Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1600 gyerek, és 400 felnőtt életét mentette meg a német megszállás alatt. Mindezt Budapest kellős közepén, néha konkrétan az SS-hadiszállás szomszédságában – írja Miklya Anna a noizz.hu-n megjelent cikkében.
1944 előtt
Sztehlo 1909-ben született, 1932-ben avatták lelkésszé. Aktív gyülekezeti munkájáról volt ismert: templomot épített, népfőiskolát szervezett – viszont a politika egyáltalán nem érdekelte, legalábbis kezdetben.
Az egész háború nem az én háborúm volt… csak annyiban érdekelt, hogy munkámat előbbre viszi vagy akadályozza.
„Politikailag éretlen és igen naiv lélek voltam. Azt hiszem, így volt a magyar intelligenciának egy nagy része ebben az időben, és ez sok tragédiának volt oka is. (…) A velem egykorú lelkészek szinte éppen úgy fogadták Budapest megszállásának a hírét: vajjon fogjuk-e munkánkat tovább ugyanúgy folytatni tudni? Mindent ebből a szűklátókörből bíráltunk el”
– írja Sztehlo a visszaemlékezéseiben.
…nem tudtam helyeselni a nácik cselekedeteit. (…) amikor a munkám során szembekerültem rombolásaikkal, akkor kezdtem el lázadni, és akkor kezdtem el ellenük dolgozni.
A német megszállás után Sztehlot kórházlelkésszé nevezték ki. Hetente kétszer kellett a Rókus kórház öngyilkososztályán lelkigondozást végeznie, ahol ekkor szinte már csak zsidók feküdtek. Püspökétől megkapta a Jó Pásztor misszió gyermekmentési feladatát is, ami ekkoriban leginkább segélycsomagok kiosztásából állt. Sztehlo viszont felismerte, hogy ennél többre van szükség: egyre több volt az olyan árva, vagy félárva zsidó gyerek, akinek a szüleit elhurcolták. Árvaházat szeretett volna létrehozni számukra, de erre nem volt anyagi fedezetük. 1944 nyarára már olyan sok volt az árva gyerek Budapest utcáin, hogy a helyzet tarthatlanná vált.
Sztehlo ekkor Baky László belügyi államtitkárhoz és Endre László alispánhoz fordult segítségért. A lelkész számára biztos logikus lépés volt befolyásos politikusokhoz fordulni – csakhogy mindketten a Nyilaskeresztes Párt vezetői és a zsidóüldözés hírhedt alakjai voltak. Valószínűleg alig hittek a fülüknek, amikor a nyilas központban Sztehlo és munkatársa totál ártatlanul, de nagy lelkesedéssel előadták, hogy szükségük lenne néhány budai villára, ahol árva zsidó gyerekeket mentenének.
Lehet, hogy a döbbenet miatt, de a nyilasok elengedték, és “csak” internálással fenyegették őket, ha tovább folytatják a munkájukat. Így a Jó Pásztor és vezetői illegalitásban szervezkedtek tovább: Sztehlo nem az az ember volt, akit némi fenyegetéssel el lehetett volna téríteni a céljától.
Zsidó árvaház az SS főhadiszállással szemben
Nem sokkal később, augusztus 15-én megbízást kapott a Svájci Vöröskereszttől, hogy hozzon létre otthonokat a kikeresztelkedett zsidó gyermekeknek. A Vöröskereszt vállalta az otthonok gazdasági felügyeletét, élelmezését, továbbá a gondozókat és a gyermekeket svájci, illetve svéd védlevelekkel látta el.
Sztehlo senkitől nem kért keresztlevelet, de az október 15-i nyilas uralomátvétel után amúgy is teljesen szabad kezet kaptak a Svájci Vöröskereszttől is. Menteni kellett mindenkit, aki még menthető volt.
A cikk folytatása itt olvasható.
