Harminc éve történt a gyilkosság, amely megrázta egész Crown Heights-ot, Brooklyn lubavicsi negyedét – emlékeztet a crownheightsinfo írása. 1992-ben, az első ádár hónap második napján szörnyű merénylet történt: a bevásárlásból hazatérő Pesha Leah Lapine-t több tucat késszúrással ölték meg otthonában – írja a zsido.com
„A 38 éves, négy kisgyermeket nevelő anyát több mint harminc késszúrás érte a mellkasán és a nyakán, miközben megpróbálta legyőzni támadóját… A támadó valószínűleg megpróbálta megerőszakolni őt, mielőtt a hátsó ablakon át elmenekült”
– állt a Jewish Telegraph korabeli híradásában.
A rettenetes gyilkosság megdöbbentette az egész közösséget. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson személyesen is megjelent a temetési menetben, a szemtanúk szerint végtelen fájdalommal arcán.
A történetet számos televíziós csatorna és újság is közölte. A temetési menet rendezői arra kérték a résztvevőket, hogy különös mértékben figyeljenek oda a rendre, nehogy valamiféle zavargás törjön ki, ami rossz fényt vethetne a vallásos zsidókra a televízió képernyője előtt ülők szemében. A beszédet Yehoshua Hecht rabbi tartotta. Arról beszélt, hogy péntek délután már nem szokás heszpedet, gyászbeszédet tartani az elhunyt után (a szombat közeledte miatt) és bölcseink azt mondják, hogy az isteni kegyelem jele, ha valaki pénteken hal meg.
Ma, harminc évvel később az áldozat akkor öt éves fia, Avraham idézte fel az eseményeket a COL Live oldalán.
„Még mindig úgy emlékszem arra a hideg februári napra, mintha csak tegnap lett volna. Öt éves voltam, a Crown Streeten levő lubavicsi jesiva óvodájába jártam, az óvoda abban az évben nyitott meg… Leszálltam az iskolabuszról és megláttam a teli bevásárlószatyrokat a teraszunkon. A mai napig hallom kétéves húgom, Sara Chana bentről kihallatszódó zokogását.”
„Megpróbáltam bejutni a házba, de az ajtó zárva volt. Körbementem, hogy hátulról menjek be, de megláttam egy nyitott ablakot. Hevenyészett létrát és asztalt barkácsoltam és megpróbáltam elérni az ablakot, de nem sikerült. Ekkor szerencsére a szomszédunk, Tsitsuashvili asszony észrevette, milyen elkeseredetten próbálok bejutni és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Azt válaszoltam, hogy be van zárva az ajtó és a húgom visít odabent. Mrs. Tsitsuashvili óvatosan felemelt és segített, hogy elérjem az ablakot. Sajnos nagyon is sokan tudják, hogy mi történt ekkor. Ötéves önmagam olyat látott, amilyet senkinek, se gyereknek, se felnőttnek soha nem lenne szabad látnia.”
Az eredeti teljes írás itt olvasható.
