A varsói gettó hőseinek emlékművénél a lengyel kormány, a lengyel elnök és Varsó városának képviselői virágokat helyeztek el. A lengyel parlament mindkét házának küldöttségei, valamint diplomaták és a zsidó közösség képviselői is jelen voltak — írja a The First News lengyel híroldal.
Michael Schudrich lengyel főrabbi imát mondott a halottakért. Az emlékezők részt vettek a hagyományos nárciszkampányban, amelynek keretében a felkelés emlékére sárga nárcisz kitűzőt viseltek, és felvonultak a varsói gettó hőseinek emlékútján.
„Dicsőség a varsói gettófelkelés hőseinek, akik megmutatták nekünk, hogy az igazságos ügyért, nevezetesen a szabadságért és az alapvető emberi jogokért folytatott küzdelem soha nem reménytelen és elveszett” – írta Mateusz Morawiecki miniszterelnök a Facebookon.
„Határozottan szembe kell szállni a barbársággal, a gonoszsággal és a totalitarizmussal” – mondta Morawiecki, hozzátéve, hogy a felkelés a náci Németország által folytatott bűnös politika elleni harag kifejezése volt.
A felkelés 79 éve, ezen a napon, 1943. április 19-én tört ki, amikor a gettó nácik általi felszámolásának utolsó szakasza zajlott, amikor is a Zsidó Harci Szervezet (ZOB) és a Zsidó Katonai Unió gyengén felfegyverzett harcosai egyenlőtlen küzdelemben szálltak szembe az SS és a Wehrmacht erőivel, a biztonsági rendőrséggel és segédcsapataikkal.
A felkelés, amely mintegy 6 000 felkelő életébe került, 1943. május 8-án ért véget, amikor az akkori parancsnok, Mordechaj Anielewicz a ZOB katonáinak egy csoportjával együtt öngyilkos lett a Mila utca 18. szám alatti bunkerben.
Az égő gettóból csak egy maroknyi harcosnak sikerült a csatornákon keresztül elmenekülnie. Köztük volt a felkelés utolsó parancsnoka, Marek Edelman.
Ami a varsói gettóból megmaradt, azt a német csapatok a földdel tették egyenlővé Jürgen Stroop SS-tábornok vezetésével, akit a háború után, miután Lengyelországban emberiesség elleni bűnökért bíróság elé állították, 1952. március 6-án felakasztottak a varsói Rakowiecka utcai börtönben.
A varsói gettót 1940. október 12-én hozták létre. Egy német rendelet előírta, hogy minden varsói lengyel zsidónak egy kijelölt területre kellett költöznie, amelyet a német hatóságok 1940 novemberében elzártak a város többi részétől.
A gettó lakossága csúcspontján több mint 400 000 zsidó származású lengyel állampolgár volt. A varsói gettóból a treblinkai haláltáborba történő tömeges deportálások első hulláma július 22-én kezdődött és 1942. szeptember 12-ig tartott, mintegy 300 000 lengyel zsidót elpusztítva.
Emlékükből fakadjon áldás!
