonlítanak, főleg zeneileg primitívségükben, a Sálom áléchem – béke veletek és mondjuk a „Nélküled” https://www.youtube.com/watch?v=KmUMvShEq-E
akkordmenet egyszerűsége, nem túl nagy hangterjedelem, kiszámítható zenei fordulatok stb.
Ez így vicces, szórakoztató és tanulságos, ne haragudjatok hogy idepofázok, csak úgy eszembe jutott, őszinte tisztelettel:
egy hűséges gój olvasótok.
Mivel zenész család vagyunk, mindig megdöbbent, hogy emberek sírni kezdenek szar zenékre. 🙂
Bach-ra, vagy akár Mendelssohn-ra nem sírnak.
En nem vagyok szakerto, csak, mint a tobbseg, szeretem a zenet.
Nem tudom, mit nevez ” konnyu zenenek”.
Az izraeli zene sokszinu, mint a lakossag- a vallasi- jelenleg peszahi, amelyet csaladonkent es nemzetkent fogunk dalolni, es a jiddis,ladino,jemeni,orosz ,francia, angol,stb. minden valtozata, amelybol szulettek-
” שירי ארץ ישראל-Erec Jiszrael dalai” amelyet egyutt enekelunk az enekessel, vagy nelkule,es neha konnyet ejtunk, mert rolunk szol, csatainkrol, gyozelmeinkrol,
hoseinkrol,tajainkrol, szeretteinkrol,hitunkrol ,remenyunkrol.
Talan- csak talan- ha a ket egymassal szemben allo tabor talalkozna- es valaki elkezdene dalolni ” sirej Erec Jiszrael” es a tomeg felkapna,
eszukbe jutna, hogy ” egy a sorsunk”.
https://www.youtube.com/watch?v=cVFmUwTd8v4&t=198s
Könnyű zene az, ami abszolút kiszámítható, milyen akkord jön, milyen sablon mentén, milyen ritmusban. Dalaink többsége ilyen.
(Ám a klezmer zenében is vannak rafinált megoldások, stb 🙂 ).
Szóval inkább arról írtam, hogy milyen érdekes, hogy milyen mély érzelmeket tud kiváltani egy-egy szar zene, és pl. az Ön által küldött linkben, HA’AMINI YOM YAVO (12:21) zeneileg szinte semmiben sem különbözik a nácik „Erika” c. számjától, vagy magyar megfelelőitől.
És erre emberek reagálnak sírva, ez sem olyan megbotránkoztató, az ember nagyon könnyen tud sírni, én pl. Walt Disney-féle szar film-giccseken tudok bőgni, közben sejtem, hogy nem kéne 🙂
de szar zenéken nem, ez van, mert zenész család vagyunk.
Az, hogy az ember meghatódik, sír, alapvetően nem fontos, az igazi érzelmek mélyebben vannak. 🙂
Tehát nem akartam leszólni senki meghatódását, de szerintem az könnyen jön, könnyen megy.
Píszendlávendheppinessz és még eccer tisztelettel