A német főváros antiszemitizmus-megbízottja ugyanakkor nem eltávolítani akarja ezeket az utcanévtáblákat, hanem társadalmi vitát kezdeményezne róluk — olvasható a Tett és Védelem Alapítvány honlapján.
Berlinben legalább 290 utca vagy tér olyan személyekről van elnevezve, akik antiszemita nézeteket vallottak – derül ki a város antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős megbízottjának új elemzéséből – írja a Jewish Telegraphic Agency.
Samuel Salzborn politológus, akit tavaly neveztek ki a posztra, azonban nem az utcanevek megváltoztatását szeretné elérni. Mint az RBB német csatornának elmondta, hivatala azért kezdeményezte a tanulmányt, hogy „szisztematikus alapot teremtsen egy fontos társadalmi vitához.”
Utcát neveztek el például a német fővárosban Heinrich von Treitschke 19. századi német történészről, akitől a nácik által később népszerűvé tett mondás származik: „a zsidók a mi szerencsétlenségünk”, akárcsak egy 15. századi tisztviselőről, aki támogatta a zsidók gyilkos elűzését a térségéből, vagy pl. egy versenysportolóról, aki a náci rezsim kedvence volt.
Ez a vita arról is szól, hogyan kezeljük azt a tényt, hogy az antiszemitizmus évszázadokon át a németországi közvélekedés része volt, tehát sok olyan ember is, aki jelentős mértékben hozzájárult a társadalom fejlődéséhez, antiszemita nézeteket vallott. Például Luther Márton 16. századi német teológus, a protestantizmus alapítójáról köztudott, hogy a zsidók üldözésére és száműzésére szólított fel. Ezzel együtt létezik Martin Luther Strasse, amely Berlin egyik divatos negyedén halad keresztül.
A jelentés szerint több utcát is olyan emberekről neveztek el, akik aktívan részt vettek ugyan a náci rezsim idején az ellenállásban, de korábban antiszemita nézeteket vallottak. Ennek egyik legismertebb példája Martin Niemöller lelkész, aki egy időben a zsidókat istengyilkossággal vádolta (1963-ban egyébként elismerte antiszemitizmusát, és bocsánatot kért érte).
Utcanévtábla őrzi a német fővárosban Otto Dibelius 1967-ben elhunyt protestáns püspök emlékét is, aki a nácizmus felemelkedése előtt a „zsidó probléma megoldásáról” írt. Dibelius javaslata az volt, hogy állítsák le a zsidók bevándorlását, és várják meg, amíg a német zsidók száma lecsökken. Dibelius az úgynevezett Gyóntató Templom képviseletében elutasította, hogy a nácik átvegyék az irányítást az egyházak felett.
A tanulmány szerzője, Felix Sassmannshausen politológus egyébként úgy látja, hogy bizonyos esetekben helyénvaló lehet az átnevezés. Más esetekben szerinte jó ötlet lehet egy emléktábla vagy más, az utca névadójának antiszemita múltjára utaló jelzés elhelyezése.
