Jona Ostiglio zsidó reneszánsz festő volt, aki a 17. századi Firenzében alkotott. Egészen addig ismeretlen volt a történelem számára, amíg Piergabriele Mancuso zsidó történész és a Medici Archívum Projekt zsidó tanulmányok programjának igazgatója, nemrégiben fel nem fedezte.
A történész a zsidó közösség történetét vizsgálta, amikor rátalált Umberto Cassuto olasz rabbi 1907-es cikkére, amelyben említést tesz a festőről.
Mancuso ezután megkérdezte Maria Sframelit, a firenzei Uffizi Galéria művészettörténészét, hogy tud-e valamit az ismeretlen festőről. Mint kiderült, emlékezett rá, hogy évekkel ezelőtt az Uffizi galériában tárolt, be nem jegyzett festmények átnézése közben olvasta a „Jona” nevet.
Ezt követően számos Ostigliónak tulajdonítható festményt talált. Az egyiket egy Medici-villában, egy másikat egy firenzei templomban, egy másikat pedig az olasz külügyminisztériumban találták meg.
„Ez egy igazi felfedezés”
– mondta Eike Schmidt, az Uffizi-képtár igazgatója. Az Uffizi világhírű gyűjteményében több, Ostigliónak tulajdonított darab is található.
„Gyakorlatilag semmit sem tudtunk erről a művészről”
– tette hozzá Schmidt.
Ostiglio pályafutása kevésbé festményeinek minősége miatt figyelemre méltó, mint inkább azért, mert korban a zsidó festőknek ritkán sikerült áttörni a gettó falait.
„Az elképzelésünk egy olyan zsidóról szól, aki egyedülálló, aki meglehetősen jól kiismeri magát a keresztények között, és nem fél elhatárolódni a rabbinikus törvényektől” – mondta Mancuso a The New York Timesnak.
„Viselkedése kívül állt az akkori zsidó és keresztény társadalmon”.
„Vajon ő kivétel volt a szabályok alól, vagy ez akkoriban általánosabb volt, mint ahogyan azt mi tudjuk? Ez az a kérdés, ami nyitva marad” – mondta a zsidó történész.
Ostiglio a legbefolyásosabb firenzei családok, köztük a Mediciek megbízásából készítette műveit.
1680-ban még a Képzőművészeti Akadémia tagja is lett, és ezt a megtiszteltetést a huszadik századig nem kapta meg többé egyetlen zsidó sem.
A zsidók és a keresztények közötti bonyolult kapcsolatok
„Zsidók nem lehettek aranyművesek vagy festők, és nem lehettek tagjai semmilyen céhnek, ez egészen rendkívüli” – mondta Andreina Contessa, a trieszti Miramare kastély és park történelmi múzeumának igazgatója és a jeruzsálemi Nahon Olasz Zsidó Művészeti Múzeum korábbi fő kurátora.
Mancuso átnézte az Ostiglio életéről szóló dokumentumokat is, például a családi feljegyzéseket és a törvénysértéseket – köztük egyet, amiért megszegte a vallási elkülönítést azzal, hogy Firenze első, 1517-ben létrehozott gettóján kívül élt, egy másikat pedig azért, mert kapcsolatot létesített egy keresztény nővel.
„Ezt, azt mondanám, hogy mindkét oldal tiltotta”
– mondta az Artnet Newsnak.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
