Bár az izraeli társadalom és politika befolyásolása érdekében az izraeli baloldali csoportoknak juttatott európai pénzek témája nem újdonság, a legújabb kutatásokból kiderül, hogy Németország nemcsak a legnagyobb támogatója a radikális Izrael-ellenes nem kormányzati szervezeteknek, hanem többek között a német politikai pártokhoz kapcsolódó alapítványokon keresztül juttatja célba a pénzt – számolt be a JNS.
Többet lehet tudni ezekről a német pártalapítványokról és tevékenységükről az Im Tirtzu, egy jeruzsálemi székhelyű megfigyelőcsoport kutatásának köszönhetően, amely a múlt hónapban közzétett egy jelentést, amelynek megállapításait egy héber nyelvű könyv formájában is kiadták, „Eladó ország” címmel, amelyet az Im Tirtzu elnöke, Matan Peleg készített.
Az elmúlt évtizedben 1,4 milliárd sékel (400 millió dollár) külföldi támogatás folyt az izraeli nem kormányzati szervezetekbe. Németország részesedése 150 millió sékel (44 millió dollár) volt, amivel az első helyen áll a külföldi adományozók között. Ebből a 150 millió sékelből mintegy 30 millió sékel (9 millió dollár), azaz nagyjából 20% német politikai alapítványoktól származott az Im Tirtzu szerint.
„A pártalapítványok vagy pártpolitikai alapok egyedülállóak Németországban. Egyetlen más ország sem finanszíroz szervezeteket Izraelen belül, amely ezeket használja. Ezek a német parlamentben aktív pártokhoz kapcsolódó alapok”
– mondta a JNS-nek Alon Schvartzer, az Im Tirtzu kutatási és politikai részlegének vezetője.
Hat politikai pártokhoz kötődő német alapítvány működik Izraelben, köztük az Angela Merkel által korábban vezetett Kereszténydemokrata Unióhoz kötődő Konrad Adenauer Alapítvány, a Zöld Párt Heinrich Böll Alapítványa és a Die Linke Rosa Luxemburg Alapítványa.
„Megnéztük, hogy hova megy ez a pénz, és azt találtuk, hogy a németek szó szerint olyan szervezeteket finanszíroznak, amelyek vagy az állam zsidó és demokratikus identitásának megváltoztatásán dolgoznak, vagy Izrael biztonságának aláásására törekszenek”
– mondta Schvartzer.
A hat német alap közül négyet Izraelben közhasznú társaságként jegyeztek be, ami megköveteli tőlük, hogy negyedévente jelentést nyújtsanak be a külföldi politikai szervezetektől származó adományokról. Az Im Tirtzu megállapította, hogy nem tartották be a törvényt.
Merav Hajaj a Choosing Life (Életet választani) nevű, izraeli terror áldozatokat és gyászoló családokat tömörítő fórum vezetője szeptember 8-án feljelentést tett az izraeli rendőrségen a négy Izraelben bejegyzett német alapítvány ellen, ami szükséges lépés a vizsgálat megindításához.
Hajaj panasza a pénzügyi jelentések benyújtásának elmulasztására összpontosít, ami szerinte ok arra, hogy bezárják őket. „Meg kellene fosztani ezeket a csoportokat minden engedélyüktől” – mondta.
Az, hogy kiket és mit finanszíroznak a németek, hajtja Hajaj-t, aki 2017-ben egy jeruzsálemi terrortámadásban elvesztette lányát, Shirt. „A németek idejönnek, és mindenféle módon beavatkoznak az izraeli belügyekbe. Mint gyászoló családtag, ezt látom a bíróságokon. Ők finanszírozzák [a HaMoked] az Egyénvédelmi Központot, amely terroristákat véd” – mondta a JNS-nek.
„Az én szemszögemből nézve ők támogatják a terrort. A terroristák nem gondolkodnak kétszer, ha egyszer tudják, hogy amikor zsidókat gyilkolnak, akkor a németek által fizetett ügyvédeket kapnak”
– mondta.
Schvartzer kifejtette: „Bürokratikus okokból a német alapok fiókokat hoznak létre itt Izraelben. A Rosa Luxemburg Alapítvány például létrehozott egy izraeli alapítványt, amelyet egyszerűen csak ‘Rosa Luxemburgnak’ hívnak. Amikor ez utóbbi pénzt kap az előbbitől, akkor ezt be kell jelenteniük az izraeli nonprofit szervezetek nyilvántartójának, amit nem tesznek meg”.
