A walesi kormány iránymutatása szerint az „öreg fehér embereket”, például Wellington hercegét és Lord Nelson admirálist ábrázoló szobrokat el lehetne rejteni vagy el lehetne pusztítani a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.
A várhatóan ebben a hónapban véglegesítendő iránymutatás szerint a „hatalmas, idősebb, erős testalkatú fehér férfiakat” dicsőítő történelmi szobrok „sértőek” lehetnek a sokszínűbb modern közönség számára.
A kormány „legjobb gyakorlatnak” nevezett tanácsa szerint a közintézményeknek „lépéseket kell tenniük” a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.
Az útmutató szerint a hatóságok „elrejthetnék a megemlékezéseket”, és „diszkréten dobozolhatnák az emlékműveket, vagy kreatív módon új műalkotásokba foglalhatnák azokat”.
Az útmutató szerint az utcákat és épületeket is meg lehetne változtatni, hogy „eltávolítsák a sértő vagy nemkívánatos neveket”.
Alternatív megoldásként a „sértő vagy nemkívánatos tárgyakat” át lehetne helyezni vagy meg lehetne semmisíteni – áll a tanácsadói dokumentumban, amely ugyanakkor felhívja a figyelmet a hátrányokra, többek között a költségekre és a széles körű nyilvános konzultáció szükségességére.
A nyilvános megemlékezések, beleértve a festményeket, emléktáblákat és szobrokat, a tanácsadás szerint „nem sérthetik vagy bánthatják polgártársaikat”.
Azt állítja, hogy a meglévő emlékművek „sértőek lehetnek a mai emberek számára, akik más megvilágításban látják őket”, többek között „agresszorként, aki népeket hódított meg a brit birodalom kiterjesztése érdekében”.
A sokszínűség „alig látható a nyilvános megemlékezéseken” – állítja a jelentés -, a meglévő emlékművek pedig azt a benyomást keltik, hogy „a társadalom által figyelemre méltónak tartott eredmények a nagy hatalmú, idősebb, erős testalkatú fehér férfiak eredményei”.
E narratíva „eloszlatása” és „a fehér felsőbbrendűségről szóló rasszista gyarmati mítoszok állandósulásának” megszüntetése érdekében a potenciálisan sértő régebbi emlékműveket a nyilvánossággal és szakértőkkel folytatott konzultáció segítségével „újra lehet értékelni”.
A tisztviselők azonban megjegyzik, hogy „a fehér történészek relatív túlsúlya más identitásokkal szemben torzíthatja a megértést”.