Közismert, hogy a gyásznak három stádiuma van. Ez igaz a füstbe ment prognózisok felett érzett gyászra is. A gyász első stádiumában azok, akik hónapokon át vehemensen tagadták, hogy kitörhet egy háború Oroszország és Ukrajna között, nem hagyták magukat zavarba hozni az események által, és magabiztosan kijelentették, hogy Putyin döntése irracionális. Magyarul, az elemzés tárgyát képező fehéregér tévedett, amikor jobbra fordult a labirintusban, és nem balra. Robert C. Castel elemzése.
A gyász második stádiumában már nem a politikai döntés irracionalitása volt a téma, hanem a kivitelezés szakszerűtlensége. Ahelyett, hogy megpróbálták volna semleges szemlélőként megérteni és megmagyarázni az eseményeket, igen sok elemző újra az értékítéletek vadászmezőire tévedt, és szurkolói mezben ülte végig a selejtezőket.
Mielőtt a gyász harmadik stádiumához érnénk, talán
ideje lenne megállni egy percre és elgondolkodni azokon az anomáliákon, amik a „Putyin tévedett”-típusú sommás diagnózisokhoz vezettek.
Hogy mik ezek az anomáliák? Tények, és nem vélemények. Méghozzá olyan tények, amiket nem borít a titkosság leple, és amikről egyenlőként vitatkozhat az érdeklődő laikus a titkos információk birtokában lévő hírszerzési elemzővel.
- Tény, hogy mindezidáig az oroszok a katonai és technológiai eszközeiknek csupán egy töredékét vetették be az Ukrajna elleni hadjárat során.
- Tény, hogy Oroszország nem törekedett mindenáron a teljes légifölény kivívására (Lásd: Kijev szelleme), ami a nyugati elemzők étlapján obligát előételnek számít.
- Tény, hogy Putyin nem vetette be országa kiber-eszközeit a kritikus ukrán infrastruktúrák – a vízellátás, az elektromos hálózat és az internet – megbénítására (Lásd: Ukrajna elérhetősége a világhálón).
- Tény, hogy az alkalmazott tűzerő szinte kizárólag nagy pontosságú eszközökre épült, amik a világ legmodernebb hadseregeiben sem állnak korlátlanul rendelkezésre.
- Tény, hogy Putyin nem törekedett mindenáron az ukrán fegyveres erők minél átfogóbb fizikai felszámolására (Lásd: Az áldozatok relatíve alacsony száma).
- Tény az is, hogy az oroszok mindeddig nem támadták célzottan Ukrajna civil lakosságát.
A reflexív válasz, hogy „Putyin tévedett” és nemsokára megissza ennek a levét, ad ugyan némi erkölcsi elégtételt az invázió felett érzett felháborodásunkban, de okosabbak aligha leszünk tőle.
Ha viszont hajlandók vagyunk egy percre elviselni azt a kellemetlen gondolatot, hogy Putyin esetleg nem tévedett, hanem mindez egy jól átgondolt politikai és katonai tervezési folyamat eredménye, akkor alkalom nyílik arra, hogy feltegyük a kérdést:
Mi is tulajdonképpen az orosz elnök terve?
Egy ilyen kérdés különösen hasznos, mert a rá adott válasz támpontot nyújthat úgy térben, mint időben: Mit láttunk eddig, hol láttuk, amit láttunk és mik lesznek Putyin további lépései az ukrán sakkjátszmában?
Meglepő módon, a kérdésre a válasz nem a divatos szlogenekben, és nem is a káprázatos haditechnikákban rejlik. Nem szükséges a hibrid, az asszimetrikus, a hálózat-centrikus stb. hadviselési formák ismerete az észlelt jelenségek megértéséhez. Arra sincs szükség, hogy tisztában legyünk a hiperszónikus rakéták és a thermobarikus robbanófejek hatásmechanizmusával. Ahhoz, hogy Putyin haditervét megértsük, és megmagyarázzuk, csupán vissza kell térni az alapokhoz, amiket idestova kétszáz éve tanulunk és tanítunk a világ katonai akadémiáin. Az előttünk kibontakozó ukrán háború kérdéseire a válaszok ott vannak, Putyin kadét tisztiiskolás jegyzeteiben, csak elő kell venni, és leporolni őket.