„Azt is fel kellene tüntetniük a honlapjukon és a hirdetéseikben, hogy a fő finanszírozásuk egy külföldi politikai szervezettől származik, amit szintén nem tettek meg” – tette hozzá.
Schvartzer szerint az izraeli törvény oka az átláthatóság. „Egy átlagos izraeli állampolgár lát egy Rosa Luxemburgtól származó hirdetést, és fogalma sincs, hogy az német vagy izraeli. Ha látja, hogy külföldi finanszírozású, tudni fogja, hogy egy hiteles izraeli csoport áll-e a hirdetés mögött, vagy egy külföldi érdekeltség”.
„Ez a magyarázatom arra, hogy ezek a csoportok miért hagyják figyelmen kívül a törvényt. Megértik, hogy ez sérti a hitelességüket az izraeli közvélemény előtt”
– mondta.
„Amikor Németország egy olyan csoportnak adományoz, mint az Adalah, amely az IDF open fire szabályai ellen dolgozik, vagy a Center for the Defense of the Individualnak, amely petíciót nyújt be a terroristák házainak lerombolása ellen, vagy olyan csoportokat finanszíroz, amelyek az illegális bevándorlók kitoloncolását akarják megakadályozni, akkor beavatkoznak Izrael belügyeibe” – mondta Schvartzer.
„Az ember azt gondolná, hogy Németország az összes ország közül a legkörültekintőbben, történelmét tekintve, beavatkozik az izraeli belpolitikába” – jegyezte meg.
Hajaj azt mondta: „Ez az antiszemitizmus folytatása. Mi mással lehetne ezt megmagyarázni? A zsidók iránti gyűlöletüket átvitték az Izrael elleni gyűlöletbe”.
Úgy tűnik, Németországban kétféleképpen gondolkodnak. Miközben radikális csoportokat támogat Izraelben, vállalja a felelősséget a zsidó nép elleni bűneiért. Egy szeptember 15-i berlini rendezvényen Németország beleegyezett, hogy 1,3 milliárd dollárt fizet az idős holokauszt-túlélők otthoni ápolására.
„Ma nem viselünk egyéni bűntudatot, de erkölcsi kötelességünk és történelmi felelősségünk van azért, amit Németország nevében tettek” – mondta Christian Lindner pénzügyminiszter a rendezvényen.
Ez a bocsánatkérő vonal sehol sem található meg a német alapítványok viselkedésében, amelyek arrogánsan viselkedtek az izraeli hatóságokkal, mondta Schvartzer.
Amikor izraeli tisztviselők megjegyezték, hogy az alapok nem teljesítették az alapvető követelményeket, az alapok azt mondták, hogy az eljárás feltartása ártana a német-izraeli kapcsolatoknak.
„A német közvélemény adót fizet, amelyet a politikai pártoknak adnak, amelyek ezt a pénzt a pártalapoknak adják át, amelyek a pártok eszméinek előmozdítására szolgálnak Németországban, ehelyett átláthatatlan módon beavatkoznak, miközben semmibe veszik az izraeli törvényeket a belpolitikánkban. Szóval ki árt itt valójában a kapcsolatoknak? Ők azok” – mondta.
Lehet, hogy a változás küszöbön áll. A Heinrich Böll Alapítvány például 2014 óta nem nyújtott be pénzügyi beszámolót. „Két héttel a mi jelentésünk után benyújtották ezeknek a jelentéseknek egy nagy gyűjteményét” – mondta.
Schvartzer felvetette, hogy új izraeli jogszabályokra lehet szükség, például a nem kormányzati szervezeteknek nyújtott külföldi hozzájárulások megadóztatására. „Ha Németország azt látja, hogy pénzük 50 százaléka Izrael államnak megy adóként, akkor azt mondják majd maguknak, hogy nem éri meg”.
Hajaj a külföldi finanszírozás általános tilalma mellett érvel. „Amire valóban szükség van, az az, hogy minden olyan egyesületnek le kell állítani a pénzek átutalását, amely külföldi pénzeket kap, nem csak Németországból. Németország csak egy példa. Ez a kígyó feje. De sok más ország is van. Ott van az egész Európai Unió.
„Minden olyan pénzeszközt, amely azért érkezik ide, hogy beavatkozzon a választási ügyekbe vagy Izrael állam belügyeibe, egyszerűen meg kell állítani” – mondta.
