Egyre több spanyol kisvárosban tárják fel a rég elfeledett zsinagógákat és kutatják a több mint ötszáz éve elűzött egykori lakók történetét. Sok helyütt ez a turizmus fellendülését vonzza maga után – írja a zsido.com.
Andalúziában, nem messze Sevillától fekszik Utrera.
A kisvárosban egy 700 négyzetméteres, XIV. században emelt épületegyüttes múltját kezdték feltárni a közelmúltban. Az épület mögött, mohás teraszfalakkal és rikító lila és sárga színekkel festett belső terekkel Spanyolország második legnagyobb középkori zsinagógájának maradványai hevernek.
A virágokkal benőtt falú ingatlan a település egykori zsidónegyedének szívében fekszik, egy szűk sikátorban. Az épület számos funkciót töltött be az évszázadok során. Volt benne kórház, katolikus kápolna, árvaház, iskola, étterem, majd kocsma. 2018-ban azonban megvásárolta a helyi önkormányzat és így kezdetét vehette a régészeti feltárás, melynek célja, hogy az egykori zsinagóga nyomaira bukkanjanak. A zsidó örökség újrafelfedezését a kormány is támogatja.
E törekvésnek két célja van: egyfelől így javítanának az inkvizíció által beárnyékolt spanyol történelem megítélésén, másrészt a koronajárvány által igencsak megtépázott turizmust szeretnék fellendíteni és továbbra is a világ egyik leglátogatottabb országa maradni.
Egy régi zsinagóga általában magas turisztikai vonzerővel bír, különösen olyan kistelepüléseken, melyek nem bővelkednek a látnivalókban. „A zsinagóga feltárásával felkerülünk a világ turisztikai térképére, ahol olyan városok között foglalhatunk helyet, mint például Sevilla. Ezáltal válhat Utrera is egy jelentős turisztikai célponttá” – mondta a település polgármestere és a feltárás egyik leglelkesebb híve, José María Villalobos.
Nem Utrera az egyetlen település, mely zsidó múltjának kiaknázását tervezi. Már jóval a COVID megjelenése előtt kiemelt érdeklődés mutatkozott a középkori zsidó örökség iránt, mind kormányzati, mind regionális szinten. „ Spanyolországban az 1980-as évek óta hatalmas változások mennek végbe az ország kulturális örökségével kapcsolatban. A régészeti feltárások megszaporodásának egyik oka az ingatlanfejlesztések felfutása.
A régi zsinagógák is gyakran építkezések során kerülnek a felszínre”
– mondta Jorge A. Eiora, a Murciai Egyetem középkori történelem tanszékének professzora.
Az 1492-es kiűzetés előtt a spanyolországi zsidó közösségek magas színvonalú építészeti értékeket hoztak létre. Az egykori zsinagógák művészi kivitelezése a középkori spanyol zsidóság szellemi és anyagi virágzásáról tanúskodik. A zsidók kényszerű távozását követően azonban ezek az épületek más funkciót kaptak, átépítették őket vagy elhagyatottan lassan az enyészeté lettek. A legnagyobb zsinagógákat nem egy esetben katolikus templommá alakították át, mint például a toledói El Tránsito vagy Santa Maria de Blanca, a cordóvai zsinagóga vagy a segoviai Corpus Christi esetében. Az utóbbi időben némelyik visszakapta zsidó jellegét és múzeumként vagy kulturális központként funkcionál.
A zsinagógák funkcióváltása nem ritka jelenség Európában. 2018-ban egy brit szervezet a „Foundation for Jewish Heritage” (Alapítvány a Zsidó Örökségért) egy interaktív térképet hozott létre, ahol végigkövethetjük az egyes zsinagógaépületek sorsát – hogyan váltak imaházból raktárrá, sportcsarnokká, étteremmé vagy üzlethelyiséggé. A Spanyolország teljes területén megtalálható zsidó emlékek nagy része azonban a föld alatt nyugszik, jelentős részükről nem létezik semmilyen feljegyzés, így még a létezésükről sem tudunk.
„Amikor templommá alakítottak egy zsinagógát, azonnal eltávolítottak róla minden zsidó szimbólumot. Ez is nehezíti a régi zsinagógák beazonosítását. Szerencsés esetben a tóraszekrényt alakították oltárrá, mind például Córdobában és így nyoma maradt”
– mondta Eiora.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
