A holokauszt tetteseinek és áldozatainak utódai találtak egymásra

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Ehrenreich szülei még az 1930-as években elhagyták Németországot, ám a most 83 éves asszony német ajkúként nőtt fel Izraelben és a mai napig megőrizte családja német örökségével való kapcsolatát — írja a zsido.com.

Az asszony nemrégiben meglepő üzenetet kapott: egy bizonyos német férfi, Thomas Edelmann szerette volna felvenni vele a kapcsolatot. A 49 éves férfi nagyapja – kihasználva a nürnbergi törvények adta lehetőségeket – fillérekért vette meg az adásvételbe belekényszerített zsidók üzletét, többek közt Ehrenreich nagyapjának vaskereskedését. A német férfi most azért jelentkezett, hogy az asszonytól elnézést kérjen:

„Úgy gondolom, hogy ha a családom támogatta mindazt a jogtalanságot, melyet az ön szülei átéltek, akkor kötelességünk átvenni a felelősséget és legalább kapcsolatot teremteni, meghallgatni és tanulni”

– írta.

„Megértem, ha ön nem lát ebben a saját maga számára semmiféle hasznot. Ám ha én megértem és meg tudom tanítani a gyermekeimnek és talán családom más tagjainak is, hogy mi az egyes történelmi döntések hatása, az segítheti őket abban, hogy jobb döntéseket hozzanak az életükben”

– magyarázta. Az asszony eleget tett a kérésnek és néhány nappal később nem kevesebb mint másfél órán át beszéltek telefonon – a férfi legnagyobb megdöbbenésére németül.

Ehrenstein beszélt nagyszüleiről, Benjamin és Emma Heidelbergerről és felolvasta nagyapja naplójából azt a részt, melyben leírta, hogy hogyan kényszerítették a bolt és a lakásuk eladására. A rengeteg szenvedés ellenére a napló soraiból optimizmus sugárzik és az is kiderült belőle, hogy bár Wilhelm Edelmann a náci pár tagja volt és nem szégyellte kihasználni az adódó lehetőséget, alapvetően nem volt antiszemita és Heidelbergéket figyelmeztette a közeledő veszélyre. Így történt, hogy felhasználva azt a kevés pénzt, amit kaptak, Edelmann tanácsára azonnal, csupán néhány héttel a Kristallnacht (1938. november 9-10.) előtt elhagyták Németországot és az államalapítás előtti Izraelbe menekültek. Városuk, Bad Mergentheim közösségének rabbiját, dr. Moses Kahnt azon a rettenetes éjszakán agyba-főbe verték, a zsinagógát felgyújtották. A város zsidó lakosainak sorsa a dachaui koncentrációs táborban teljesedett be. Ehrenreich másik két nagyszülőjének nem sikerült időben elhagyniuk a várost, és a náci népirtás áldozatai lettek.

Thomas Edelmann-nak évekbe tellett, mire részleteiben megismerte és megértette családja történetét és felkutatta a Heidelberger-házaspár utódját. Végül a MyHeritage genealógiai társaság segítségével talált rá arra az információra, hogy Izraelbe költöztek, sőt, még észak-izraeli sírhelyükről is tudomást szerzett. Így került a látókörébe Hanna Ehrenreich, akinek a cég oldalán keresztül azonnal üzenet küldött és a kapcsolat létrejött. A hosszúra nyúló beszélgetés végére Edelmann szinte sírt a meghatottságtól. Több évtizedes lelki tehertől szabadult meg, amikor megértette, hogy az asszony nem tartja őt semmiért felelősnek. Ennek ellenére maradt benne bizonytalanság:

„Tudom, hogy a nagyapám rendkívül jó üzletember volt. Viszont már a húszas években tagja volt a náci pártnak, Hitler hatalomra kerülése előtt. Úgyhogy nem hiszem, hogy olyan jó ember volt. Nem vagyok erről teljesen meggyőződve.”

Edelmann és Ehrenreich azt tervezik, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak és a férfi talán meglátogatja a közeljövőben az asszonyt izraeli otthonában. Örömmel tölti el a tudat, hogy a családnak végül jó élete lett a zsidó államban.

Csecsemőként szülei egy padon hagyták, 80 évesen találta meg a családját

Alice szülei vonattal menekültek Csehszlovákiából, amikor náci katonákba botlottak az egyik vasútállomáson.

“A holokauszt tetteseinek és áldozatainak utódai találtak egymásra” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nagyon édi. Csak éppen mi benne a hírérték? Nagy lenne a baj, ha bárkit személyében felelőssé lehetne tenni a felmenői tetteiért.

    • Felelosse tenni nem lehet. De ha a vagyona a zsidoktol szarmazik, azt valoszinuleg lehet perelni. Nagyon jo filmet keszitettek arrol a perrol, amit egy Amerikaban elo zsido asszony folytatott a csaladjatol elkobzott Klimt festmenyert. Ott az alperes az osztrak allam volt, es eleinte nem is vettek komolyan a beadvanyt.Vegul jobbnak lattak peren kivul megegyezni, es visszadni a kepet.

      • Az nem kérdés, hogy a lenyúlt javakat vissza kell szedni. Az olyan tudósításoknak nem tulajdonítok jelentőséget, hogy az unokák-dédunokák szaglásszák egymást körbe, ugyanis nincs kinek és nincs mit se szemrehányni se megbocsátani.

        • Mondanam, hogy igazad van. De ha beleolvasok a kommentek egy reszebe, akkor nem a megbocsatas a problema, hanem az, hogy a zsidok uldozeset is tagadjak. Ebben a helyzetben igenis van jelentosege, ha a bunosok utodai elismerik a felmenoik tetteit.

          • Engem nem zavar az ilyesmi, csak nem tartom hírértékűnek. A zsidőüldözések tagadása szimpla ostobaság, így is kellene kezelni: elvinni a tagadókat Oświęcimbe, Dachauba, Buchenwaldba, tartani nekik egy csapatépítő tréninget.

          • Azért hírértékű, mert nem mindennapos dolog az, ha egy náci utóda elismeri felmenői bűnét és megpróbál megbocsátást kérni. Ez igazán szép és felemelő gesztus.