Az ötvenes évek óta számtalan tanulmány született arról, hogy mekkora hatása volt, és van mind a mai napig a korai 19. század porosz katonai zsenijének, Carl von Clausewitznek az orosz katonai filozófiára. Paradox módon az oroszok az elsők között voltak, akik újra felfedezték és népszerűsítették Clausewitz műveit, messze a nyugati katonai gondolkodók előtt. A kanti módszertan, és az Oroszországban eltöltött hosszú évek tapasztalata kikandikálnak a szerző száraz sorai közül, és varázsuk ellenállhatatlannak bizonyult az orosz katonai gondolkodók számára.
Ahhoz, hogy megértsük az ukrajnai invázió haditervét, elég felidézni a legismertebb és legelcsépeltebb clausewitzi közhelyeket.
- A háború csupán a politika folytatása más eszközökkel. Amikor a diplomácia, a gazdasági nyomás, és a többi békés eszköz kudarcot vall, akkor következik a háború, mint az ultima ratio regis, a királyok legutolsó érve. Az, hogy az emberiség egyik fele lemondott erről az érvről, még nem jelenti azt, hogy a másik fele nem találja igen hatékonynak azt.
- A háború célja az ellenfél akaratának a megtörése. A háborúban a lélektani tényezők hatékonysága háromszorosa a fizikai tényezőkének. Ezek meglehetősen banális, mégis sokszor elfelejtett igazságok. Az amerikaiak nem azért vonultak vissza Afganisztánból, mert a tálibok megsemmisítették az utolsó Hummerjüket is. A háború az akaratukat ásta alá, és nem a fizikai képességeiket.
- A clausewitzi triád: A Kormány, a Hadsereg és a Nép legyőzésének hármas egysége egy hasznos modell a háború megértésére. A Nagy Porosz előszeretettel gondolkodott különböző „triádokban”, és a fent említett hármas csupán egy a sok közül.
Az összes putyini tévedésként bemutatott és megmagyarázatlan „anomália” hirtelen a helyére kerül, ha megpróbáljuk a clausewitzi közhelyek darabjaiból rekonstruálni az ukrajnai kaland haditervét.
A legalapvetőbb szinten
a háború célja: rákényszeríteni Oroszország politikai akaratát Ukrajnára.
Mivel Oroszország növelni akarja az erejét Ukrajna behódoltatásával, és nem kíván egy gazdasági-társadalmi ballasztot kreálni belőle, fontos számára, hogy ezt a célt a lehető legkevesebb kár okozásával érje el. Ebből kifolyólag
a háború első fázisa a clausewitzi triád csúcsa, az ukrán Kormány ellen irányul.
A harci tevékenységek célja ebben a fázisban az ukrán vezetőségre gyakorolt lélektani hatás elérése. Az üzenet, amit az ukrán kormány felé kommunikálnak, igen egyszerű: „Az ellenállás reménytelen, adjátok meg magatokat!”. Ezt a célt szolgálja többek között a látszólag szükségtelenül bonyolult, több irányú offenzíva, a több dimenziós bekerítés lélektani hatása, a precíziós tűzcsapások, és a lélektani hadviselés különböző formái. Ezt a célt szolgálja továbbá az ukrán hadsereg elleni korlátozott intenzitású harci tevékenység, a polgári infrastruktúra és a lakosság kímélése.
Amennyiben nem sikerül intenzív lélektani, és mérsékelt fizikai eszközökkel megadásra bírni az ukrán döntéshozást, vagy esetleg fizikailag megsemmisíteni azt,
a terv következő fázisa a triád második pólusa, a Hadsereg ellen irányul majd.
Ebben az esetben is a lélektani eszközök elsődleges prioritást élveznek majd, mivel az ukrán hadseregre szükség lesz — az iraki megszállás tanulságaként –, az ország pacifikálására a kapituláció után. Ha a lélektani hatás nem hozza meg a várt eredményt, akkor amit ezután látni fogunk, az az ukrán hadsereg élőerejének, és haditechnikájának a módszeres felőrlése lesz. A precíziós fegyverek helyett egyre gyakrabban fogjuk látni a hagyományos tűzeszközök használatát, a lassú és módszeres előretörés is átadja majd a helyét egy agresszívebb mozgóháborúnak. Ez lesz az a pillanat, amikor Oroszország feltétlenül ki fogja csikarni a légifölényt.
Amennyiben az ukrán fegyveres erők felmorzsolása sem hozza meg a várt eredményt, akkor
a triád harmadik pólusa, az ukrán Nép kerül az orosz célkereszt középpontjába.
