A kétszeres olimpiai svéd aranyérmes gyorskorcsolázó hazatérése után döntött úgy, hogy megszólal — írja az Expressen svéd lap.
A 2022-es téli olimpia Kínában történő megrendezéséről szóló döntés világszerte bírálatokat váltott ki. Kínát az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő muzulmán kisebbség, az ujgurok elleni visszaélésekkel vádolják, és tavaly a Newline’s Institute for Strategy and Policy nevű agytröszt egy jelentést tett közzé, amelyben az ujgurok üldözését népirtásnak nevezte.
Mielőtt Pekingbe és az olimpiára utazott volna, a 25 éves, kétszeres olimpiai aranyérmes Nils van der Poel — akinek magyar a nagymamája –, elmondta, hogy ezúttal jobban örült volna, ha az olimpiát nem Kínában rendezik meg. Amikor megkérdezték tőle, hogy szeretne-e bővebben beszélni, így válaszolt:
„Nem hiszem, hogy nagyon bölcs dolog lenne kritizálni azokat a rezsimeket, amelyekben hamarosan tartózkodni fogok, ha hosszú és gyümölcsöző életet akarok élni. Talán majd hónap múlva visszatérhetünk erre”
– mondta akkor a korcsolyázó.
A téli olimpia előtt Sebastian Samuelsson sífutó is állást foglalt a 2022-es olimpia kínai megrendezése ellen, és bírálta Gunilla Lindberget, a Svéd Olimpiai Bizottság (SOK) főtitkárát.
„A hídépítés nem működött 2008-ban sem [a pekingi nyári olimpa idején], és ezúttal sem fog működni, ezt ő (Gunilla Lindberg) tudja a legjobban. Lehet, hogy nem a NOB felelőssége, hogy megoldja Kína problémáit, de a NOB felelőssége, hogy eleve ne Kínának ítéljék oda a játékokat!”
– írta a Twitteren, miután Lindberg interjút adott a Radiosportennek.
Vasárnap Nils van der Poel visszatért Svédországba. A ruhákon és korcsolyákon kívül két olimpiai aranyérmet, és egy új világrekordot vitt haza kedvenc távján, a 10 000 méteren.
Nils van der Poel azt mondja, hogy még mindig „tartania kellene a száját”, mivel a svéd olimpikonok még mindig Kínában vannak, és a játékok még nem értek véget. A kétszeres aranyérmes mégis úgy döntött, hogy ismét felveti a kritikát.
Szerintem felelőtlenség egy olyan olimpiát, amely ilyen erős politikai ösztönzést jelent, és amely egyben fantasztikus módja annak, hogy a világ egyesüljön, és osztozzon az örömben, nagy nemzetek politikai agendájának és propagandájának előmozdítására használni
– mondja, majd folytatja:
„Ezt csinálták a náci Németországtól kezdve az 1930-as években, egészen Oroszországig, amikor megszállták a Krímet. Szerintem a NOB-nak meg kellett volna tanulnia, hogy ne delegálja az olimpiát ilyen rezsimeknek. Mindenáron azért nem lehet fontos az olimpiai játékok megrendezése.
