A 95 éves Ruth Scheuer Siegler szombaton halt meg. Nővére, Ilse Scheuer Nathan 10 nappal korábban, 98 éves korában halt meg. „Mindig együtt voltak” – írta az Alabamai Holokauszt Oktatási Központ.
Két nővér, akik túlélték a holokausztot, majd az Egyesült Államokba költöztek, néhány nap különbséggel haltak meg fogadott otthonukban, Alabamában – írja az NBC News.
Az alabamai Holokauszt Oktatási Központ közölte, hogy Ruth Scheuer Siegler szombaton 95 éves korában elhunyt. Nővére, Ilse Scheuer Nathan 10 nappal korábban, 98 éves korában halt meg.
A Németországban született Scheuer nővérek viszonylag nyugodt és kényelmes körülmények között töltötték gyermekéveiket egészen 1938 novemberéig, amikor a Kristályéjszaka eseményei miatt apjuk a hollandiai Bilthovenbe menekült, hogy elkerülje a letartóztatást – olvasható az Alabama Holocaust Center oldalán.
1939 augusztusának végén Ilse, Ruth és édesanyjuk csatlakozott apjukhoz Hollandiában, és azt tervezték, hogy vízumot szereznek az Angliába, majd Amerikába való átutazáshoz. Mielőtt azonban elindulhattak volna, kitört a háború, és a határokat lezárták.
Németország 1940 májusában megszállta Hollandiát, és apjukat Westerborkba, egy menekülttáborba küldték. Két évvel később a család önként jelentkezett Westerborkban.
1944 januárjában Ernstet letartóztatták, mert egy német tiszt jelenlétében nem vette le a sapkáját. Elszállításra szánták; a család úgy döntött, hogy együtt maradnak. Az apának az első világháborúból származó vaskeresztje lehetővé tette, hogy a csehszlovákiai Theresienstadtba szállítsák őket.
Egy hónappal később Scheueréket Theresienstadtból Auschwitz II-be (Birkenau), a megsemmisítő táborba szállították. A munkára kiválasztott lányokat és édesanyjukat arra kényszerítették, hogy vetkőzzék le magukat és adják le minden személyes holmijukat. Csíkos ruhát, tálat és egymást követő tetoválásokat kaptak. Egy későbbi SS-szelekció során a lányokat elválasztották édesanyjuktól, akit soha többé nem láttak. Birkenauban látták utoljára az apjukat, miután sikerült átadnia nekik egy amerikai unokatestvérük címét, és megáldotta őket. Ernstet is munkaszolgálatra küldték, de később egy németországi táborban halt meg, napokkal a felszabadulás előtt.
A lányok a táborban annyira közel álltak egymáshoz, hogy a társaik mindkettőjüket Ilse-Ruthnak hívták.
„Mindig együtt voltak” – mondta Ann Mollengarden, az alabamai Holokauszt Oktatási Központ oktatási igazgatója. „Amikor Ilse meghalt, azt hiszem, Ruth készen állt rá”.
A háború után mindkét nő 1949-ben ment férjhez, férjeik is túlélők voltak. Ruth és Walter Siegler 1960-ban Birminghambe költözött Ilse és Walter Nathanhoz, akik már a környéken éltek.
A holokausztról tanító nők mindketten özvegyek voltak, és a végsőkig legjobb barátnők maradtak, évekig csak egy rövid sétára laktak egymástól.
A Birmingham Newsnak adott 2011-es interjújában Ruth Siegler arról beszélt, hogy miként segítettek Ilsével egymásnak életben maradni, és elmondták, hogy a hit segítette át őket a szenvedéseken.
„Mindig azt mondom, hogy legyen hitetek és reményetek”
– mondta Ilse Nathan. „Egymásra támaszkodtunk és együtt imádkoztunk.”