Ebben az esetben is az első fokozat a lélektani nyomás fokozása lesz a kritikus infrastruktúrák elleni kiber- és kinetikus csapásokkal, szimbolikus jelentőségű célpontok megsemmisítésével, és elrettentő jellegű terrorbombázásokkal. A nagy pontosságú eszközök fokozatosan átadják a helyüket a kevésbé pontos tűzeszközöknek a Groznijban látott forgatókönyv alapján.
Fontos megjegyezni, hogy a haditerv három fokozata között nem léteznek tűzfalak.
Az újabb fokozatok nem váltják fel a meglévőket, hanem kiegészítik, és egy magasabb szintre emelik azokat.
Valóban ez lenne Putyin haditerve?
Erre a kérdésre csak az idő adhat választ. Pontosabban, még az idő sem, hiszen, mint tudjuk, egyetlen haditerv sem éli túl az első találkozást az ellenféllel.
Az elemzők feladata az, hogy megfigyeljék az észlelhető jelenségeket, és megpróbálják megérteni és megmagyarázni azokat. Igen kétséges, hogy ez a clausewitzi hadelméleten alapuló magyarázat látnoki képességekkel bírna, de még mindig hasznosabb egy fokkal, mint a végtelenített „Putyin tévedett”-et játszó verkli.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
In nomine Patris et Filii at Spiritus Sancti ! Amen !
Izééé… at? Figyu, az nem kukac!
az igazság az, hogy Putyinnak ugyanannyi joga van háborúzni bármelyik országgal, mint az USA-nak
Az igazság az, hogy senkinek sincs joga csak úgy háborúzni, hogy ezt a mostani háborút Putyin kezdte, és hogy meg kell állítani.
A cikk cimet olvasva, azt hittem, hogy szo lesz majd Putyin tovabbi terveirol. Felteve, hogy Ukrajnaban eleri a celjat, mit tervez a tovabbiakban? Megelegszik Ukrajnaval, vagy folytatja a birodalom rekonstrukciojat? Es ha folytatja, merre? Es a nyugat mikor ebred ra, hogy a verbalis, sot az anyagi segitseg sem allitja meg Putyint? A mereszebb elemzok mar ezekre a kerdesekre probalnak valaszolni.
Ismét egy kiváló elemzés. Köszönet érte.
Putyin keresztény-humanista békevágya teljesen egyértelmű. Ki más bombázná le egy testvérnép óvódáit, iskoláit és lakóépületeit mindennemű provokáció nélkül?
Ukrajna 10 éven át szanaszét és orrba-szájba provokálta Oroszo.-t és személyesen Putyint is. A mostani ukrán vezetés széttárta a seggét a nyugat legpénzéhesebb hiénáinak, hogy cserébe leszámolhasson a saját kisebbségeivel. Képes lett volna Szevasztopolból amcsi flottabázist csinálni, persze az USA párszázmillió dollárja mint bérleti díj is jólesett volna (csak hogy értsd, miért vonult be oda is Oroszo.). És azt hitték, a hiéna „barátaik” majd megvédik őket. Hát rondán elszámolták magukat. Minden támogatást meg kell adni az ukrán népnek, de ennek az ukrán vezetésnek vesznie kell !
Ukrajna maximum a létezésével provokálta Putyint. Ukrajna egy független állam, Putyin meg egy mocskos tömeggyilkos.
„független állam”.. Ezen majdnem berottyintottam.
Baromság. Szevasztopolra a ruszkinak még évtizedekig érvényes szerződése volt, és nem is akarták az ukránok felmondani.
Olvasd már el legalább a cikket. ha kell, többször, hátra sokadszorra bevillan valami!
legjobb cikk amit olvastam csütörtök óta, köszi
Ez az írás kb. nesze semmi fogd meg jól. Ez már a XXI. század, nem a 19.
Egy viszont tény. Putinnak semmi joga nincs egy szuverén országot megtámadni, területét elbirtokolni. Innen kell kiindulni.
Mielőtt kiosztanád az észt, utolsó mondatodban a Putin szót cseréld ki az usa-val, máris közelebb kerülsz ahhoz, hogy világmegváltós prédikációid alkalmával, legalább az elfogulatlanság álcáját öltsd magadra. Ha tényleg okos dolgokat szerettél volna mondani, akkor elég lett volna a „senkinek” szó használata, ám azt mindannyian tudjuk, egyeseknek mindig mindent szabad, ketteseknek pedig kutya kötelességük (lenne), mindezt szó nélkül lenyelni! Ez a mostani konfliktus világosan mutatja azt, hogy ilyen tapintatlan viselkedésmód mennyire helytelen, és mennyire veszélyes taktikának bizonyult.
