Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága szeptember 1-jén jelentette be, hogy átvette a parancsnokságot az Izraelben állomásozó amerikai erők felett. Ez a pozitív fejlemény az arab-izraeli kapcsolatokban bekövetkezett változásokat tükrözi, és lehetőséget kínál egy egységesebb és katonailag ütőképesebb amerikai-izraeli-arab koalíció létrehozására az Irán és terrorista kifutófiúi agressziójának elrettentésére – ami a CENTCOM egyik legfontosabb prioritása – írja Defense News.
Annak ellenére, hogy Izrael a Közel-Keleten helyezkedik el, amikor a CENTCOM-ot 1983-ban létrehozták, a zsidó állam biztonságának szavatolását az amerikai európai parancsnoksághoz rendelték. Ez a döntés tükrözte Izrael politikai elszigeteltségét arab szomszédaitól. Amint azt a Pentagon egyik januári jelentése is megjegyezte, Izrael regionális elszigeteltsége „megnehezítette” volna a CENTCOM azon erőfeszítéseit, hogy olyan többoldalú gyakorlatokat és műveleteket koordináljon, amelyekbe Izrael is beletartozik.
Az arab-izraeli kapcsolatok felmelegedése jelentős lehetőséget kínál a kulcsfontosságú partnerek összehangolására a közös regionális fenyegetésekkel szemben. Az arab-izraeli kapcsolatok javulásának katalizátora az Iráni Iszlám Köztársaság régóta tartó, nukleáris fegyver képesség kifejlesztésére irányuló törekvése, valamint Teherán törekvése, amely arra irányul, hogy a Közel-Keleten terrorista proxykat hozzon létre, tartson fenn és alkalmazzon arab és izraeli célpontok megtámadására.
Teherán agressziója segít megmagyarázni az Izrael, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek között az Egyesült Államok közvetítésével tavaly megkötött Ábrahám-megállapodást, amely jelentős és kölcsönösen előnyös lehetőségeket teremt a politikai, gazdasági és kulturális együttműködésre.
A megerősített katonai együttműködés azonban valószínűleg közvetlenebb előnyökkel jár a regionális stabilitás szempontjából.
Májusban újabb harcok törtek ki Izrael és az Irán által támogatott terrorista csoportok között a Gázai övezetben. A csoportok több mint 4300 rakétát lőttek ki Izraelre, emellett drónokat, pilóta nélküli víz alatti járműveket és páncéltörő fegyvereket is bevetettek.
Ezek a támadások nem csupán Izrael számára jelentenek fenyegetést. Az Irán és megbízottjai által Izrael ellen alkalmazott fegyvereket az amerikaiak és arab partnereink ellen is használják.
2019 májusától napjainkig az Irán által támogatott milíciák vélhetően több mint 100 rakéta-, aknavető- vagy dróntámadás mögött állnak az amerikai erők iraki állásai ellen. Az Egyesült Államok és mások Teheránt vádolták a Szaúd-Arábia Khurais olajmező és Abqaiq olajfeldolgozó létesítmény elleni, drónok és cirkálórakéták segítségével végrehajtott 2019-es támadás megszervezésével – rövid időre leállítva a világ teljes termelési kapacitásának jelentős részét.
Az iszlám köztársaság rendszeresen zaklatja és célba veszi az amerikai, arab és izraeli érdekeltségeket a tengeri területeken is. Teherán drónokkal és gyors támadóhajókkal szállt szembe az amerikai katonai hajókkal a Perzsa-öbölben, és jelezve a washingtoni döntéshozóknak, hogy dacolni fog velük. Teherán emellett tartályhajókat foglalt le és drónok segítségével árnyékháborút folytat az izraeli kötődésű tartályhajók ellen.
Míg Irán a múltban egész fegyverrendszereket adott át terrorista csoportoknak, ma már az iszlám köztársaság lehetővé tette a helyi fegyvergyártás beindítását Gázában, Libanonban és Jemenben is. Ez új kihívásokat teremt, és szükségessé teszi az Egyesült Államok, Izrael és a kulcsfontosságú arab partnerek közötti szorosabb együttműködést.
Önmagában Izraelnek az EUCOM-ból a CENTCOM-ba történő áthelyezése nem fogja megoldani ezeket a kihívásokat, és nem fogja megerősíteni a regionális biztonságot. A CENTCOM már most is szorosan együttműködik Izraellel. Ahogy azonban a CENTCOM parancsnoka, Kenneth McKenzie tábornok az év elején elmondta, az áthelyezés „operatívabb perspektívát” hozhat az Ábrahámi Megállapodások mellé.
Ennek egyik fő módja az lenne, hogy magabiztosan keressék a lehetőségeket az Egyesült Államok, Izrael és minél több arab partner bevonásával zajló közös hadgyakorlatokra és kiképzésekre. A CENTCOM-nak például arra kellene ösztönöznie Izraelt, hogy a következő Noble Dina gyakorlaton a Földközi-tenger keleti részén vegyen részt Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek is. A CENTCOM-nak Abu-Dzabit is arra kellene ösztönöznie, hogy hívja meg az Izraeli Védelmi Erőket a következő Iron Union gyakorlatra. A CENTCOM-nak pedig az EUCOM-mal együttműködve arra kellene ösztönöznie Görögországot, hogy hívja meg Egyiptomot és Jordániát, hogy Izraelhez, az Egyesült Arab Emírségekhez és másokhoz csatlakozva teljes jogú résztvevőként vegyenek részt a következő, görögországi Iniochos gyakorlaton.
Ezek és más lépések növelnék az érintett hadseregek egyéni felkészültségét, erősítenék együttműködési képességüket, és erőteljes üzenetet küldenének Teheránnak és terrorista proxyainak.
