„Annét egy vidám, eleven kislányként ismertem, mígnem elolvastam a könyvet, amelynek mélysége egyszerűen hihetetlen” – jelentette ki a 93 évvel ezelőtt született, tífuszban meghalt kislány, Anne Frank apai ági unokatestvére, Bernhard Elias 2009-ben, a Die Welt által készített interjúban.
1929. június 12-én született Frankfurtban Anne Frank, akinek naplóját több mint hetven nyelvre lefordították és több mint 30 millió példányban jelentették meg. Az évforduló alkalmából Anne Frank apai ágú unokatestvérével, a 2015-ben elhunyt Bernhard Eliasszal még 2009-ben készített interjút a Die Welt.
Elias szintén Frankfurtban született, 1925-ben. A család 1931-ben Svájcba települt át, s ott élte túl a nemzetiszocializmust. Anne naplójában Bernd néven többször tett említést róla. 1996 óta ő volt a naplóval kapcsolatos szerzői jogokat igazgató bázeli Anne Frank Alapítvány elnöke is.
Az interjúban elmondta, hogy unokatestvérével röviddel a háború kitörése előtt találkozott utoljára.
„Anne nem volt csodagyerek, hanem egy okos, kedves, vidám és fantáziadús kislány, akinek számtalan ötlete volt arra, hogy mit játsszunk”
– emlékezett Bernhard Elias, aki szerint az akkor kilenc éves kislány szinte „megőrült” a színházért.
„Akkoriban egyszerűen csak a kis unokatestvérem volt, akit nagyon szerettem. De azáltal, hogy ő volt Anne Frank, a háború után döntően befolyásolta életem alakulását, egészen a mai napig”
– mondta el Elias, szomorúan téve hozzá, hogy Annéval ellentétben ő elvégezhette a színi főiskolát.
Unokatestvérével kapcsolatban eddig több ezer interjút adott, s neki köszönheti, hogy beutazta az egész világot. Anne szerte a világon ismert, az Egyesült Államoktól egészen Japánig: a távol-keleti szigetországban szinte szentnek tartják őt.
Egy rózsafajtát is elneveztek róla, s azóta szerte az országban minden iskolában – a béke jeleként – elültetik az „Anne Frank rózsát”. Több japán városban szobrot emeltek emlékére, Fukujamában pedig holokausztmúzeumot hoztak létre, amely szinte kizárólag Anne és apja, Otto Frank életével foglalkozik – mondta el Bernhard Elias, aki szerint a japánok talán ezzel is feledtetni akarják háborús múltjukat.
És hogy mit érzett akkor, amikor ő maga első ízben olvasta el unokatestvére – a háború éveiben írt – naplóját? Ezzel kapcsolatban Anne apját, a háborút a családból egyedül túlélő és a naplót 1947-ben kiadó Otto Frankot idézte, aki annak idején kijelentette: „Nem ismertem a lányomat mindaddig, míg a naplót el nem olvastam”.
„Ugyanezt éreztem én is. Annét egy vidám, eleven kislányként ismertem, mígnem elolvastam a könyvet, amelynek mélysége egyszerűen hihetetlen”
– jelentette ki Elias. A kérdésre, hogy a napló melyik mondata ragadta meg leginkább, Anne Franktól azt idézte, hogy „egyszer talán ismét emberek leszünk és nemcsak zsidók”.