Egy szóval sem mondta, hogy az usákoknak lehet…
Képzeld, hogy sok más egyebet se mondott, amitől senki se lett okosabb, és te sem attól, ha kéretlenül ideírtál egy értelmetlenséget.
Szóval egy más által ki nem mondott, de általad a szájába adott mondanivalóra építve kioktatni az oké, arra kíváncsi mindenki, de erre a hibádra felhívni a figyelmet az kéretlen értelmetlenség. Jóvanakkor. Most menj és szólj az óvónéninek, hogy bántottak.
Én vagyok az óvónéni, de most aztán sipirc fogat mosni, aztán szundi, de gyorsan, hogy érjen az eszed! Látszik, hogy szeretsz beszélni, de filozófiával, logikai következtetésekkel ne kínlódj, az még túl korai számodra. Készülj inkább politikusnak, akkor már oszthatod is kéretlenül a nagy semmit!
Szerintem meghagyom neked a homokozót. Pár évtizede kinőttem már belőle veled ellentétben…
Na ugye, látod? Ha rám hallgattál, máris okosabb lettél! Tanulni sosem túl késő! Üdv Neked, legyen béke a homokozóban (is)!
Nem Putyin nem akart nagyobb károkat és még több halált, hanem az orosz katonák jöttek rá, hogy baromi nagy disznóságba rángatták bele őket. Ezért inkább megrongálják a saját tankjaikat, leszívják az üzemanyagot és eladják. Bármi jó, csak legyen ürügy arra, hogy nem harcolnak. Eszük ágában sincsen végrehajtani ennek az eszelősnek a parancsait, de a nyílt parancsmegtagadásért falhoz állítanák őket. Szóval maradnak a sumákolásnál, a szabotázsnál, a lezsírozásnál és az elkenésnél. A legjobb kelet-európai hagyományok szellemében. Belülről bomlasztanak, ugye.
Ugyan már! Ez az orosz sereg sokkal fegyelmezettebb, de rövidesen más egységek jönnek. Azon majd szépen elplanírozzák a vidéket és alig hagynak ép házat ahová ukrán partizán bebújhat.
Putyin óvatosan kezdett hozzá, hagyott időt a civilek elmeneküléséhez. Ne legyenek kétségeink. Ő totális győzelmet akar és egy neki engedelmes bábkormányt. Sajnos megvan hozzá a kellő ereje és elszántsága. Félő, hogy rövidesen beindítja a „gőzhengert” és minden ellenállást le fog törni. Megy-e ezzel Ukrajna előbbre? Nos, mint orosz vazallus el fogják érni az orosz életszínvonal 80-90%-át. Biztosítva lesz az ellátás és az oroszok főkép a keleti részen levágják az orosz lakta vidéket. Az átlag ukrán ebből annyit fog tudni, hogy szép-szép, de Moszkva az úr. Kb. úgy, ahogy minálunk is ment ez 40 évig.
Az életszínvonal nagyon sokat számít a mai okostelós világban. Ha elérik a 80%-ot, máris nyertek, mert most ahogy hallani, sok helyen ennek kb. ha a 30%-a van meg. Na jó, Oroszországban is nagy különbségek vannak, maradjunk talán az Uralon inneni élet- (vagy inkább gazdasági)színvonalnál. Az Uralon túl is szép, ott az igények is mások a kisebb településéken…
Lavrov pontosan fogalmazott!
Amit most az euroatlanti imperialista magánhatalom folytat az orosz föld természeti erőforrásainak megszerzése érdekében, —amelyet, a nemzetközi sajtóban, valamiféle ukrajnai szabadságharcként mutat be, — az nem más, mint az egykori náci Németország „keleti élettér” filozófiája, a DRANG NACH OSTEN, 21. századi amerikai-angol és német interpretációban.
Lavrovnak igaza van!
A bűnben fogant amerikai magánhatalom imperializmusa hasonlóan kezd mozgolódni, mint amikor életre lehelte a Hitleri Németországot. Most ugyanezt teszik, csupán más szereposztásban. Nemcsak, hogy saját magukat ismétlik, hanem ugyanannak a bűnös hatalmi kőrnek a természetes és szellem leszármazottjai generálják világunk politikai, társadalmi feszültségeit, akiknek természetes és szellemi felmenői a 20. században már vérbe borították az emberiséget és vérbe fojtották az emberi értelmet. Mindezt saját hasznuk, beteges küldetéstudatuk és végtelen gátlástalanságuk által.