A Munkáspárt ejtett egy fegyelmi eljárást a Jewish Voice for Labour egyik tagja ellen, miután az azzal fenyegetőzött, hogy beperli a pártot, amiért az anticionizmusa miatt diszkriminálta őt — írja Simon Rocker, a The Jewish Chronicle publicistája.
Diana Neslen ügyvédei azzal érveltek, hogy nézetei az egyenlőségi törvények értelmében „védett meggyőződésnek” minősülnek.
A Guardian szerint 2017-ben azt tweetelte, hogy
„Izrael létezése rasszista törekvés, én pedig antirasszista zsidó vagyok”.
A megfogalmazása azt mutatja, hogy egyértelműen az antiszemitizmus Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség definíciójára célzott, amely az antiszemitizmus egyik lehetséges példájaként tartalmazza: „a zsidó nép önrendelkezési jogának megtagadása, pl. azzal az állítással, hogy Izrael állam létezése rasszista törekvés”.
A Munkáspárt csak 2018-ban fogadta el a teljes IHRA-definíciót.
Az egyenlőségi törvény „vallási vagy világnézeti meggyőződésen alapuló” megkülönböztetésről beszél. Neslen nézete pedig inkább politikai álláspontnak tűnik számára, mint „filozófiai meggyőződésnek”.
Egy politikai pártnak bizonyára van némi mozgástere annak eldöntésében, hogy bizonyos álláspontok összeegyeztethetetlenek a párttagsággal, és az illetőnek egy másik, a nézetei számára kedvezőbb pártot kell találnia. Egy olyan párt, amely például a Brexit előmozdítására jött létre, bizonyára szabadon kizárhat valakit, aki megígérte, hogy az Egyesült Királyság EU-hoz való visszatérése mellett fog kampányolni.
Pedig van olyan eset, hogy a cionizmusellenesség „védett meggyőződésnek” minősülhet. Vegyünk egy szatmári hászidot, aki eretnekségnek tartja a zsidó állam újjáalapításának gondolatát a Messiás eljövetele előtt.
Tegyük fel, hogy egy szatmári hászid egy ortodox zsidó iskolában matematikatanári állásra pályázik – ami őszintén szólva eléggé valószínűtlen forgatókönyv. Ha a leendő tanárt azért utasítják el, mert egy anticionista szektához tartozik, akkor vallási nézete nem lenne releváns a tantárgy szempontjából, amit tanítani fog, és ezért jogi igénye lehet az iskolával szemben.
De a fikciót fokozhatjuk is: ha a szatmáriak zsidó tanulmányok tanárának jelentkeznének egy vallásos cionista iskolába, akkor az iskolának nyomosabb oka lenne arra, hogy elutasítsa őket.
Egy bírósági ügy kimenetele gyakran kiszámíthatatlan, és az egyenlőségi jognak ez lehet a tüske a körme alatt.
Ennek klasszikus példája a Legfelsőbb Bíróság 13 évvel ezelőtti, a JFS-sel (Jewish Free School zsidó iskolával) kapcsolatos döntése.
Addig a zsidó iskolákban bevett gyakorlat volt, hogy a gyerekeket az alapján vették fel, hogy halachikusan zsidók-e vagy sem – vagyis az anyjuk zsidó státusza alapján. A bíróságok azonban úgy döntöttek, hogy a helyek odaítélése pusztán a szülői származás alapján sérti a faji kapcsolatokra vonatkozó törvényt. A Legfelsőbb Bíróságon az ügy végül a JFS javára dőlt el. Nem ez az egyetlen eset, amikor az egyenlőségi törvények fejlődése a zsidó iskolákat érintette.
És miközben a zsidó közösségi szervezetek úgy tekintenek az egyenlőségi törvényre, mint a közösség tagjai védelmének forrására, a törvény okozhat kellemetlen meglepetéseket.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.